Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

À nemzetgyűlés 86. ülése 1923. év mänyt egy percig sem támogathatom. A helyes konzekvencia tehát szerintem az lett ve Ina, ha Bugyi Antal t. képviselőtársa m azt mendetta volna : mivel ezeket a súlyos hibákat nem látom orvosolva, és erre nem látok szándékot sem, tehát a kormánnyal szemben bizalmatlan vagyok. Hiszen nem fontos, nem baj. Más Bugyi Antal képviselőtársam felfogása, és más az enyém. Ennyit azonban mindenesetre meg kellett mondanom, annál inkább, mert nem látom azt,hcgy az cTszá g valami rózsás helyzetben ve Ina. Amikor az indemnitási vitával kapcsolatban el akarom mondani azt a rövid mondanivalómat, amelyre elkészültem, külörcsen két fontos kérdést kell felvetnem. Az első fontos kérdés az . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Szabó Imre : . . .hogy mi van a költségvetéssel és a zárszámadásokkal. Nem én vagyok az első, aki ezt felveti. Erről az oldalról ezt már nem egy képviselőtársam felvetette, de mind a mai napig választ nem kaptunk, vagy ha kaptunk, imittamott újságokban elhelyezett félhivatalos nyilatkozatokkal adták tudtunkra, hegy jönni fog a költségvetés és jönni fognak a zárszámadások. A másik fontos kérdés, amelyet felvetek, az, hogy mi a kormány programmja és politikája. Erre a kérdésre ugyanis a legobjektivebb gondolkodó ember sem tudna ma határozott, nyilt választ adni. Elsősorban a költségvetés és a zárszámadások kérdésével akarok röviden foglalkozni. Éppen azok a tények, amelyeket itt Bugyi Antal t. képviselőtársam felhozott, bizonyítják legjobban, hogy költségvetés nélkül a gazdasági élet milyen borzalmas zökkenéseknek van kitéve. Nem is beszélek arról, hogy költségvetés és zárszámadás nélkül egyszerűen nincs alkotmányos élet, hogy költségvetés és zárszámadás nélkül az állami élet is csak aira van utalva, hogy egyik napiól a másikra átvergődjön, nem. is beszélek arról, hogy költségvetés nélkül nincs módunkban ellenőrizni azt, hegy azt a sok-sok milliót, amelyet az állam, adóban behajt, hova költik el, mit csinálnak vele, hogyan használják fel : szerintem, törvényhozó csak ugy teljesítheti becsületesen és jól kötelességét, ha megnézi azt, hogy az állam gazdálkodása hogyan folyik, megnézi és megláthatja azt, hogy mi a hiba és a hibákra ott, ahol lehetséges, figyelmezteti az állam hivatalos vezetőit. Ha ezt nem tudja teljesíteni, akkor felesleges szerepre vállalkozik, mert csak azért vállalni a képviselőséget, hogy valaki ide bejöjjön a nemzetgyűlésbe és néhanapján elmondja odavetve az ő mondanivalóit a mindennapi szükségletekre vonatkozólag, akár az övéi, akár a választóiéi azok, nem okvetlenül szükséges. Szerintem az országnak ma legnagyobb katasztrófája az, hogy költségvetés és zárszámadás nélkül gazdálkodván, gazdasági helyzetünk olyan labilis, hogy egyetlen társadalmi osztály sem képes saját költségvetését máról-holnapra sem beállítani. Akár kereskedő, akár iparos, akár gazda, akár munn január hó 18-án, cmitörtökÖn. 383 kás, akár középosztálybeli legyen az, akinek számolnia kell egyik napról a másikra jövedelmével és szükségleteivel, egyik sem képes ezeket fix bázisra alapitani és ugy megállapítani, hogy máról-holnapra rendezhesse háztartását. A provizóriumot azonban nem lehet állandósítani. Hiába hivatkoznak arra, hogy sok-sok precedens van, amikor provizóriummal kormányoztak. Hiába hivatkoznak arra, hogy ezek az esetek is mindazt bizonyítják, hogy ez lehetséges. Szerintem ez alkotmányos országban képtelenség és csak különös, kivételes eset lehet az, amidőn provizórikus intézkedések alapján intézik az ország sorsát s még ezek a kivételes esetek is a lehető legkevesebbek lehetnek és a lehető legrövidebb időre kell szőrit kőzni ok. Annak különösen nem lehet akadálya, hogy a zárszámadásokat a nemzetgyűlés elé hozzák. Azt még valahogy meg tudnám érteni, hogy költségvetést nem lehet csinálni, bár tulajdonképen ez is lehetséges volna, de mondjuk, hogy a korona mai ingadozása mellett nem lehet összeállítani a költségvetést, mert mire megcsinálják, már régen elavultnak számit, de azért okvetlenül lehetne zárszámadást csinálni, elszámolni arról, hogy a háborús esztendők, a forradalmak ideje alatt és a forradalmak óta is hova tették, mire költötték el azt a sok-sok pénzt. Szerintem nem lehet valami nagy akadálya annak, hogy ezt megcsinálják, különösen akkor, mikor tudjuk, hogy az államnak sok-sok felesleges tisztviselője van, amikor nagyon sok tiszt-viselőt helyeznek B. listára, nagyon sok tisztviselő nem tud foglalkozást kapni s amikor ezt a sok-sok tiszt viselőt be lehetne állítani ilyen okos és szükséges intézkedésekre. Mondom tehát, szerintem költségvetés és zárszámadás nélkül lehetetlen a rendes állami élet és lehetetlen a parlament ellenőrző szerepe is. Épen erre való tekintettel azt szeretném, ha maga a kormány is minél hamarabb találna módot arra, hogy ezeket a hiányokat pótolja. Alkalmat akarok adni a kormánynak ezeknek a hiányoknak pótlására, illetőleg alkalmat akarok adni a nemzetgyűlésnek arra, hogy a hiányok pótlására a kormányt reá szorítsa. Ezért határozatot is terjesztek be, mely szerint (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyministert, hogy 3 hónapon belül terjesszen a nemzetgyűlés elé rendes állami költségvetést és zárszámadást.« Sándor Pál: Majd megkapjuk 1930-ban! Szabó Imre: El vagyok rá készülve, hogyha ezt a határozati javaslatot el is fogadná a nemzetgyűlés, akkor sem igen hajtanák ezt végre. Propper Sándor: Ne aggódjunk, nem fogják elfogadni ! (Zaj.) Szabó Imre: Hiszen már sok olyan kérdést vetettünk fel és sok olyan határozat, sőt törvény is ment itt keresztül, amelynek végrehajtása nagyon késik. Én tehát erre is be vagyok rendezkedve, de mégis szükségét érzem annak, hogy ezt a határozati javaslatot beterjesszem, mert. nem akarom.