Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-80
A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én } kedden. 47 Haller József: Ha Erdélyi t. képviselőtársam minduntalan provokál, kénytelen vagyok rámutatni, hogy nekünk igen komoly dolog az, ha Magyarország ministerelnöke és kormánya, aki magát keresztény ministerelnöknek és keresztény nemzeti kormánynak nevezi, a keresztény munkásság szervezkedését akadályozza és a szociáldemokrata munkásság szervezkedését segiti elő. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Peidl Gyula : Folyton nyomorgat, és a legerőszakosabban elnyom bennünket ! (Ellenmondásoh jobb felöl.) Haller István: Kormánypárti képviselőnek kellene emlékezni az első hódmezővásárhelyi mea culpára, amit a ministerelnök mondott! Haller József: A szociáldemokrata oldalról is vannak panaszok, de ebből legfeljebb az következik, hogy azért ők is éreznek nyomást, de nem következik az, hogy a keresztényszocialista munkásság még nagyobb nyomást ne érezne ; mert mindenképen letagadhatatlan tény, hogy a kormányelnök ur olyan választójoggal ment a választásba, amely, titkosságot biztosítván az ipari centrumokban, kétségtelenül a szociáldemokrata alapon szervezett munkásságnak volt kedvező, ezzel szemben a keresztény ellenzéket nyomta és üldözte végig a választási idő alatt, (Ellenmondások a jobboldalon.) és. én tudnám Gömbös Gyula t. képviselőtársamnak és a ministerelnök urnák egész választási kortesutját követni, és meg tudnám mutatni azokat a helyeket, amikor a keresztény ellenzék vezérférfiai ellen felvonult, de sohasem láttam őt szociáldemokrata képviselőjelöltekkel szemben. Tudnék hivatkozni arra, hogy Budapesten megakadályozták a keresztény ellenzék vezérférfiainak gyűlését és rendőrhatalommal oszlatták szét, de sohasem olvastuk, sohasem láttuk, hogy ezt tették volna a szociáldemokrata jelöltek gyűlésein. Erdélyi Aladár: Ilakovszkyt ki választotta meg? Talán Bethlen. Rassay Károly : Nem az erőszak választotta meg. És nem a gazságok. Haller István: Ezt Erdélyi tudja. (Zaj.) Amerika második felfedezése. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Haller József : Ne méltóztassanak tehát, t. képviselőtársaim, engem akkor, amikor előre feltett szándékom szerint bizonyos korlátok között akarok maradni, ne méltóztassanak engem ezeken a korlátokon kívül szoritani és oly térre is elragadtatni, amelyre nem akarok eljutni. Ebből a kormánynak haszna sem volt meg, hogy ha már ilyen előzékenységet tanúsított és sok tekintetben tanusit ma is a szociáldemokrata párttal és táborral szemben, hogy legalább bizonyos tekintetben támaszkodhatnék is erre a táborra. Mert hogy nem támaszkodhatik, azt eléggé beigazolta a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának szereplése, amely mindig szembenáll a kormánnyal, ós beigazolta a legutóbbi szociáldemokrata pártkongresszus, ugy, hogy azt kell megállapítani, hogy ez a megkülönböztetett bánásmód, ami sok tekintetben a keresztényszocialisták rovására megy, inkább az ellenkező hatást érte el. Azt láttuk, hogy ez a megkülönböztetett bánásmód inkább visszaadni látszott a szociáldemokráciának a maga régi hangját és inkább felbátorítani látszik azt oly terrorisztikus fellépésekre, mint aminőknek tanúi voltunk a múltban. Láttuk, hogy eredményt a maga pozíciójának erősítése tekintetében annál kevésbé ért el a kormányelnök ur, mert azok az öklök, amelyek a jelenlegi polgári társadalmi rend ellen feszülnek, nem kímélik az ő ministerelnöki bársonyszékét és a kormány pozícióját sem. Peidl Gyula : Akkor miben nyilvánul a terror? (Mozgás.) Haller József : Ami a városi kispolgárságot, a kisiparost, a kiskereskedő osztályt illeti, amely a legfüggetlenebbnek vallja magát azért, mert sem titulusra nem vágyik, sem vitulust : állami szállítást ós koncot nem vár a kormánytól, hát ezek sincsenek feltétlen bizalommal a kormány iránt. Ez kitűnik abból, hogy a t. kormányzópártnak ilyen, a kispolgárság bizalmából kapott mandátuma minél kevesebb van. (Mozgás a jobbóldalon.) Ezzel szemben pedig hiába hivatkozik nekem bárki is a t. kormányzópárt numerikus többségére, mert ezzel csak azt lehet megtéveszteni, aki ennek a többségnek genezisét nem ismeri, de nem azokat, akik végigcsinálták azt a választást, amilyenhez hasonló a magyar parlamentarizmus történetében még nem volt . . . Renczes János: Ez már nem áll! Csontos Imre : Szégyen ma ilyet mondani ! Rassay Károly: Szégyen, hogy ugy volt! Haller József: . . . amilyenre csak egyszer emlékezünk, akkor, amikor 1919 tavaszán a károlyista, radikalista és szocialista szövetség készült itt választásokat rendezni. Erdélyi Aladár: Haller István majd megmondja, milyen volt a Bánffy-féle választás. Haller István : Nem volt rosszabb, mint ez ! Korántsem voltak még akkor igy kiokosodva. Akkor ilyen brutalitások nem voltak. Rassay Károly: Boldogok lettünk volna! Ilyen szemérmetlen nem volt, mint a mostani. Haller István: Ezt elmondottuk az első beszédekben, kár erre visszatérni (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Haller József : De miért is legyenek a nagy tömegek bizalommal a kormány és annak politikája iránt ? Talán azért, mert leküzdötte a drágaságot? Hiszen inkább ő maga jár elől a drágításban : a dohánnyal, vasúttal, postával, a különböző adóknak felemelésével és legbrutálisabb végrehajtásával. (Mozgás a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon : Tetszetős beállítás !) Hiszen ő tette lehetetlenné legutóbb is, hogy a már kezdetét vett olcsóság továbbfejlődhessék és az áraknak már kezdetét vett visszafejlődése réyén