Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

70 A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. Patacsi Dénes: Majd jövök én is, csak tessék ! Elnök : Csendet kérek ! Sütő József: Az ilyesmi nem részesül rendreutasitásban 1 Félórás beszédeket tart közben ! Elnök: Csendet kérek! Várnai Dániel : Hadd mondjak néhány szót a hadsereg élelmezéséről is. 1918-ban a hadsereg oda jutott, hogy mindenben nélkülözött, ugy élelmezésben, ruházatban és szállítóeszközökben, mint mindennemű hadianyagban. Patacsi Dénes: Kik lopták el? Szabó Imre: Manipuláns őrmesterek! Patacsi Dénes: De kik voltak azok? Nem a földmivesnép fiai voltak a manipuláns őrmesterek. Várnai Dániel : Tekintettel arra az izgalomra, amely Patacsi képviselő urat szinte rázza, amikor itt ezeket a bűnöket felolvasom, most már rövid leszek. Pataesi Dénes : Engemet ? Engemet nem izgat ! Elnök : Patacsi képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék ezt talán külön beszédben elintézni. Várnai Dániel : A hadsereg élelmezését .legjobban jellemző hadseregfőparancsnoksági táviratot fogok felolvasni. Nem szólok arról, hogy egy ember, egy harcoló katona életenergiájának fentartásálioz mennyi élelmiszerre volt szükség naponta, nem említem azt sem, hogy ezzel a napiszükséglettel szemben mennyi élelmiszert kapott a katona valóságban, ellenben a következő táviratban, melyet a vezérkar főnöke intézett 1918 szeptember 5-én a magyar királyi ministerelnökhöz, a közös hadügyministerhez, a közös élelmezésügyi rmnisterhez, a király katonai irodájának főnökéhez, valósággal kétségbeesetten panaszkodik a vezérkar főnöke amiatt, hogy hogyan áll a hadsereg élelmezésének a kérdése. Ebben a táviratban a következőket mondja a vezérkar főnöke: »A front élelmezési helyzete minden eddigi megbeszélés és megegyezés ellenére elviselhetetlen. A hadsereg kérlelhetetlen következetességgel a megsemmisülés felé megy. Teljes lehetetlenség, hogy azok a katonák, akik az aratás előtt a szükség tudatában tűrték az éhséget, most, az aratás után tovább koplaljanak. Ennek az állapotnak a kétségbeeséshez kell vezetnie.« Ezt telegrafálta akkor a vezérkar főnöke az illetékes forumokhoz, de nem tudtak rajta segíteni, mert nagyon sok országot kellett élelmezni. Emellett az élelmezési politika is nagyon rossz volt, mert amig az élelem a hátországból a frontra jutott, nagyon sokfelé elforgácsolódott ugy, hogy a hadsereghez már alig jutott valami. Patacsi Dénes : Egyes élelmező tisztek libazsírt szállítottak haza. Várnai Dániel: Én felteszem, hogy a képviselő ur nem éhezett, tehát ne izgatódjék. A hadsereg éhezett, fizikailag, lelkileg demoralizálva volt, s az ilyen hadseregnek nem kellett röpirat, nem kellett bolsevista izgató. A hadsereg el volt intézve 1918 októberében, el volt intézve ugy, hogy teljesen nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy az összeomlásnak el kellett következnie. Csontos Imre : A szegényeket itthon mégis mindet a zsidók vezették a kommunizmusba! Ezt nem tagadhatod le soha, mig élsz! Sütő József: Szóval, a zsidók csinálták a háborút ! Patacsi Dénes : Nem azok csinálták, hanem azok használták ki! Elnök: Csendet kérek! Várnai Dániel : Nem kívánom, hogy az összeomlás kérdésében már most állást foglaljanak és pedig olyaténképen, amint én elmondtam, abban azonban igazat kell nekem adni mindenkinek, hogy a hadseregnek egyetlenegy közkatonáját sem szabad azzal vádolni, hogy oka volt az összeomlásnak. Es amint az egyest nem lehet megvádolni ezzel, ugy nem lehet megvádolni az összességet, a fronton harcoló népet sem, mely nemcsak a fronton áldozott, hanem életet, vagyont, munkaerőt áldozott bent az országban is. (Ugy van ! Ugy van !) Ha ezt meg nem állapítjuk és ha engedjük, hogy a háborút elkezdett, lefolytatott és elvesztett tábor, okok és politikusok szabadon vádaskodhassanak, szabadon ugorhassanak meg, gyáván, a felelősség kérdése elől és ezt a felelősséget teljes egészében a harcoló és dolgozó népre hárítsák át, . . . Patacsi Dénes: Az nem áll! Várnai Dániel : . . . akkor ismerjék el azt, — hogy visszatérjek beszédem kiindulópontjára — hogy ez is hozzájárult egy olyan atmoszféra megteremtéséhez, amelyben kivirágozhatik a rendjavaslat (Zaj jobb felöl.) és amelyben kivirágozhatik a lelkeknek borzasztó durvasága. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Várnai Dániel : Nem mondom a kormánynak, hogy ezt a rendjavaslatot vonja vissza En ilyen kívánságokkal nem állok elő. Mert ha a kormány nem látja be, — aminthogy se a politikai, se a gazdasági hatalom nem szokott soha belátni semmit — hogy ezzel a rend ja vaslattal nemcsak a magyar nép szabadságát veszi el, de a magyar nép becsületét és önérzetét is megalázza, ha ezt nem látja be,, akkor ám hagyja itt ezt a rendjavaslatot. Ám jöjjön a rendjavaslat, jöjjön a rendjavaslat végrehajtásának minden brutális szelleme, emlékezzenek a képviselő urak, . . . Patacsi Dénes: Stilus teszi az embert! Várnai Dániel : ... akik most hajlandók megszavazni ezt a hihetetlenül brutális erkölcsi képtelensége*, hogy a magyar nép fog találni arra alkalmat és fog találni törvényes és alkotmányos eszközöket, (Zaj.) hogy az ilyen brutális, erő-