Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-87
420 A nemzetgyűlés 87, ülése 1923. pártnak vezérszónoka itt a vita első napján előadni szíves volt. Nem voltam jelen a beszéd elhangzásakor és ez arra volt jó nekem, hogy ezt a szép beszédet alaposan áttanulmányozzam és így arról tárgyilagosan nyilatkozhassam. Ha az ember erről a beszédről a lapokban, különösen az ellenzéki lapokban olvasott, akkor azt vélte megállapítani, azt vélte kiolvasni, mintha Gömbös Gyula t. képviselőtársam ezzel a beszédével antiszemita hecceket kivánt volna provokálni. Pedig ez nem áll. ö akkor egy komoly hangon tartott, jól felépített beszédet mondott el. Az általa felhozott jó vagy rossz statisztikából ő azt a következtetést vonta le, hogy a magyar faj, a magyarság érdekének nagyobb megvédését kell inaugurálni és hogy ebben a tekintetben a múlt liberális vezérférfiai részéről hibák történtek. Nem tartozik a tárgyamhoz, hogy vitába szálljak ezzel a megállapítással, vájjon volt-e hiba e tekintetben a régi liberális vezérek részéről, igen vagy nem ; ezzel tehát e pillanatban nem foglalkozom. Gömbös Gyula t. képviselőtársam azonban a következő helyes megállapítást tette : ö politikusnál, pártoknál, sajtónál nem nézi a taktikát, hanem a végcélt tekinti. Én ezt elfogadom. Ugyanezen eszmemenetből reflektálok az ő beszédére. (Halljuk/ a szélsőbaloldalon.) Kijelentem, hogy a végcél tekintetében, a legfontosabban tehát, én is teljesen egyetértek Gömbös Gyula t. barátommal ; igenis, helyeslem a magyarság megerősít és ét, szolgáltassék az jobban, mint ahogy az eddig történt. (Éljenzés a balközépen.) Ez azt jelenti, hogy nemzetié bbnek, nacionalistábbaknak kell lennünk, mint amilyenek eddig voltunk. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ezt talán könnyebben mégis tehetjük most, mert a nemzetiségek, akik ezt tőlünk rossz néven vehették volna, eltávoztak, legalább is egyelőre elszakadtak. Szomjas Gusztáv: Elszajdttattak! Mándy Sámuel; De ha a végcél tekintetében egyet is értek Gömbös képviselőtársammal, méltóztassék megengedni, hogy kijelentsem, hogy az eszközök, módok és egyes szempontok tekintetében az álláspontjaink diverzálóak. Én azt tartom, hogy azok az eszközök, amelyeket ő vagy mások, akik e kérdéssel szeretnek foglalkozni, alkalmazni óhajtanak a törvényhozásban, nem a megfelelőek egy ezeréves kultúra Hámban, ahcl a kultúrát — mint Zichy János, mint kultuszminister annak idejében mondta — a csillagokig kell felemelni, kiépíteni, hogy ezzel a megerősödött kultúrával mi elsősorban az alacsonyabb kultúrájú nemzetek által tőlünk elszakított testvéreinket visszahozhassuk. Az a nemzet, amelynek dicsőséges történelmén nagylelkűség, lovagiasság, felebaráti szeretet, hősiesség vonul keresztül egy ezredéven át, az egy parányi kisebbség hibái miatt, súlyos hibái miatt sem térhet le arról az útról, amely útra ezt a nemzetet Bocskay, a Bethlenek, Széchenyi, Kossuth, Deák, Andrássy, Tiszáék vezették. En azt tartom, hogy ezt a kérdést különben sem lehet nemzetgyűlés, illetve törvényévi január hó 19-én, pénteken. hozás utján elintézni. Ezt a kérdést, vagyis a magyarság megerősödésének kérdését, amelyet minden állampolgár, minden magyar ember szolgálni köteles, igenis más módokkal és eszközökkel és gyorsabb módszerrel kell elérnünk, mint ahogy azt Gömbös Gyula t. barátom javaslatba hozni szives volt. Nem akarok erre részletesebben kitérni, az idő talán előre is haladt már, csak rámutatok arra, hogy Gömbös Gyula t. képviselőtársam kétszáz esztendőre visszament. 1720-tól kiindulva 1920-ig a szaporodás statisztikáját előadva kimutatta, hogy a zsidóság 300.000 helyett, amennyit kellett volna a többi népességhez képest szaporodnia, 900.000 lélekkel szaporodott, s ezt a bevándorlás számlájára irta. Helyeslem ezt, tényleg igy van, csak számszerüség tekintetében nem osztozom teljesen a nézetében, azért, mert megfeledkezett arról, hogy a zsidó mint faj, szemben a kereszténynyel, mint fajjal, sokkal szaporább, az nem ismeri az egy vagy két gyermek rendszert. Én tehát nem merném megállapítani, hogy az egész 600.000-nyi szaporulatbeli különbség a bevándorlás számlájára volna irható. (Egy hang jobbfelől : Végeredményben mindegy !) Ami az eszközöket illeti, e tekintetben Gömbös Gyula képviselőtársam 200 esztendőről szólt. Engedelmet kérek arra, hogy bizonyos retorikai fogással élek és azt kérdezzem, hogy hát azt akarja-e Gömbös Gyulát, képviselőtársam elérni, hogy 200 esztendő múlva felálljon itt egy ifjabb Gömbös Gyula és arra hivatkozzék, hogy 200 évvel ezelőtt egyik elődjének javaslatánál fogva a helyzet megjavult és a szaporodási arány már nem kifogásolható. Ez által a cél elérhető nem volna. Én rövidebb időre szóló j avaslatot teszek. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy csináljunk egy uj Hitelbankot, egy uj, keresztény alapra fektetett Kereskedelmi Bankot s ezek által olcsó hitelt nyújtva vásároltassuk vissza a zsidó kézen levő birtokokat. Egy ilyen uj, keresztény alapra fektetett Hitelbankot, illetve Kereskedelmi Bankot megteremteni igen hosszadalmas dolog, (ügy van ! jobbfelől,) Ezek a bankok is száz esztendeig dolgoztak, amig elérték azt a pénzügyi hatalmat, amelyet elfoglalnak. Ezzel szemben tehát én a következőket j avaslom. (Halljuk ! jobbfelől ) Az asszimiláció kérdését ennél a kérdésnél elmellőzni nem szabad. A magyar történelem, vagyis az utolsó század történelme bizonyítja, hogy ez nem mellőzhető. Nem tudom, hogy Gömbös Gyulát, képviselőtársam erről hogyan gondolkodik, mert e tekintetben egyszerűen nem nyilatkozott. HegedÜS György : Nem asszimilálódnak ! Mándy Sámuel : Hogy nem asszimilálódnak, erre azt j egyzem meg, — nem akarok nevekkel előhozakodni — hogy száz és ezer család van már Magyarországon, amely bizonyosságot tett arról, hogy igenis asszimilálódnak, és nemcsak hasznos polgárai a hazának, hanem kiemelkedő pozíciókban maradandó hazafias érdemeket sze*
