Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

92 A ï. emzetgyülés 81. ülése 1923. évi január hó 10-én, szerdán. félremagyarázott. Azt mondja Eőri-Szabó t. képviselőtársam (olvassa) : »Csak röviden akarok rámutatni az egykére, ennek a nemzetpusztitó bűnnek okai közül néhányra, mert már előttem mások bővebben kifejtették és ezért ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok. Emellett azonban kiigazításul Haller István t. képviselőtársamnak egy, ha jól tudom, nem a nemzetgyűlésen, hanem másutt elmondott nyilatkozatára akarok röviden reflektálni, amely nyilatkozatában, amikor az egykéről beszélt, felhozta azt, ami sajnos tény, hogy ez a baj a református vallású polgároknál kezdődött és náluk grasszál a legjobban. Ebből a köztudomású és szomorú tényből levonta azt a következtetést, hogy az feltétlenül az illető vallás erkölcsi tartalmának kisebb rendu voltára mutat.« Hát, t. Nemzetgyűlés, én a katholikus nagygyűlésen azzal a témával foglalkoztam, hogy bebizonyítsam a katholicizmusnak államfentartó szerepét és kifejtettem azokat a tulajdonságait a katholicizmusnak, amelyekből az állam a maga biztonságára, erkölcsi és gazdasági erejére is igen nagy előnyöket húzhat. En tehát semmi mást nem tettem, mint igyekeztem bebizonyítani, hogy ezen vagy más faji, erkölcsi és hitbeli tulajdonságok mellett a katholicizmus az államra nézve rendkívül nagy érték és a katholicizmusnak a maga elevenségében, a maga hatóképességében való megvédése és fentartása egyenesen állami érdek. A bizonyítás során kitértem az egykére is és az egykével szemben azt kívántam bizonyítani, hogy a katholicizmus ezen a téren is óriási szolgálatot tesz a maga erkölcsi erejével és hitrendszerével az egyénnek, a családnak és a család utján az államnak, amennyiben igyekeztem bebizonyítani azt, ami különben tény is és ezáltal be is bizonyítható, hogy a katolicizmus Magyarországon, Németországon, Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországnak azokban a részeiben is, ahol tényleg van katholicizmus, ahol nem anyakönyvi katholicizmus van, hanem eleven és valóságos katholicizmus van, mint pl. Bretagneban, ott a katholicizmus, mint hitrendszer, mint erkölcsi rendszer igen nagy akadálya ennek a nemzeti betegségnek, az egyke terjedésének. Igyekeztem bebizonyítani Petzenhoffer könyve alapján azt, hogy Magyarországon is konstatálták ebben a tekintetben a katholicizmusnak nagy előnyét minden mással szemben. Miután vallást csak vallással tudok összehasonlítani és miután én azt akarom bizonyítani, hogy a katholicizmusnak van szerepe ebben a kérdésben, és pedig az állam javára igen jó szerepe van, természetes dolog, hogy az összehasonlításnál vallásfelekezetekkel kellett összehasonlítanom és ennek alapján mutattam ki egynéhány statisztikai adattal azt, bizonyítani kívánván tételemet, hogy a katholicizmus ebben a tekintetben egy olyan erkölcsi forrás, amely az államnak a népszaporodás tekintetében igen erősen kamatozik. Bizonyítottam azt, hogy 1830-tól 1910-ig pl. Baranyában szaporodtak a katholikusokl07.000-rel vagyis 64 %-kal, a reformátusok fogytak 564-gyel vagyis 1*3 %-kal. Somogyban a katholikusok zsaporodtak 141.000-rel vagyis 107^ %-kal, a reformátusok szaporodtak 3000-rel, vagyis 37 %-kal. Veszprémben a katholikusok szaporodtak 40.000-rel vagyis 36 %-kal, a protestánsok együttvéve fogytak 1300-zal vagyis 1*9 %-kal. Gömörben a katholikusok szaporodtak 23.000-rel vagyis 37 %-kal, a protestáns összlakosság fogyott 3] .000-rel vagyis 16 %-kal. Pest megyében a katholikusok szaporodtak 413.000-rel vagyis 117 %-kal, a reformátusság szaporodott 67 %-kal. A katholikusság javára itt is van 50 %. Fényes Eleknek 1830-ban kelt statisztikáját véve alapul kimutattam ott azt, hogy a Dunántúlon volt katholikus 1,430.000, 1910-ben pedig 2,386.000, tehát a szaporodás 950.000. Keformátus volt a Dunántúlon 1830-ban 317.000, 1910-ben 330.000, szaporodásuk tehát 15.000,vagyis a katholikusok 67 %-ával szemben 4*9 %. Ebből, t. Nemzetgyűlés, én csak egy tényt vontam le, azt az örvendetes tényt, hogy a katholikus népességben ez a nemzetrontó betegség, még nem tudott olyan erőre kapni, hogy a természetes népszaporodásnak jelentékeny akadálya és gátja legyen. Nekem jogom van ahhoz, hogy ennek örüljek és örülök is neki az ország és az állam szempontjából. Nincs jogom örülni és egy percig sem örültem és nem is fejeztem ki erre vonatkozólag egy halvány gondolatot sem, hogy ez nincs minden felekezetnél ugyanilyen fokban igy, hanem ellenkezőleg, ott is és már azelőtt itt a Házban is felszólítást intéztem mindazokhoz, — és akkor akadt egynéhány ember, aki cinikusan megmosolygott engem, — akiknek módjuk van arra, hogy a nép erkölcsére befolyást gyakoroljanak, tehát a papokat, tanítókat felekezet nélkül, hogy szálljon síkra minden intelligens ember, mindenki, akinek módjában van, szálljon sikra minden család, ez ellen a betegség ellen, mert a magyar nemzetnek mai állapotában nemcsak erkölcsileg kell erősödnie, hanem nekünk szaporodnunk kell fajunkban is, mert hiába vannak nekünk történelmi jogaink, ha nem lesz senki, aki ezeket érvényesítse. Rassay Károly : Szociális kérdés ! Haller István : T. képviselőtársamnak nincsen igaza és örülök, hogy ezzel a közbeszólással figyelmeztet engem. Ez a probléma nem szociális kérdés, nagy tévedés azt hinni. Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, minthogy már figyelmeztettem volt, hogy igen eltért a személyes megtámadtatás keretétől, szíveskedjék a személyes megtámadtatás keretén belül megmaradni és egyéb fejtegetésektől, amelyek e tárgyra vonatkoznak s amelyről a képviselő urnák lesz módjában még szólani, szíveskedjék tartózkodni. Az igen t. képviselő ur személyes kérdésben kért szót ; méltóztassék szigorúan ehhez ragaszkodni ; ha a t. képviselő ur a tárgytól eltérve, a személyes kérdésen túlmenne és nem tartaná magát elnöki figyelmeztetésemhez, — amennyiben ez most már másodszor történnék meg, — kénytelen volnék a szót megvonni. Haller István : Bizonyos megtámadtatás Rassay Károly t. képviselőtársam közbeszólása