Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. évi január hó 18-án, csütörtökön. 387 tudom adni ahhoz sem, amely alulról igyekszik feltörni, de ahhoz sem, amely felülről igyekszik a maga érdekei szempontjából keresni a kirobbanást. Én tehát ilyen katasztrofális viszonyok között a forradalmat, bárhonnan induljon is az ki, nem tartom szükségesnek, és minden erőmmel és tehetségemmel, amit csak ki tudok fejteni, ellene küzdeni fogok. Nem az én tisztem, hogy erre figyelmeztessem a t. kormányt és a kormányzópártot, mert hiszen azoknak, akik kormányzásra vállalkoznak, maguknak is meg kell ezt látniok. Sajnos azonban nem veszem észre, hogy ezek a meglátások valahol kifejezésre is jutnának. Őszintén figyelmeztetem ugy a túloldalt, mint a kormányt, hogy kár a tömeglélekkel igy játszani, kár a tömeglélek húrjait megfeszíteni, mert én, aki túlestem azon a katasztrófán, amelyen túlesett közülünk jóformán mindenki, igyekeztem is annak tanulságait levonni. De én nemcsak eddig mentem el, hanem elolvastam az analóg eseteket is, amelyek a mi esetünkhöz hasonlóak ; elolvastam a francia forradalom történetét, a kommün történetét, az azután lejátszódott eseményeket és sajnos, meg kell állapitanom, hogy a mi esetünk nagyonnagyon sok vonatkozásban hasonló ahhoz. És mert ezt meg kellett látnom, nem tudok elzárkózni az elől, hogy az ott lejátszódott eseményeknek később bekövetkezett tanulságait Magyarországra, a mi sorsunkra is ne alkalmazzam. Halász Móric : Az is szabadkömives munka volt, ez is az volt ! Szabó Imre: Azt tartom és azon az állásponton vagyok, hogy idejében kell meglátni mindazt, ami az országot gazdaságilag és politikailag fűti és előrehajtja. Ma is azon az állásponton vagyok, ennek az álláspontnak a tagadóival szemben, hogy nem tudom elképzelni azt, hogy a polgári társadalom és a szociáldemokraták között ne lehetne békés együttműködés. Nem tudom ezt elképzelni még azok után sem, amik itt három esztendő előtt lejátszódtak. Én még élénken emlékszem arra, hogy amikor a proletárdiktatúra alatt mi, szakszervezeti vezetők, összejöttünk Kun Béláék ellen az Amazonutcai református iskolában és amikor le akartak minket szerelni a mi ellenzéki, vagy ahogy ők mondták ellenforradalmi magatartásunk miatt, épen Kun Béla vágta a szemünkbe : Nincs megegyezés, békés kibontakozás nem jöhet, mert vegyétek tudomásul, hogy ha mi el fogunk pusztulni, utánunk nem ti fogtok jönni, de jön egy reakció, mely el fog benneteket taposni, seperni. Azt mondtuk mi erre: Mi nem hisszük ezt, nekünk hiába prédikálsz, mert mi tudjuk, hogy bármily mélyre sülyedt is Magyarország, bárhogy összeomlott is, az emberei nem lehetnek olyan feneketlenül romlottak, hogy ne lehetne velük megegyezést találni. És mit csinálnak az urak, mit csinál a kormánypárt három esztendőn keresztül? Pont az ellenkezőjét, minden ténykedésével, minden cselekedetével... Propper Sándor: Tisztára igazolják Kun Bélát! (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. Szabó Imre : . . . tisztán azért, mert ha ma az ellenkezőjét csinálnák annak, amit csinálnak, jórészben feleslegesekké válnának és ez a feleslegessé válás bizony nem nagyon kedves senkinek sem. Komolyan figyelmeztetem tehát mindazokat, akik ma hatalmon vannak és akiknek intézkedési jog van a kezükben, gondolják meg jól a dolgot. Mi magunk is érezzük azt, hogy erősen szükségünk van arra, hogy ez a kis összezsufult lakosságú ország valahogy kiláboljon a bajokból, bár mi nem abból a nézőpontból indulunk ki, amelyből önök, nekünk talán egészen más, sokkal materiálisabb okokból volna erre szükségünk, de szükségünk van arra, hogy itt benn lehetőleg minél jobb életet teremtsünk. Ha pedig ez igy van, akkor mi oka van annak, hogy azt a súrlódási felületet, amely köztünk fennáll, ne lehessen csökkenteni? Mi ok van arra, hogy azt a két, talán kölcsönösen idegen forrásból eredő erőt, amely, ha végeredményben összekerül eggyé, mégis csak tud a közös haza szolgálatában valami eredményeset és hasznosat produkálni, mondom, mi szükség van arra, hogy ezt a két hatóerőt oly élesen igyekeznek egymástól eltávolítani ? Elnök: Délután két óra elérkezvén, a képviselő urat beszédében félbeszakítom. Várnai képviselő urnák arra a közbeszólására, amelyben a képviselőház elnökségét arra a kötelességére figyelmeztette, mely szerint köteles a kormány figyelmét felhívni arra, hogy a beadott interpellációkra a 30 nap betartásával válaszoljon, kötelességem egy kijelentést tenni. Nevezetesen a házszabályok szerint az elnökségnek az a kötelessége, hogy az interpellációkat nyilvántartsa. Az elnökség ennek a kötelességének eleget is tesz, mert hiszen a házszabályok 239. §-a alapján mindazoknak az interpellációknak jegyzékét, amelyekre még nem válaszoltak, minden hónap első ülésén beterjeszti a Háznak. A további határozathozatal már a Ház hatáskörébe tartozik. Ezeket kívántam a képviselő ur közbeszólására megjegyezni annak a kijelentésével, hogy az elnökség a házszabályok értelmében mindenben teljesiti kötelességét. (Helyeslés.) Most pedig a Ház határozatához képest a házszabályok 251. §-a alapján az ülést 2 órai időtartamra délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik folytatólagosan Szabó Imre képviselő ur. Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! A délelőtt folyamán azzal fejeztem be mondanivalómat, hogy én egyáltalában nem látom szívesen a NAPLÓ VIII. -•:•