Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-80
A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. 49 mondhassa, büszke öntudattal mutatva a lenn meghúzódó házikókra, hogy ami vagyoni jólét ott van, annak ő volt a mestere, hogy ami kultúra ott van, annak ő volt az élesztője, hogy ami hűség ott tanyázik, annak ő volt az őre, hogy ami haladás mutatkozik, annak ő volt a lenditője, s hogy ha jelentkezett nyomor is néha, annak ő volt az enyhítője. T. Nemzetgyűlés ! Ha ezek az őszinte hi vek tényleg megvannak is, azt is konstatálhatom, hogy ezek kevesen vannak. S ezeknek a keveseknek a kormányhoz és politikájához való őszinte ragaszkodása sohasem fogja pótolhatni a kormány részére adandó alkalommal azoknak a százezreknek és millióknak karját és ragaszkodását, akiket csak akkor tudna a kormány maga n ögött sorakoztatni, ha követné azt a politikát, amelynek magvait ebben az országban legelőször a legelső keresztény párt hintette el, amely legelső keresztény pártnak is azonban ugyanaz volt a sorsa, hogy vele szemben minden szabad volt, akárcsak a mostani keresztény ellenzékkel szemben. (Halljak ! Halljuk !) Legbensőbb meggyőződésünk az, hogy ezt a nemzetegységet csak akkor lehet megalkotni, az egész nemzetet egy egységes frontba csak akkor lehet felsorakoztatni, ha itt nem lesz okuk egyes társadalmi rétegeknek a többiekre facsarkodni, mert mindenki, aki dolgozni akar és tud, igazságos mértékkel meg fogja kapni a maga munkájának bérét, s ezzel emberhez méltó életének tisztességes anyagi feltételeit, — ha nem fog senki sem nélkülözni addig, mig másoknak az ő munkája árán arra is telik, hogy fényűző életmódot folytasson. (Mozgás jobbfelöl.) Az a meggyőződésem, hogy csak jogés törvénytisztelő, mindenkinek a maga igazát megadó, a keresztény igazságokat érvényesítő, szociális politikával lehet ezt a nagy nemzeti összetartást létrehozni. Csak ha ilyen politikát folytatna a kormány, lenne igaz Vörösmartynak, vagy talán, hogy jobban fejezzem ki magamat, akkor lenne teljesen igaz Vörösmartynak a szava, mellyel azt mondotta, hogy »nemcsak dicsőké a haza«, és csak akkor érkeznénk el oda, hogy a munkás is, a pór és szegény, bár észrevétlen dolgozik a hon derültén, csak akkor tudnók az egész nemzetet egy testté összeforrasztani, hogy adandó alkalommal azt mondhassa a kormány, rámutatva a mögötte felsorakozott egységes táborra.- Nem félek tőled sors, bármit akarsz. Miután azonban a kormány nem ilyen politikát követ, s ezért nem tartom alkalmasnak arra, hogy ebben az időben az egész nemzetet maga mögött egyesítse, pedig az egész nemzetnek ezt az egyesítését annál szükségesebbnek tartom, minél inkább éhajtom, hogy végre hazánk sorsát jelentős lépéssel előbbre vigyék, azért a kormány iránt bizalommal nem lehetek és az indemnitást nem szavazom meg. (Élénk éljenzés és helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.). NAPLÓ VIII. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Eőri-Szabó Dezső ! Eőri-Szabó Dezső : T. Nemzetgyűlés ! Tudatában vagyok annak, hogy a napirenden lévő törvényjavaslatnak, az indemnitásnak megszavazása az államnak elsőrendű érdeke; annak minél előbb tető alá juttatása igen fontos országos érdek, mert nem szabad megerősödni engedni azt a vélekedést, hogy az ország financiális ügyeinek a törvényhozás felhatalmazása nélkül való továbbvitele olyan közömbös, hovatovább megszokottá váló dolog. Drozdy Győző; Az önök bűne! Eőri-Szabó Dezső: Az alkotmányosságon, a parlamentarizmuson nem szabad rést ütni engedni, mert ez igen veszedelmes játék. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Nem tudom eléggé elitélni azokat az ujabban itt is, ott is felmerülő vélekedéseket, amelyek a parlamentarizmus csődjét hirdetik. Rassay Károly: Onnan hirdetik! Eőri-Szabó Dezső: Én nem tudok lelkesedni azokért a jelenségekért — egyelőre ugyan szerencsére csak külföldi jelenségekről van szó, — amelyek a parlamentarizmust semmibe venni látszanak. Drozdy Győző : A kormány lapjai vezércikkekben irják. Rassay Károly : Olvassa a Szózatot, az ír ilyet ! Eőri-Szabó Dezső : Meg vagyok róla győződve, hogy a kormány azokhoz a nyilatkozatokhoz egyáltalában nem áll közel és a kormánynak más az intenciója. Rassay Károly : Örülnék, ha a laphoz sem állana közel! Eőri-Szabó Dezső : A modern alkotmányos életnek ütőere, conditio sine qua non-ja a parlamentarizmus, amelyen cézári törekvésű egyének, avagy sötét szándékú törekvések ideig-óráig erőszakot vehetnek ugyan, de ez az erőszak igen-igen megbosszulhatja magát. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen láttuk, hogy csupa rothadt gyümölcsöket termett a parlamentarizmust felrugó kommunista őrület: (Ugy van! jobbfelöl.) viszont másrészről nem sok jót várok a parlamentarizmust ugyancsak fitymáló Mussolini-féle irányzattól sem. Nagyon kivételes, rendkívüli esetek lehetnek azok, amelyek legalább némileg is plauzibilissé teszik a parlamentarizmusnak rövid időre való félretételét, amely félretételnek azonban okvetlenül a parlamentarizmus tisztább és erőteljesebb érvényesüléséhez kell vezetnie. A parlamentarizmus elve tehát megkívánja, hogy az indemnitás minél előbb tető alá kerüljön. Hogy én mégis szót emelek, ezt annak meggondolásából teszem, hogy ha már a tisztelt ellenzéki felszólalók nem engedik a vitát bezárni, ennek az oldalnak is nyilatkozzék meg a véleménye és felfogása. Mindenesetre igyekszem mondanivalóimat rövidre fogni, mert a fö* 7
