Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-80
66 A nemzetgyűlés 80. ülése 1 külözést és ínséget találtak. így történt, hogy a hadifoglyok, akik sok száz mérföldet gyalogosan, tiílnyomóan mezítláb tettek meg, vérző, feltörött lábbal, rongyokban és éhezve érkeztek meg a szeretett haza határához.« Peyer Károly: Ők is eladták a bakancsot! Halász Móric : Pesti zsidók csinálták az egészet, nem kell cifrázni! Várnai Dániel : Azonban ezeknek a hazatért foglyoknak legnagyobb része még nem is kerülhetett a frontra, a harcvonalba és nem is lehetett bolsevista, ha oda is került. Mert hiszen akkor, 1918 januárjában, vagy ha a szökést, a nyugat felé vándorlást megkezdte Turkesztánból vagy Szibériából 1918 februáriusában, áprilisban vagy májusban érkezhetett ide a karantenstációkra,f és kapott akkor egyhónapi szabadságot, majd később ezt az egy hónapot megtoldották még egy hónappal, Németország példájára, úgyhogy amikor ezek a hadifogságból hazavergődött katonák kikerültek a frontra, merem állítani, hogy az összeomlás pillanatában, október végén, legfeljebb csak a kiképzőállomásokon, tartalékban lehettek a front mögött. De nem is lehettek bolsevisták, mert 1918 januárjában még őrizték a fogolytáborokat az uj rendszer katonái és pedig őrizték nemcsak a tiszti, hanem a legénységi táborokat is és a szovjethatóságok 1918 januárjában és februárjában még nem toboroztak a vörös hadsereg számára a fogolytáborokból. Tehát ha akadt a hadifoglyok között, mint ahogy akadt nemcsak a legénység, hanem a tisztek között is mint pl. magam is ismerek egyet, egy przemysli hadosztály vezérkari főnökét, aki ma igen előkelő katonai állást tölt be, a vörös hadsereg katonai iskolájának parancsnoka Moszkvában ... Szilágyi Lajos: Kapitány Gyula! Várnai Dániel: ügy van, Kapitány Gyula ... ha akadt is a tisztek és legénység között, aki belépett a szovjethadseregbe, az ott maradt, nem jött haza, nem ment destruálni a frontra és az összeomlásban segédkezni. Ismerjék el tehát azok a képviselő urak, akik készpénznek veszik a vádaskodásokat és egyszerre bekapnak minden ilyen pletykát, hogy sem a hirlapcildteknek, sem az ellenség röpiratozó taktikájának, sem a bolsevista agitációnak nem volt semmi szerepe a front összeomlásában. Perlaki György : Hát az agitációs beszédeknek nem volt hatásuk. (Felkiáltások jobbfelöl: Szóval nem történt semmi. Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Várnai Dániel : Amennyiben a bizonyítás ujabb szakaszához érkeztem, méltóztassék megengedni, hogy délután folytassam beszédemet. Elnök : A Ház határozata folytán üléseinket két órakor megszakítjuk s igy az ülést 4 órakor fogom újból megnyitni. (Szünet után.) >,3. évi január 9-én, kedden. (Az elnöki székei Huszár Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom, A szó folytatólagosan Yárnai képviselő urat illeti. Várnai Dániel: Mielőtt beszédemet tovább folytatnám, tisztelettel kérem az elnök urat, kegyeskedjék a tanácskozóképesség megállapítását elrendelni. Elnök : A képviselő urak szemmel láthatóan nincsenek megfelelő számban jelen. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik Várnai képviselő ur! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés! Amikor a hadsereg felbomlásának, az egész katasztrófa* lis összeomlásnak okait vizsgáljuk, amikor ezekben a kérdésekben meg akarjuk állapítani a felelősséget, nem mulaszthatjuk el azt, hogy meg ne nézzük, hogyan állt a r háború alatt a hadsereg vezetésének kérdése. Én ebben a kérdésben is csak Rubint tábornok könyvéből fogok idézni. Rubint tábornok, aki, mint beszédem során Emiltettem, a hadtörténelmi múzeum igazgatója, vagy valamilyen vezetője, mindenesetre aktáknál van, hivatalos akták forrásánál, és könnyelműen, felelőtlenül semmiféle adatot nem vett fel a könyvébe. Azt hiszem, hogy ezen adatok egynémelyikének felolvasása igen élénk és igen fájdalmas világosságot fog vetni arra a kérdésre, hogyan állta meg helyét a legfelsőbb parancsnokság a hadvezetésben. Karl Friedrich Nóvák, akinek immár második és igen szenzációs könyve jelent meg, a hadvezetést bírálván, megállapítja, — ez is Rubin tábornok könyvében van — bogy a magyar csapatok, különösen az erdélyi magyar csapatok hite a vezetésben megingott. Az erdélyi magyar csapatok, de különösen a székely hadosztályok, amelyek szívósságukról, hősiességükről és kitartásukról oly sok fényes és véres tanúbizonyságot szolgáltattak, (ügy van! jobb/elől.) teljesen intaktan állottak addig, amig hazájukból meg nem érkeztek azok a hírek, amelyekről már említést tettem, és amíg meg nem tudták azt, hogy 1918 szeptember és október folyamán, amikor a bolgár front összeomlott, és logikusan következett, hogy a monarchiának is vissza kell majd vonnia a balkáni frontját, akkor ezek a székely katonák, a székely földről sorozott hadseregrészek arra jöttek rá, hogy a hazájuk védtelen és ennek sokkal több része volt a hadsereg szellemének destruálásában, mint azoknak a momentumoknak, amelyekről délelőtt mutattam ki, hogy mennyit érnek. (Zaj a jobboldalon.) Kováts-Nagy Sándor : Ilyet nem lehet mondani a székelyekről ! Azzal vádolja meg a székelyeket, hogy ők bontották meg a frontot! Az utolsó katonák voltak, akik ellenálltak! (Nagy zaj jobb felöl, felkiáltások: Nem volt védtelen a front. OU volt Maekensenf)
