Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én? kedden. 53 magának, mert ba talán anyagi veszteség érné is, azt sokkal felülmúlná az erkölcsi nyereség. Drozdy Győző: Az a szomorú, bogy még mindig családokon múlik, hogy végrehajtja-e a reformot a bíróság! Eőri-Szabó Dezső : Arra is rá kell hogy mutassak, hogy sokszor még az illetékes ténye­zőknél is bizonyos egyoldalúságot tapasztalunk. Vannak sokan, akik — nagyon helyesen, mert a törvény szerint és az erkölcsi és emberi jog szerint is a háborús szerzemények, konjunturális javak osztanddk szét — csak ezeket osztanák szét és körömszakadtáig védelmezik a latifundiu­mokat és különösen az egyházi javakat. Nem szivesen szólok erről, mert esetleg a felekezeti elfogultság szinébe tűnök fel, pedig Isten látja lelkemet, hogy felekezeti elfogultság soha, de soha nem vezetett és nem vezet most sem ; de amikor én szóvátettem a nemzetgyűlésen, hogy pl. a veszprémi püspökségnek a megbízottjai egy megnevezett tárgyaláson a tárgyalási jegyző­könyv szerint olyan szűkmarkúan viselkedtek, hogy nagyon kirívó volt, akkor illetékes tényező szememre veti, hogy miért élezem ki a veszprémi püspökségnek ezt a dolgát. Nos, én nem törődöm vele, ha akár okányi Schwarz, akár a veszprémi püspökség, akár a saját testvérem helyezkednék szembe a törvény intencióival, ha szükségesnek látnám, hogy kipellengérezzem, megteszem. Klárik Ferenc : Jézus szegény volt, szamár­háton ment. Eőri-Szabó Dezső : Azt kell tapasztalnunk, hogy különösen az egyházi nagy vagy ónoknál túlságos szegényesen, sőt mondhatnám garasos­kodó módra megy a földbirtokreform végre­hajtása. Hogy egy példával illusztráljam, kerü­letem egyik községében, Kisbárapátiban kb. 150 földigénylő részére egy sok-sok ezer holdas, a községet körülvevő püspöki birtokból mindössze 240 holdat osztottak ki, úgyhogy egy-egy embernek még két hold föld sem jutott. Pedig szegény földhözragadt emberekről van szó, mert bár a püspöki birtok bérbe volt adva, de min­dig egy zsidóember kezében volt a veszprémi püspök kisbári birtoka s az odavaló római katholikus gazdák hiába kérvényezték, nem tudták évtizedeken át kiharcolni, hogy a zsidó bérlő kezéből az ő kezükbe adassék a birtok ugyanolyan feltételek mellett. Itt kellene érvényesíteni a keresztyénség eszméjét, (Helyeslés.) mert ismételten hivat­kozom arra, hogy felekezeti elfogultság nem vezet, de mégis kénytelen vagyok konstatálni, hogy a szegény Krisztus és szegény apostolainak utódai talán helyesebben tennék, ha jó példával járnának elől a szociális bajok orvoslásánál. (Helyeslés balfelől.) Mindent el kell nekünk követnünk, hogy a földreform, amilyen gyorsan és amilyen becsü­letesen lehet, végrehajtassák. Én tisztában va­gyok a nehézségekkel. Tudom azt, hogy a birák számának csekély volta igen-igen nagy akadály. De ha mi nagyon gyorsan nem teszünk olyan általános intézkedéseket, amelyek legalább a türelmetlenséget lecsendesítik és az embereknek a várakozását megkönnyítik, akkor attól félek, hogy igen-igen nagy bajok állanak elő. Ez nem lenne más, mint az, hogy a vagyonváltság fejében leadott földeket sürgősen, még a tél folyamán, még a tavasz beállta előtt adják ideiglenes kisbérletbe arra jogosult sze­gény embereknek. (Helyeslés.) De mivel itt egyik legnagyobb akadály a birák kevés száma, ha ezekre bízzuk, akkor megint kátyúba kerü­lünk. Azt kell megcsinálni, hogy ezeket a vagyonváltság-földeket, amelyek már úgysem a tulajdonosoké, hanem az államé, bírói beavat­kozás nélkül adjuk ideiglenes kisbérletbe a kis­emberek kezébe. (Helyeslés halfelöl.) Mindenütt megvannak a megfelelő fórumok, igy a járási mezőgazdasági bizottságok, amelyekben oly sze­rencsésen van összefoglalva a mezőgazdasággal foglalkozó lakosságnak minden rétege; ezeknek egyes ad hoc bizottságaira kell bizni a földek ideiglenes bérbeadását, amely olyan levezetése volna a jogos türelmetlenségnek, hogy nagyon is megkönnyítené a földreform becsületes végre­hajtásának bevárását. Én meg vagyok róla győződve, hogy ha az illetékes tényezőket min­denütt jóindulat és a törvény szelleme hatja át, akkor ezt a kérdést meg is fogjuk oldani. Azonban kifejezést kell hogy adjak azon panasznak, amely egy gazdasági felügyelő isme­rősöm ajkairól hangzott el, hogy mi őket foly­tonosan csak kritizáljuk, lekicsinyeljük, de arra nem gondolunk, hogy emberfeletti munkájuk tisztességesen dotálva is legyen. Elmondotta, hogy ők naponként 340 K illetéket kapnak, ha valahol földbirtokreform-tárgyaláson megjelen­nek. Szeretem a dolgoknak másik oldalát is meglátni, nemcsak az egyiket. Ha azt akarjuk, hogy a gazdasági felügyelők munkájukat ponto­san, lelkiismeretesen, a legnagyobb ügybuzgó­sággal végezzék, akkor tessék arról gondoskodni, hisz a múlt indemnitás alkalmával már meg­próbáltuk, mikor az e célra kiutalt 10 milliót fel akartuk emelni, de hiába, — tessék, mon­dom, arról gondoskodni, hogy a gazdasági fel­ügyelők munkája anyagilag is megkönnyittessék. Gubicza Ferenc: Nem mondom általános­ságban, de vannak gazdasági felügyelők, kik részrehajlók Î Eőri-Szabó Dezső : Ha ezt elimináljuk, ak­kor elesik minden kifogás. Befejezem tehát azzal, hogy ha az a szel­lem hat át minden illetékes faktort, amely át­hatja a földmivelésügyi ministert, akit haszta­lan támadnak és nagyon rosszul teszik, hogy támadják, mert nem gondolják meg, hogy ezzel mindnyájunkat támadnak és ha minden illeté­kes tényezőt az a szellem hatna át, amely Bör­csök alelnök urat, aki előtt meghajtom az el­ismerés lobogóját, (Égy hang jobbfelöl: Tóth Jánost !) — Tóth Jánost is mindenesetre, de

Next

/
Thumbnails
Contents