Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

A nemzetgyűlés 90. ülése 1923. évi január hó 25-én, csütörtökök, 135 ; Propper Sándor : Ha nem telik egyéb a szellemi tarisznyából ! Peídí Gyula : A történelmi materializmus kérdése is olyan kérdés, amelyről ismételten esett itt szó. Meg kell állapitanom, bogy az utóbbi napokban egy-két olyan felszólalás is elhangzott, mely ezen kérdés lényegével tisztában is van. A történelmi materializmussal kapcsolatosan a szociáldemokratákat ugy állit] ák be a szónokok, mint akik ezen az alapelven állván, ebből kifolyólag egyszerűen gyomor ember ékké válnak, akik nem ismernek ideálokat, nem ismernek kultúrát, nem ismernek semmi mást, csak a gyomorkérdést. Ez épen olyan felületes, vagy tudatos elferditése a valóságnak, mint az előbbi kérdésekkel kapcsolatos felállítások, mert a történelmi materializmus megalapozott tudomány, amely azt igazolja és azt bizonyítja, épen ugy mint az előbbi tézis, hogy az emberiség története osztályharcok története ; hogy az egyes gazdasági periódusokban az emberek nemcsak nem tehetik azt, amit akarnak, de nem is gondolhatják azt amit akarnak ; nem azért, mert egy Szamuelly vagy más valaki . . . Peyer Károly : Bibó ! Elnök : Csendet kérek ! Peidl Gyula: ...meggátolja őket, hanem mert a gazdasági helyzet ezt a gondolatmenetet diktálja rá az emberekre. Hogy erre nézve egy-két példát említsek fel például hamis beállítása a dolgoknak az, hogy 1848-ban a jobbágyságot egy pillanatnyi felhevülés hatása alatt szabadították fel. Nem, akkor nyugat felől a forradalom szele megihlette, megvilágította az agyakat és odairányitotta, legalább egynéhány gondolkodó főnél, hogy addig kell ezt a kérdést megoldani, amíg erőszakkal meg nem oldódik. És hogy még közelebb eső, és talán precízebb példát hozzak fel, utalok 1918 októberére, amikor tudjuk -— hallottunk itt az Omge-ből felolvasott cikkeket — hogy mily lelkesedéssel ajánlotta fel a nagybirtok birtokainak tekintélyes nagy részét, hogy abban a nép részesüljön és a földmivelő nép földhöz jusson, mert felismerték azt, hogy a dolgok a régi alapon tovább nem mehetnek. Felismerték azt, hogy ha nem ajánlják fel és nem adják oda önként a földet, akkor jön egy zivatar, amely elsepri az útjában álló akadályokat és sokkal rosszabbul végződik a dolog. Amikor a zivatar veszedelme, a kényszerűség már megszűnt, azt látjuk, még pedig éppen napjainkban, hogy súlyos panaszok vannak a földreform végrehajtása körül. Ez a földreform — minden bántó célzat nélkül mondom — tulaj donképen forradalmi tény. Igaz, hogy egy elvetélt, idétlen forradalmi tény, (Derültség a szélsőbaloldalon.) mert nem kielégítő, de kétségtelenül. forradalmi tény, mert az évszázadokon át kialakult, kiformálódott birtoklási viszonyban törvényes erőhatalmi szóval való beavatkozás és ez forradalmi tény. Látjuk, hogy az 1918-ban ily nagylelkűen megnyilvánult földosztás ígérete ilyen igénytelen kis földreformtörvénnyé változott, és ina miután a N4PLÓ ix gazdasági hetyzet Magyarországon, amint egyes urak ezt látják, átformálódott, szerintük nem is áll fenn annak szükségessége, hogy a földre éhes ,népet kielégítsék. Megszűnt már a nagy lelkesedés, megszűnt a jószívűség, megszűnt a pillanatnyi felvilágosultság, és azt hiszik ezek az urak, egy-két tiszteletreméltó kivételtől eltekintve, hogy az évszázadokon át kialakult nyomokon lehet még ma is továbbvinni az ügyeket. Azt hiszem, ez nagyon téves felfogás, amely talán nem holnap és nem holnapután, de előbbutóbb súlyosan megboszulja magát. Aminthogy az 1918. évi események sem voltak egyebek, mint a korábbi hibáknak, mulasztásoknak természetszerű kirobbanásai, attól tartok, hogy ez előbbutóbb ismét be fog következni. Ha már igy érintenem kell októbert, legyen szabad nekem annak dokumentálására, hogy ez az október tényleg az események hatása alatt, a hosszn és elvesztett háború következményeképen elementáris erővel kirobbant valami volt, nem pedig egyes embereknek, sem Károlyinak, sem Jászinak, sem a többi u. n. hazaárulónak csinálmánya, hanem, mint mondom, az eseményeknek elementáris erővel történt következetes kirobbanása, erre vonatkozólag legyen szabad nekem egykét tanút felsorakoztatnom. (Egy hang jobbfelől : Hangosabban !) Sajnálom, nem rendelkezem több hanggal. E tanuk egyike mögé a t. túloldali urak nagyon sok alkalommal elbújnak, aki azonban már, sajnos, nincs az élők sorában ; a másik tanú ellenben ma is helyet foglal köztünk, ha pillanatnyilag nincs is itt. Itt van nálam egy tudósítás az 1918. évből, a forradalom hatása alatt lefolyt eseményekről, amikor a 48-as alkotmánypárt kimondta a feloszlatását. Ezen az ülésen Teleszky János elnökölt és miután elparentálta Tisza Istvánt, közölte a jelenlévőkkel Tiszának Sándor János utján küldött üzenetét (olvassa) : »Menj be a pártkörbe, én nem mehetek be és mondd meg barátaimnak, tegyék félre a politizálást. Ma minden magyar ember kötelessége pártkülönbség nélkül közreműködni abban, hogy a kormány törekvését a belrend fentartása és megszilárdítása, tisztességes békének az ország számára való kieszközlése érdekében siker koronázza.« (Felkiáltások a jobboldalon : Mi is ezt mondjuk I) B. Podmaniczky Endre : Rendben van ! Beck Lajos : Miért nem támogatták jobban ? Peidl Gyula : Tisza István volt elég férfi ahhoz, hogy ő maga nem jelentkezett a fórra dalomnál. ö maga nem jelentkezett, nem csatlakozott, ugy mint nagyon sokan mások, de saját hi veit figyelmeztette arra, hogy most csak egy kötelessége lehet minden magyarnak : támogatni a kormányt, . . . Rakovszky Iván belügyminister : A belrendet fentartani és kedvező békét elérni ! Ez volt a nyilatkozat lényege. Peidl Gyula : . . . ami azt jelenti, hogy Tisza István sem és azok az összes urak, akik biztatás 19