Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

'A nemzetgyűlés 86. ülése 1928. évi január hó 18-án, csütörtökön. 401 Ausztriában a rokkantakat négy osztályba sorozzák nemcsak a rokbanság fokozata szerint, hanem a lakóhely szerint is. Ott I., II., III. és IV. osztályú lakóhelyeket állapítanak meg, és ezeken belül osztályozva állapítják meg a járadékokat is. Azokkal szemben, akik az osztrák korona leromlása folytán az összegeket fantasztikusnak találják, hangsúlyoznom kell, hogy ne essenek tévedésbe, mert én ezeket az összegeket a zürichi jegyzés alapján átszámítottam magyar koronára. Még igy is meg kell állapitanom, hogy az osztrák rokkantak egy hónapra is jelentékenyen magasabb összegeket kapnak, mint a magyar rokkantak egy esztendőre. A I. osztályú városokba tartozó rokkantak, ha rokkanságuk 75—100%-ig terjed, 828.234 korona havi járadékot kapnak, ami magyar koronára átszámítva zürichi alapon azt jelenti, hogy havi 30.600 magyar koronát kapnak. Ez az összeg azonban, ha a rokkantnak egy gyermeke van, 36.700 koronát tesz ki, ha öt gyermeke van, 1,242.000 osztrák, vagyis 45.900 magyar koronát kap. Ismétlem, ezt nem egy évre kapja, hanem egy hónapra, az elmúlt év november és december hónapjaira. A II. osztályú városokban a 75—I00°/o-os gyermektelen rokkant havi 27 800 magyar koronának megfelelő összeget kap és ez az összeg a gyermekek számának emelkedése szerint felemelkedik öt gyermeknél havi 41.700 magyar koro- j nának megfelelő összegig. A III. osztályú helyiségekben ugyanilyen rokkant havi 25.000 magyar koronának megfelelő járadékot kap és ez az összeg a gyermekek száma szerint emelkedik egészen 37.600 magyar koronának megfelelő összegig. A IV. osztályba tartozó községekben ugyanilyen rokkant havi járadéka 27.300 magyar koronának megfelelő összeg, amely öt gyermek esetén felemelkedik 33.400 magyar koronának megfelelő összegre. Ausztriában külön elbánásban részesülnek a tehetetlenek, pl. a gerinclövésesek és hasonló sérülésesek, akik járni vagy dolgozni nem tudnak. Az ilyen rokkantak az I. osztályú városokban havi 76.600 magyar koronának megfelelő járadékot kapnak, ez az összeg azonban öt gyermek esetén felemelkedik havi 92.000 magyar koronának megfelelő összegre. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a házszabályok a beszédek olvasását tiltják. Szabó Imre: Tudomásul veszem az elnök ur figyelmeztetését, nem is vitatkozom, nem vagyok vitatkozó kedvű, de sajnálatomra én a számokat nem tudom fejbe tartani. Elnök : Kérem, képviselő ur, az ellen semmi kifogásom nincs, ha a képviselő ur a számbeli adatait felolvassa, én tisztán csak arra tettem észrevételt, hogy a beszédet egyfolytában olvassa. Abban egyáltalán nem kivánom korlátozni a képviselő urat, hogy a számadatokat felolvassa. Szabó Imre: Még egyszer hangsúlyozom, hogy csak a számadatokat olvasom. Tovább megyek. A II. osztályú városokban a teljesen tehetetlen rokkant havi 70.000 magyar koronának megfelelő összeget kap, amely öt gyermek esetén felemelkedik havi 83 000 magyar koronának megfelelő összegre. A III. osztályú városokban valamivel alacsonyabb a járadék, kezdődik havi 72.000 koronánál és felemelkedik öt gyermek esetén havi 75.000 magyar koronára. Ennél azonban még nagyobb Ausztriában a hadivakok havi járandósága. Én visszaemlékszem arra az időre, amikor a háború már javában tartott s amikor rengeteg sok ember ugy került haza a harctérről, hogy elvesztvén szemük világát, testben egyébként épek voltak. Ezeket az első időben mint hősöket fogadtuk, mindenütt az egész vonalon gyűjtéseket indítottunk és ahol csak lehetett, mindenkit lepumpoltunk ; igyekeztünk összehozni akkora összeget, amekkorával lehetőnek gondoltuk, hogy ezeknek a Ingszerencsétlenebb embereknek sorsán könnyithetünk. Emlékszem arra, hogy milyen elfogult és milyen zavarban volt bármelyikünk, mikor egy ilyen hadivakkal az utcán találkozott; emlékszem, hogy az első időben hogyan ugrottak oda, ha egy ilyen hadivakot láttak az utcán, hogy átvezessék az utca egyik oldaláról a másikra, De viszont emlékszem arra is, hogy később azután, amikor az emberek lelke már elfásult, amikor a lelkek teljesen megtörtek, ezek a hadivakok ugy mentek az utcán, hogy egy másik hadibéna, egy félkarú, vagy esetleg egy féllábú vezetgette őket. Ezek a legszerencsétlenebbjei a háborúnak, akiknek megvan ugyan a testi erejük, megvan mindenük, érzik, hogy elég alkalmasak volnának ahhoz a munkához, amelyet tanultak, tudnának is foglalkozni, csak egy hiányzik : nem látnak és nem tudják emiatt munkájukat folytatni. Ezt itt is külön kellett volna méltányolni. Sajnos, nemhogy ezt méltányolnák, hanem, mint előbb Emiltettem, semmi más apró méltányosság figyelembevételéről sem lehet szó. Ezeknek a hadivakoknak Ausztriában az I. osztályba sorozott városokban legalább havi 99.000 koronának megfelelő járandóságuk volt novemberben és decemberben. Ez azonban majdnem egészen 115 000 koronáig emelkedett, ha ennek a hadivaknak történetesen 5 gyermeke volt. A II. osztályú városokban is havi 90.000 korona volt, amely 5 gyermek esetén egészen 104000 koronáig emelkedett. A III. osztályú városokban havi 81.000 korona, amety szintén 94.000 koronáig emelkedett. A IV. osztályú községekben, amelyek tehát kis községek, havi 72 000 koronát adtak, amely gyermekek esetén majdnem egészen 84.000 koronáig emelkedett] Ezzel szemben állnak azok az adatok, amelyeket én itt felolvastam, hogy még borravalónak sem lehet nevezni azt az összeget, amelyet ezeknek a szerencsétleneknek adnak. Pedig én nem tudom elképzelni, hogy ha a kormány idejönne egy törvényjavaslattal, amelyben arra igyekeznék ösztönözni a nemzetgyűlést, bogy