Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-90
152' À nemzetgyűlés 90. ülése 1923: Rassay Károly: Mi Ítéljük meg! önök érdekeltek ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rassay Károly : Az egész ország igy ítéli meg a helyzetet S (Élénk ellenmondások jobbfelől.) Peidl Gyula: Azt mondják ezek a tőlünk messzire elszakadt magyar testvéreink, . . . Rassay Károly : Rendezzünk népszavazást, majd meglátjuk ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : En oda merek állni ! Rassay Károly: Majd meglátjuk! Peidl Gyula:... hogy ők ma dollárjaikkal és munkaerejükkel rendelkezésre állanak a magyar haza ujáépitése munkájában, de tűnjék el innen az az uralmi rendszer, amely megakadályozta ezt az újjáépítést. És ezek az Amerikába elszakadt testvéreink, függetlenül, befolyásmentesen mondják el véleményüket. Ezek valamint a titkosan leszavaztatott polgárai Magyarországnak nekem inkább mértéketadók abból a szempontból, hogy itt kinek kellene félre állnia, kinek kellene hallgatnia, mint Gömbös t. képviselőtársam véleménye. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Ugy van ! Félnek a nép Ítéletétől ! Csontos Imre: Szegény népem, de félrevezettétek volna Magyaroszágon ! Soha annyi bolonditást nem vittek végbe ! Rassay Károly : A titkos szavazás volt a programm juk ! CsontOS Imre: Kihasználtátok volna ! Elnök : Csontos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Mozgás a jobboldalon.) DrOZdy Győző : Az a sok Károlyi főispán ! CsontOS Imre : Szégyenletes dolog, hogy hivatkoznak a szegényre ! Abból élnek ! Peidl Gyula : A képviselő ur felhívására magyaros őszinteséggel azt kell válaszolnom, hogy mi nem vagyunk hollók, nem ülünk fán és nincs a szánkban sajt, ami magyarul azt kívánja jelenteni, hogy bennünket nem szükséges biztatni, és mi nem várunk hálát kötelességteljesitésért, mi készen állunk az ország újjáépítése érdekében minden tőlünk telhetővel. (Helyeslés a jobboldalon.) De kénytelen vagyok részben lerontani ezt a ki-., jelentésemet Szomjas Gusztáv : Akkor minek mondta ! Peidl Gyula :... mert nem a mi kívánságunkra csupán, de ennek logikus és természetszerű előfeltételei vannak. Csontos Imre : Egy kis ministeri szék ! Szomjas Gusztáv : Ha szijjat hasítanak a hátunkból akkor is, akkor is oda állunk ! (Mozgás.) Rassay Károly : Adnának ! Lóvászynak is, Garaminak adnának ! (Zaj. Egy hang a jobboldalon : A kStslességteljesüésnek nincs feltétele.) Elnök : Csendet kérek ! Peidl Gyula : Mint mondottam, mi nem várunk hálát és nem kívánunk semmit. Mi készek vagyunk kötelességünket teljesíteni, de ezt lehetetlenné teszik a magyarországi viszonyok, (Ugy,van! Ugy hi január hó 25-én, csütörtökön. van f a szélsőbaloldalon.) lehetetlenné teszik, amint lehetetlenné tették az interparlamentáris kongreszszuson való részvételünket, (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) lehetetlenné teszik ez idő szerint, és ha megkisérelnők a lehetetlent, ez azzal a veszéllyel járna, hegy mi magunk morálisan szenvednénk és elveszitenők külföldi barátaink előtt szavahihetőségünket, s az ország is elveszítené a jövőre azt a lehetőséget, amely talán kinálkczni fog, hogy ezt az összeköttetést eredménnyel felhasználhassuk, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ha azután rákerülhet a ser, és én kívánom, hogy minél előbb rákerülhessen a sor, hegy ezt a kötelezettséget mi vállalhassuk. Méltóztassanak azonban tartózkodni attól, hogy Magyare rszágen megfcrdult idegen barátainkat, akik végtére nem mendettak, vagy nem tettek egyebet, mint hegy egyrészt biztatták a magyar kermányt, hegy a nyugati demokrácia előtt szimpatikusabb, demokratikus útra térjen, másrészt elmentek meglátcgatni egyfelől a szc ciáldemckrata párt két ismert mártírjának, — mert ismeretlen sok van, — sirját, és ugyanakkor meglátogatták Kossuth Lajcs mauzcleumát is, mondom, méltóztassék tartózkodni attól, hegy az ilyen külföldi vendégről azután ugy nyilatkczzanak, mint Csilléry képviselő ur, aki azt mondotta (olvassa) : »Az pedig, ami a kongresszus után a temetőben történt, hegy a vörös kemm.unista betyárok siija után (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Pfuj Csilléry ! Gyalázat !) Kossuth Lajcs sirját keresték fel, egyenesen szentséggyalázás.« Pikler Emil: Huligán! Propper Sándor: Csak a hiéna kapar ki holttesteket ! Farkas István : Ez a kereztény erkölcs ! Ezen az alapon állnak. Peidl Gyula*. Igazán nem kívánom ezt jellemezni, csak azt akarom megjegyezni hezzá, hegy mérhetetlenül nehézzé teszik másnak is, mindenkinek ilyen vendégfegadtatás után, hogy -Magyarország érdekében a külföldön bármilyen propagandát kifejtsenek. (Zaj. Egy hang a baloldalon : Ha egy idegen siber idejön, azt megvendégelik!) Peidl Gyula : Meg kell azután emlékeznem egy súlyos afférról, amelynek kezdeményezője Karafiáth Jenő t. képviselőtársam volt. . . Rothenstein Mór: Népköztársasági államtitkár ! Peidl Gyula: . . . aki ugy látszik, megirigyelte Gömbös t. képviselő úrtól a dicsőséget és le akarta őt tromfolni azzal a kijelentéssel, hegy nekünk szociáldemokrata párti képviselőknek pedig nincs jogunk ebben a Házban felemelt fővel járni. Én erre sem kívánok reagálni, de reagálni akarok arra, ami ennek a kijelentésnek a kapcsán történt. Erre a provokációra Propper t. barátom beszédében egy számot mondott, azoknak a magyarországi munkásmártiroknak számát . . . B. Podmaniczky Endre: Tízezer ! Peidl Gyula : . . . akiket az ellenforradalom itt meggyilkolt. Annak kapcsán mondotta ezt, hogy
