Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-89
100 A nemzetgyűlés 89. ülése 1923. évi január hó 24-én, szerdán. az, hogy maga a rendőrfőnök ur sem Teszi ezeket a dolgukat komolyan, mert megtörtént azon az estélyen, amelyen mindenki jelmezben jelent meg, hogy egyszerre csak megjelent valódi alakjában a rendőrfőnök ur és azt mondta, hogy mivel ott tiltott dolgokat beszólnék, ennélfogva internálja az egész társaságot a büffébe. (Zaj a baloldalon.) Gr. Hoyos Miksa: Ez már komédia! (Felkiáltások bal (elöl: Bizony komédia!) Rassay Károly: ügy-e fáj, ha leleplezik ezeket a dolgokat? (Zaj.) Erdélyi Aladár : Mi lesz a családi szentélylyel ? (Felkiáltások a jobboldalon : ízléstelenség ! Ez aztán országos érdek!) Sándor Pál: Bizánc! Bizánc! Rassay Károly: A fórumon az öklüket rázzák és-ott együtt ülnek! Rupert Rezső: Az internálással elveszik a gyermekektől az apát és ott kifigurázza a rendőrfőnök ur ! (Zaj a jobboldalon és felkiáltások : ízléstelenség !) Rassay Károly: Miért fáj? Gr. Bethlen István ministereSnbk : Mert a nemzetgyűlés nem arravaló, hogy ezeket idehozzák. Pakots József : Én nagy örömmel látom, ha a rendőrfőnök ur jól mulat, de itt olyan intézményt tett gúny tárgyává, amelynek eleven valósága sok-sok szerencsétlen embert tesz nyomorulttá, és az internálás olyan szégyene a mi szegény országunknak, amely felett nem lehet tréfálni, (ügy van! a szélsőbaloldalon. Félkiáltások a jobboldalon: Mit tartozik ez a Petőfiügyre ?) En már voltam bátor kérni a t. belügyminister urat, méltóztassék az internálás intézményét megszüntetni, hiszen én olvastam azt a francia beszédét, amelyet Genfben mondott 1921 szeptemberében a népjogok védelmére alakult liga ülésén, amikor maga panaszolta fel, hogy a cseh-szlovák kormány fentartja az internálás szörnyű intézményét. (Zaj.) Sándor Fái : Akkor még nem tudta, hogy minister lesz! Pakots József: En a komolyságot nagyra becsülöm és kérem, hogy ma, amikor testben és lélekben megvert ország vagyunk, ne méltóztassék tréfálkozni és legalább is méltóztassék kellő tisztelettel hozzányúlni minden komoly dologhoz, mert kell valami erkölcsi maradványnak lenni e számum után, e forgatag után, mely végigtarolt a magyar mezőkön, kell hogy megmaradjon legalább a szellem tisztasága és fénye, amely még megvilágítja előttünk a jövendő útját. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőhaloldalon.) Bogya János: Pakots mint fáklya! (Zaj.) Horváth Zoltán : A zsidónak megeszik a vacsoráját és megisszák a pezsgőjét! (Egy hang a jobboldalon: Te még sohsem ittál?) Igen, a magaméból ! (Derültség.) Pakots József: Szolgálatot vélek tenni az ügynek, amikor ezt az interpellációt elmondom, mert hiszen a lelkekben ez már régóta kisért és nem hiszem, hogy a nemzetgyűlés tagjai között ne lettek légyen olyanok, akik ezt a helyzetet tovább szívesen nézik ugyanakkor, amikor tele harsonázzuk a világot Petőfi, hihetetlen nagy értékével, de ugyanakkor ezt a csúnya játékot űzik. Én végignéztem régi nagy klasszikusokat, és mondhatom, hogy ugyanezen a nyomon a legnagyobb klasszikusokat is be kellene tiltani, sőt tovább megyek, az evangpliumnak is vannak olyan kitételei, amelyek a mai mentalitás mellett nem mondhatók el még a szószékről sem. (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kuna P. András: Annak meg volt az oka! Pakots József : Hová vezet ez ? Micsoda rombolást végezhet ez a lelkekben, azokban a hagyományos kérdésekben, amelyek belénk nevelődtek ? Nem szabad ezt tovább csinálni és én hiszem, hogy a belügyminister ur meg fogja ezt érteni, és majd módot fog találni, és kérem is, hogy találjon módot, hogy ezek az állapotok megszűnjenek. Kuna P. András: Az evangélium szerint Krisztus kezében volt a korbács. (Egy hang a szélsőbaldalról : Szaval Kuna P.) Sándor Pál : Borban az igazság ! Pakots József: Egy költemény, amelynek szerzőjét csak később fogom megnevezni, igy szól (olvassa) : »Szól a cenzor: Veto, megtiltom ezt, E hasáb üres marad és fehér, — S az üres lapon gyűlnek lángbetük, Betűk, mint a tüz, betűk, mint a vér. Szól a cenzor : Yeto, hatalmam nagy, A semmiségbe vetlek vissza én, — S a fehér lapról láthatatlan sorokban Feltámad az elitélt költemény. Szól a cenzor : Álom, megfojtalak, Hogy lásd a napfényt, ón megtiltom néked. —S szól az Ige: En öröktől vagyok S nem érintenek halálok, születések. Szól a cenzor: Ez férfimunka volt, Ma nem olvasta senki a lapot, — S szói a fehér lap: Tévedsz, jó uram, Láthatatlanul mindenki olvasott.« Ezi a költeményt pedig a mai idők egyik leghazafiasabb költője, Végvári irt. Gömbös Gyula : Nem a magyar ügyekre. Egészen máshova lett ez irva! Drozdy Gyözö: Patacsi irta! Rupert Rezső : Az lenne az erkölcsi bázisunk, hogy itt nincs ugy, mint Erdélyben. Es itt is ugy van. Hogyan panaszkodhatunk a világnak, amikor megcsináljuk Erdélyt idehaza! (Zaj.)
