Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-87
A nemzetgyűlés 87. ülése 1923. az ország érdekére aggályos, azt a rendőrhatóság kitilthatja, vagy rendőri felügyelet alá helyezheti, szükség esetében közigazgatási dologházba utalja«. Aki ismeri az életet, egyes közigazgatási tisztviselők túlkapásait — amint Szilágyi Lajos t. barátom ma igen találóan hivatkozott a bihari alispánra — az tudja, hogyha ilyen hatalmat adunk az alispánnak és a főszolgabírónak, mi lesz ebből az országból. Lehet-e itt szabad vélemény, lehet-e itt szabad polgár, lehet-e itt szabadság? Szerény véleményem szerint nem lehet, mert aki megmozdul és az uralkodó párt ellen tesz valamit, azonnal a dologházba küldhető. A 4. §., mely a rendőri felügyelet alá helyezésről szól, olyan visszaélésekre adhat alkalmat, ami egyáltalán nem kívánatos. Kívánatos az lenne, ha nem mirajtunk, kik a szabadságért küzdünk, hanem a reakciós táboron próbálnák ezt ki először és ón azt hiszem, hogy ennek el is jön a maga ideje. (Derültség.) Hogy a közigazgatási hatóságok mily igazságosak, pártatlanok és tárgyilagosak, vagyok bátor rámutatni a magam esetére. A háború alatt engem G-ulácsy István alispán ur (Derültség és felkiáltások jobbfelöl : Hála Istennek! Itt vagyunk!) és Póchy főszolgabíró ur letartóztatott és őrizetbe helyezett azért, mert megbízhatatlan vagyok és azért, mert átszöktem Cseh-Szlovákiába s akkor jöttem vissza, amikor az amnesztia-rendelet megjelent. Ez az indokolás — bocsánat a kifejezésért — a legnagyobb valótlanság, mert tanukkal, államtitkárokkal, ministeri tanácsosokkal tudom igazolni, hogy én átmentem ugyan Cseh-Szlovákiába, de 1920 novemberében, hogy beszerezzem azokat az okmányokat az üldözésekkel szemben, ott a csehek internáltak, majd visszajöttem 1921 augusztusában. Az amnesztia rendelet 1922 január havában jelent meg. Ha egy főszolgabíró ilyen alapon hoz határozatot, nagyon merész dolog rábizni ezt a rendtörvényt és nagyon ajánlom a t. többségnek, vigyázzon, mert visszafelé talál elsülni a puska és nem minket, hanem önöket fogja találni. Itt van az internálások kérdése, erről is leszek bátor egypár szóval megemlékezni. Egyik fő emberemet, Kis Dánielt . . . Szomjas Gusztáv : Fő ember ! (Derültség a jobboldalon.) Nagy Ernő : Fő emberem, mert ott a kerületben fő emberem. Jöjjön Szomjas ur, legyen a fő emberem, szívesen fogom venni. (Derültség. Egy hang jobbfelöl : Nem szomjazik ilyen dicsőségre !) Ezt a fő emberemet ugyanez a szolgabíró internálta és pedig azért, mert ő is veszedelmes az államra. Ez a Kis Dániel egy 20—25 holdas kisgazda, ártatlan, tisztességes, becsületes ember. Amikor a választás elmúlt, kibocsátották és azóta békét hagynak neki. Tisztelettel kérdem NAPLÓ VIII. évi január hó 19-én, pénteken. 453 megint, lehet-e ilyen főszolgabiráknak, alispánoknak ilyen jogokat adni? Itt van egy harmadik eset, Illési Gábor esete. Ez az Illési Gábor nevű egyén gulácsi lakos, egy községben lakik a Gulácsyakkal. Sok borsot tört az orruk alá. Ezt az Illési Gábort a kommün után üldözték és mint kommunistát kezelték, ugy hogy Beregszászra kellett menekülnie. Ez az ember hazajött, mellettem volt. Ekkor elfogatták, azonban a nyíregyházai kir. ügyészség szabadonbocsátotta. Illési Gábor gondolt merészet és nagyot. Átpártolt Gulácsyhoz, (Derültség a baloldalon.) akkor minden meg lett neki bocsátva. Beszünt az internálás, beszünt minden és most Illési a legbecsületesebb és leghazaszeretőbb ember. Addig, amig mellettem volt, a legnagyobb hazaáruló volt. így fest az az internálás, és ón merem állítani, hogy Zalaegerszegen igen sok ilyen Illési Gábor, meg Kis Dániel van. Szomjas Gusztáv: Észretértek! Javító hatással van ! Nagy Ernő : Oda kellene küldeni a Jképviselő urat, hogy megjavulna egy kicsit ! (Élénk derültség.) Egyes képviselő urak lementek most Zalaegerszegre, hogy tanulmányozzák Zalaegerszeget ! Rassay Károly: Elakadt a vonatuk! Nieskó Zoltán: Keméljük, hogy teljes számban jönnek vissza! (Derültség.) Nagy Ernő : Zalaegerszeget nem tanulmányozni kell, hanem el kell törölni. (Ugy van! a sBélsőbaloldalon.) El kell törölni, mert Magyarországnak ez a szégyenfoltja, túltesz azon Oroszországon is, amelynek az a híres Szibériája volt. A magyar szabadságszerető nép volt mindig, ós épen most, amikor a legnagyobb szükség volna az egyetértésre, amikor a legnagyobb szükség volna a polgári szabadságra, most találják fel ezt a Zalaegerszeget. Ráfogják, hogy ez a nemzet érdekében van. Bocsánatot kérek, ez az önök érdekében van, t, többség, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert nem a népnek, hanem a t. többségnek és a kormánynak az érdeke, hogy ez a Zalaegerszeg meglegyen, hogy minden józanul érző polgárt elvigyenek oda. (Zaj- és ellenmondások a jobboldalon.) A zalaszentgróti választás alkalmával egy Gulyás Zsigmond nevű kisgazdát és Scheffer István nevű szabót azért, mert amikor Vass József átment a községben, azt kiáltották, hogy »Éljen Nagy Vince!«, a főszolgabíró becsukatta ós megfenyegette őket, hogy Zalaegerszegre fogja vitetni. Saly Endre: Onnan nincs messze! Nagy Ernő: Onnan pláne nincs is messze! Nagyon természetes, közbenjárásra másnap kibocsátották. Megint azt kérdem: Lehet-e egy ilyen főszolgabírónak ilyen jogot adni? Az ón szerény véleményem szerint nem lehet és nem 61
