Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-87
456 A nemzetgyűlés 87. ülése 1923, főkapitány, aki a Károlyi-éra alatt szolgált, de a kommunizmus alatt egy percig sem szolgált, be volt csukva. Ezt az embert minden nyugdíj nélkül elcsapták, ngy hogy sirba vitte az üldözés. Tisztelettel kérdem, ki fogja ezért az elégtételt megadni ? Itt van Dénes Lajos főigazgató, akinek egyéb bűne nincs, mint az, hogy a Károlyi-éra alatt szolgált. A kommunizmus alatt egy percig sem szolgált. Elbocsátották, elcsapták, és Pintér főigazgató urat, aki hűséges, jó radikális volt, mindig Jászi és Károlyi körében mozgott és dicsőitette a Károlyi-érát, ezt kinevezték főigazgatónak. Itt van Földes Gábor fővárosi polgári iskolai igazgató, aki Gagyi Dénes középiskolai tanárral ment le Csúcsára, hogy ott a székelyeket a vörös hadsereggel egyesítse. Földes Gábort ezért a tettóért elcsapták, Gagyi Dénest pedig előléptették ministeri tanácsossá. Helyes, Gagyi Dénes ur nem követett el semmi bűnt, de miért bántak el olyan mostohán Földes Gáborral ? Eámutathatnék itt még számos ilyen példára. Itt van Tomcsányi Vilmos Pál ur, aki végigszolgálta a Károlyi-érát. Károlyi egész büszkeséggel jelentette be a ministertanácson, hogy a magyar uri közönség közül ez a kiváló ember ezt a korszakot mennyire támogatja. 0 végigszolgálta a kommunizmust a külügyi hivatalnál, azután pedig igazságügyminister lett és a t. túloldalon a legnagyobb sajnálattal vannak, hogy ez a tisztelt ur kibukott a nemzetgyűlésből. Több ilyen példát tudnék felhozni. De hiszen méltóztatnak tudni mindezeket a dolgokat. Itt vagyok szerény magam is, (Mozgás a jobboldalon.) aki a Károlyi-érában egész januárig kint voltam mint főszolgabíró, szolgáltam a hazámat igazán, úgyhogy Gulácsy István alispán ur (Derültség a jobboldalon.) a népért tett szolgálataimért írásban fejezte ki elismerését. Mikor bevittek alispáni helyettesnek, ez csak azért történt, hogy a népet lecsendesítsem. A kommunizmus alatt egy percig sem szolgáltam, üldöztek, akasztófát állítottak fel, felhoztak Budapestre, és mégis mint megbízhatatlant a kommunizmusban való szereplésem miatt elcsaptak, illetve nyugdíjaztak. Kérdem a belügyminister urat, mi alapon, hogyan? Meg is felelek rá. Itt van egy fegyelmi határozat. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Már néhányszor elmondta. Hall juh! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Ez olyan érdekes, hogy érdemes lesz meghallgatni a túloldali képviselő uraknak is, hogy lássák, milyen mértékkel mértek. (Felkiáltások a jobboldalon : Szénatermés !) A szénáról nem beszélek, azt már eleget hallották. De rá akarok mutatni a vádakra. En a vármegyének ősi arany pecsétnyomóját elsikkasztottam. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés ! Mikor a komunizmus kiütött, nekem menekülnöm kellett, a feleségemnek átadtam azt az ősi kincset, Bereg vármegyének évszázados pecsétnyomóját, azzal, hogy ezt meg évi január hó 19-én, pénteken. őrizze meg ugy, mint becsületemet. A feleségem is őrizte. Mikor a csehek elfogtak, akkor megint átadtam a feleségemnek azzal, hogy erre pedig vigyázz, mint a becsületemre, mert ez Bereg vármegyének olyan kincse, amely pótolhatlan. Mikor kiutasítottak, ezt a pecsétnyomót a jászolban loptuk ki Cseh-Szlovákiából ós amikor átjöttem, bejelentettem a belügyministeriumnál, hogy a pecsétnyomót valami 25.000 koronával együtt elhoztam, méltóztassék felőle intézkedni. A belügyministeri um utasított, hegy a központi állampénztárban helyezzem el ; én el is helyeztem, nyugtát kaptam róla, s igy rendben volt a dolog. Egyszer azután kapom ezt a határozatot, még pedig jóval későbben ezután, hegy én Bereg vármegye arany pecsétnyomóját elsikkasztottam. (Derültség.) Megjelenik Sárospatakon aanyósomnál egy kapitány, két katonával, és házkutatást akart rendezni a pecsétnyomó után. (Élénk derültség és zaj.) Ez önöknek nevetség, de nekem nem nevetség (Nagy zaj és derültség. Elnök csenget.) Ha a t. képviselő úrral bántak volna igy el, bizonyosan nem nevetne ilyen jóízűen. Ez jellemzi a magyar közigazgatást, és a magyar belügyministeriumot, Ráday gróf urat ; aki akkor beíügyminister volt. Pikler Emi! : Belekapcsolják az anyóst is ! (Derültség.) Nagy Ernő : Mondom, az a kapitány házkutatást akart tartani és erdeldődött, hogy mikor megyek haza Sárospatakra. Az anyósom és a kis leányom megnyugtatta, hogy a napokban hazamegyek. Tényleg haza is mentem. Megérkeztem a hétórai vonattal és nyolc órakor már az a kapitány ott volt. Előmutatott egy felhívást Bereg vármegye alispánjától és főispánjától, hogy amenynyiben én mint helyettes alispán elsikkasztottam az arany pecsét nyom ót, tartson vizsgálatot nálam. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Erre én elővettem a belügyministeriumnak igazolványát és nyugtáját, s megmutattam neki. Történetesen ez a kapitány beregvármegyei ember volt, ismert engem, ismerte az ottani viszonyokat is és a legnagyobb undorral jelentette ki, hogy : Tudjuk kérem, kinek a müve ez. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ahá ! Gulácsy !) Ilyen vádak vannak ebben az egész határozat ban. Itt van azután egy másik pont. Azzal gyanúsítottak és vádoltak meg, hogy én ott a vármegyének megvettem egy nagy katonai barakkot... (Felkiáltások a jobboldalon : Ezt már hallottuk !) Hallották is, de a csattanóját még nem hallották. (Derültség és felkiáltások jobbfelől : Halljuk a csattanót!) Azzal gyanúsítottak meg, hogy Kutkafalvy Miklós akkori kormánybiztosnak bizonyos célokra 20.000 koronát adtam Rassay Károly : Hiszen az konstruktiv ember volt ! B. Podmaniczky Endre: Szénára ? Nagy Ernő: Majd arról is szólok! (Zaj.) És milyen érdekes ! Leveldi Kozma György ur, Kozma Miklós ministeri tanácsos urnák testvéröccse , ,,.
