Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

430 À nemzetgyűlés B7. ülése 1923. évi január hó 19-én, pénteken. a törvényhozás már az indemnitási vita kapcsán törvényesen megszavazott. Hasonló szükités az ere­deti rendeletnél a kormánynak az az eljárása is, hogy ezt az ötven százalékos töblbetet, plust, amit mi megszavaztunk volt, most a rokkantaknak csak egy szűkebb körére terjesztette ki. Mig ugyanis eredetileg azt mondottuk, hogy 50 százaléknál magasabb ellátási díj jár mindazoknak, akik a pol­gári életben szakképzettséget igénylő állást töl­töttek be, mezőgazdasági, kereskedelmi vagy ipari vállalatot vezettek, addig a kormány most ezt ugy módosította, hogy aki a polgári életben szakképzett­séget igénylő foglalkozást gyakorolt vagy pedig önálló mezőgazda, iparos vagy kereskedő volt, az van csak jogositva 50%-ra. Kétségtelen, hogy óriási különbség a szakképzettséggel biró foglalkozás, vagy pedig valamely önálló vállalat vezetése. Szembetűnő még az, hogy a t. kormány megszün­tette az Országos Hadigondozó Tanácsnak már megszavazott intézményét. Amikor a kormány megszavaztatta velünk az Or zágos Hadigondozó Tanácsot, ezt azzal indokolta, hogy meg akarja teremteni a kapcso­latot a közhatalmi szervek és a társadalom közt. Később láttuk, hogy a kormány ezt egyszerűen elejtette, amiből az a gyanú keletkezett, hogy a kormány nem akar maga mellett megtűrni egy ilyen intézményt, amely őt közelebbről ellenőriz­hetné, vagy befolyásolhatná. Az ujabb módcsitó rendeletben feltűnt nekünk az is, hogy mig az eredeti rendelet, amelyet megszavaztunk, nagy­községekre és körjegyzőségekre állapitctta meg az igénymegállapitás kötelezettségét, addig az ujabb rendelet a főszolgabírói járásokra, a főszolgabirák kezére, illetve az ott működő bizottságra hárította ezt a munkát, amivel a kormány azt idézte elő, hogy az eredetileg tervezett decentralizáció helyett megint visszatér egy centralizáló álláspontra. Fel­tűnt nekünk az is —és itt a szociáldemokrata párt részéről tegnap Szabó Imre t. képviselőtársamtól már hallottuk, — hogy a kormány megszüntette a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák érdek : képviseletét is. Tény, hogy mi ezt megszavaztuk és a mi határozatunk alapján a kormánynak nem volt joga arra, hogy kizárja az érdekképviseletet az igénymegállapitásból. Az eredeti rendeletben ugy volt, hogy a rokkantak maguk választják ki közülök azt a rokkantat, akinek szava lesz az igény­megállapitó bizottságban, viszont a módcsitó ren­deletben az van, hogy a főszolgabíró jelöli ki azo­kat a hadirokkantakat, akik beleszólhatnak az igénymegállapitásnál egy vagy más ember sorsába. Az eddig elhangzott beszédek során Szeder Ferenc és Kiss Menyhért képviselőtársaim nyúj­tottak be határozati javaslatokat a hadirokkan­tak, hadiözvegyek és hadiárvákra vonatkozólag. Ugy ezt a két határozati javaslatot, mint az eddig beadott közel 60 határozati javaslatot a párton­kívüli képviselők parlamenti csoportja már át­tekintette és határozatot hozott mindazokra, me­lyeket szavazatával magáévá tesz. Ezt a két hatá­rozati javaslatot azonban a többiek között nem fogadhatjuk el ; nem fogadhatjuk el pedig azon okból, mert mig a két határozati javaslatnak egyik mondatával teljesen és tökéletesen egyetértünk, addig azoknak másik felét feltétlenül mellőzni ja­vasoljuk. Ebből kifclyólag a két határozati javas­lat helyett egy ujat javasolok. Javaslom, hegy: »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hegy a nem hivatásos katonai állományból származó hadi­rokkantak, valamint az ugyanilyen állománybeli katonák hadiözvegyei és hadiárvái ellátásának ujabb szabályozása végett terjesszen sürgős tör­vényjavaslatot a nemzetgyűlés elé.« Egy másik határozati javaslatot is előterjesztek a vitézségi érem pótdíjakra vonatkozólag, amelyek, sajnos, ma is botrányos nívón vannak, amennyiben a pót­díj az arany vitézségi éremnél 30 koronában, a nagy ezüst vitézségi éremnél 15 koronában és a kis ezüst vitézségi éremnél 7% ke róná ban állapítta­tott meg. KiSS Menyhért: Egy skatulya gyufa! Beck Lajos : Azt sem kapják meg Î Szilágyi Lajos: Mi annak idején a vitézségi érem-pótdíjakkal azt terveztük, hogy a vitézek érem-pótdíjaikat tőkésíteni fogják és azt a tőké­sítés után föld- vagy házhely vásárlására hasz­nálhatják fel. Meg kell ezzel szemben állapitanom, hogy nevetségesen csekély összeg jön ki még tőké­sítés esetén is ezekből a vitézségi érem-pótdíjakból, ugy, hogy ez az állapot a jövőben fenn nem tart­ható. Ebből kifolyólag nemcsak a magam nevében, de a pártonkívüli képviselők parlamenti csoportja nevében is azt a határozati javaslatot terjesztem elő, hogy: »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a vitézségi érem-pót dijak felemelése végett sürgős javaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés.) Hogy a rokkantakon segíteni kell, az kétség­telen, de hogy nemcsak pénzösszeggel kell segí­teni, az is késégtelen. Pénzösszeggel a rokkantakat Számuelly Tibor is segítette, aki rokkant ügyi nép­biztos korában nyomban egy rendeletet adott ki, amelyben horribilis, addig nem is remélt magas Összegben állapította meg a rokkantak ellátását. Ugyanakkor azonban a forradalmi kormányzó tanács elkövette azt a barbár eljárást, hogy a kórházakban és klinikákban használt gipszet fel­használta 1919 május 1-én legkülönfélébb kom­munista szobrok gyártására és igy elpazarolta, ugy, hogy amikor tovább folytatták a vörös had­sereggel a háborút, nem volt mivel gipszbe tétetni a megsérült rokkant katonák végtagjait. Ez a segítség tehát olyan volt, hogy. mig egyrészről pénzösszeggel igen szépen ellátták a rokkantakat, addig egyéb intézkedésekkel tönkretették ellátá­sukat, gyógykezeltetésüket, egészségük helyre­állítását. Az ilyen, csak pénzösszeggel való segítés, fél segítés volna, nekünk pedig okvetlenül arra az álláspontra kell helyezkednünk, hegy necsak pénz­összeggel, de egyéb tekintetben is segítsük a rok­kantakat. (Helyeslës.) Szünetet kérnék. Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem*

Next

/
Thumbnails
Contents