Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

72 A nemzetgyűlés SO. ülése 1923. évi 'január 9-én, hedden. jobbfelöl. Egy hang a szâsobaloldalon : Meg van bocsátva !) Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Egy-két percre kérem csak szives türelmüket. Csontos Imre képviselő ur félreértett engem, amikor azt mondja, hogy én azt állítottam róla, hogy ő a fogyasztóknak ellensége. Sem a bizottságban, sem pedig itt nem mondottam, hogy ő a fogyasztópublikumnak ellensége volna. Ellenben azt mondtam, hogy a konstruktiv Csontos Imre, aki annyira üldöz mindent, ami destruktiv és ami liberalizmus, a bizottságban sokorópátkai Szabó igen t. képviselőtársunkkal együtt egyszerre a legmagasabb álláspontra, a liberalizmus kvintesszencia]ának az álláspontjára emelkedett, amint arról volt szó, hogy a hatósági lisztellátásban ne csak a köztisztviselőket, hanem az ipari és mezőgazdasági munkásságot is részesítsék. Én abban a bizottsági tárgyalásban nem voltam ennyire liberális, mint sokorópátkai Szabó és Csontos képviselő urak. Én akkor azt mondottam : a háború és az utána következett idő olyan kényszerhelyzeteket teremtettek, amikor a kormánynak bele kellett szólnia a termelés és a termelt javak elosztásának kérdésébe. Mondottam azt is : természetesnek tartom, hogy a kötött gazdálkodástól a kormánynak vissza kell vonulnia, de nem kell olyan heves tempóban visszavonulnia, ahogyan azt sokorópátkai Szabó István és Csontos Imre képviselő urak követelik, mert ebből feltétlenül végzetes helyzet áll elő a szegény néprétegek kenyérellátását illetőleg. (Zaj jobbfelől.) Kértem tehát a bizottságot, egyezzék bele abba, hogy a lisztellátásba vegyék be a munkásságot, a kereskedelmi alkalmazottakat és a mezőgazdasági munkásságot is és akkor lett egyszerre annyira liberális Csontos Imre képviselő ur, amikor a gabona szabad forgalmának megkötéséről volt szó, hogy ő nem volt hajlandó a lisztellátásba belevonni . .. Csontos Imre: Nem igaz! Várnai Dániel : . , . sem az ipari munkásságot, sem a mezőgazdasági munkásságot, sem a magánalkalmazottakat, csakis a köztisztviselőket. Csontos Imre: En áldozatot hozok! Szabad-e ilyent beszélni, ami nem való ? (Zaj.) Várnai Dániel : Én ezzel nem mondom azt, hogy a képviselő ur ellensége a fogyasztóknak, ebből csak következik, hogy ellensége a fogyasztóknak és ha a képviselő ur ezt saját maga megállapítja, nekem egyáltalában semmi kifogásom nem lehet ellene. Elnök : Zsirkay János képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A szó őt megilleti. Zsirkay János : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A délelőtt folyamán Pikler Emil képviselő ur megvádolt azzal, hogy kommunista vezér voltam Szegeden, mivel a Tűz című lapnak voltam a szerkesztője. Ez olyan kérdés, hogyha ez igaz, tényleg indokolatlan és helytelen, hogy én ma azt a pozíciót, amelyet a keresztény nemzeti mozgalmakban elfoglalok, tényleg betöltsem és elfoglalhassam* Mielőtt a dolog érdemére térnék, tegyük fel, hogy elfogadom, hogv száz százalékban elfogadom : gy igaza van Pikler képviselő urnák ; mondjuk, kommunista vezér voltam. En ennél a vádnál csak egyet nem értek Pikler képviselő ur részéről, ö megtámadott engem, hogy kommunista vezér voltam. Tehát a kommunizmust, mint a legrettenetesebb bűnt, a legelitélendőbb valamit szegezte a mellemnek. Vagy azért támadott meg, mert kommunista lévén, most a keresztény nemzeti gondolat katonája vagyok. Mind a kettő helyes álláspont, akármelyik szemszögből is nézzük ezt a dolgot, tényleg megtámadható volnék. Ha kommunista voltam és ezt ő tényleg elítélendőnek tartja, akkor visszaszegezem a fegyvert és kérdezem, miért ül Pikler képviselő ur ott, ahol ül. Mert hiszen nagyon szomorú, de tényleg ugy van, hogy az ő pártjában nem is egy-ketten, hanem többen vannak, akik a kommün alatt igenis vezérszerepet játszottak. (Ugy van ! jobbfelől és a középen.)tehát nincs oka ezért engem megtámadni. Ha pedig azt ítéli el, hogy valaha kommunista voltam és most a keresztény táborban a nemzeti gondolat szolgálatában állok, tehát köpenyegforgató vagyok, kérdezem, vájjon nem paktál-e ő naponta a társaival, ha nem is a vele egy pártban levő, de a gondolat azonosságánál fogva, ugyanazon eszmekörben mozgó képviselőkkel, akik a keresztény nemzeti gondolat trambulinjáról ugortak a politikai élet színpadjára és azon felemelkedve, most épen ellenünk harcolnak ? Most pedig a dolog érdemi részére térek és megkérdezem önmagamtól és felelni is fogok rá, hogy mért és mennyiben voltam én kommunista. ö erre azt mondja, hogy azért, mert a szegedi radikális újságnak, a Tűznek voltam szerkesztője. Ki kell jelentenem : igaz, annak a lapnak voltam szerkesztője. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Na hát!) Ez a lap akkor, amikor én átvettem, radikális és meglehetősen vörösizü volt, de nem én vettem át, hanem a Terület védő Liga, amelynek akkor én Szegeden főtitkára voltam. Hogy miért kellett a Terület védő Ligának ezt a lapot átvennie, azt is megmondom. Azért, mert amikor engem innen Pestről leküldték Szegedre, lemenvén, próbáltam és végigkilincseltem minden ajtót, minden lappal szóbaállottam és a polgári lapok közül egyetlenegy sem volt hajlandó a Terület védő Ligának —-amely pártonkívüli valami és amelynek megalapítója gróf Teleki Pál későbbi ministerelnök és mostan képviselőtársunk volt — a kommünikéit leadni. Nekünk tehát szükségünk volt egy orgánumra, amely megjelenvén, a Terület védő Ligának a kommünikéit leadhassa. Mert akkor már olyan szomorú állapotok voltak Szegeden, hogy ott már megvolt a »rendtörvény«. Nem az a rendtörvény, amely ellen ma naponta és naponta hadakoznak arról az oldalról, nem az a rendtörvény, amely a keresztény nemzeti kormány gondolatából pattant az élet valóságába, hanem a Conti-utcai