Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-79

32 A nemzetgyűlés 79. illése 192 Rothenstein Mór : Én azt kérdem, miután az egész ország, a nemzetgyűléssel élén most Petőfi Sándor születésnapjának századik évfordulója alkalmából ezt a férfiút ünnepli, lehetne-e alkalmasabb idő, mint ez, hogy az illetékesek arra használják fel, hogy általános amnesztiát adjanak azoknak, akik nem követtek el valami gonosztettet, hanem csak más politikai felfogáson voltak, vagy tévedtek valamiben. Kérdem, lehetne-e Petőfi Sándort, akit a társadalomnak minden egyes rétege magáénak vindikál, méltóbban és szebben megünnepelni, mintha általános amnesztiát adnának ? Halász Móric : Azután, amit Cserti itt közbekiáltott? Klárik Ferenc : Mi közünk nekünk Cserti közbekiáltásához. (Zaj.) Propper Sándor : Olvassa el Petőfi költeményeit. Elnök : Csendet kérek. Méltóztassanak csendben maradni. Rothenstein Mór: Mondanivalóimnak befejezéséhez jutottam. (Mozgás a jobboldalon.) Rassay Károly: Délelőtt a nagy közgazdasági programmât türelmesebben hallgattuk. Szeder Ferenc: A közgazdasági felolvasást. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Rothenstein Mór : A délelőtt folyamán Rassay és Renczes t. képviselőtársam beszéde alkalmával két feljegyzést tettem. Rassay t. képviselőtársam azt mondta, hogy elhiszi, hogy a kormány kiváló férfiakból áll, mire én közbeszóltam, hogy én nem hiszem el, hogy olyan kiváló férfiak volnának a kormányban. Hát, ha valaki ilyen közbeszólást megkockáztat, talán kötelessége is azt megindokolni. (Mozgás a jobboldalon.) Azért tettem ezt a közbeszólást, mert ugy vélem, hogyha tényleg kiváló férfiak lennének a kormányban, . . . Propper Sándor: Akkor kiválóan vezetnék az országot ! Rothenstein Mór : . . . akkor nem csinálnának csupa olyan dolgokat, amelyekből saját maguknak kell tapasztalniuk, hogy ép az ellenkezőjét érik el annak, amit akarnak. Egész beszédem- ben arról volt szó, hogy meginduljon a munka, hogy végre legyenek olyan viszonyok, amelyekről azt lehessen mondani, hogy normálisak, hogy végre elérjük azt, amit Bethlen ministerelnök ur olyan beszédeiben hirdet, melyeket nem itt a Házban tart, hanem azon kivül, és azt mondja, hogy itt demokrácia van, amikor a kormány képviselője utján Genfben azt a kijelentést téteti, hogy a magyar kormány kész megvalósítani, illetőleg keresztülvinni mindazt, amit a nemzetközi munkaügyi hivatal értekezletén megállapítottak, és ami a trianoni békeszerződésben is benne van. Ezekkel a kijelentésekkel szemben azt kell tapasztalnunk, hogy azoknak ellenkezője áll fenn. Azt hiszem, hogy a napokban ugy is szó l évi január hó 8-án, hétfon. lesz arról, hogy mi történt pl. Zalaszentgróton, nem akarok tehát annak elébe vágni. Az egyik jelölt, Vass József népjóléti minister ur azt hirdette ott, hogy kívánja az általános titkos és egyenlő választójogot. Vass József, a kormány tagja, ezt a kijelentést azonban a Házban nem tette meg, hanem épsn ellenkezőleg, a választások előtt eltörölték a titkosságot. Leszögezte a minister ur magát amellett, hogy kivánja a gyülekezési és egyesülési szabadságot. Hát beszélt ő a belügyminister úrral, hogy ilyesmit mond. Akkor, amikor a szavazatokról van szó, mindenki demokrata, amikor arról van szó, hogy a külföldön elismerjék őket, hogy a nemzetek társaságába felvegyék, csak ugy csepegnek a szabadságtól és a demokráciától, nekünk szegényeknek pedig itthon azt kell hogy megállapitsuk, hogy ez mind jó volna, de, sajnos, az élet egészen mást mutat. A másik feljegyzésem Renczes t. képviselőtársamnak arra a kijelentésére vonatkozik, hogy az ellenzéknek kötelessége a kormány tevékenységét kritizálni. Mindenesetre nagyon szép, ha a túloldal körülírja, hogy mi az ellenzék kötelessége, de ha ez igy van, miért mondja akkor ugyanaz a képviselő azt, hogy ha valamely ellenzéki képviselő ellenzéki beszédet mond, amely valakinek, vagy valakiknek kellemetlen, bűnt követ el? Ha a kötelességteljesítés szerintem sohasem lehet bűn. Mindenesetre ellentét van a képviselő urnák e két kijelentése között, amely magyarázatra szorul, különben nem lehet megérteni. Halász Móric : Erre mondta Renczes, hogy a kákán is csomót keres ! Rothenstein Mór: Ez lehet az ő nézete, lehet az ő felfogása, én azonban azt mondom, hogy ez a csodabogár és nem az, amit az ellenzéki képviselő mondott. Azt is mondta a képviselő ur a szociáldemokratákhoz adresszálva, hogy mi túlnyomó részt, vagy egészben az ipari munkások képviselői vagyunk. Lehet, hogy túlnyomó részt ipari munkások választottak meg bennünket, de az én felfogásom és társaim felfogása is az, hogyha valakit nemzetgyűlési kép-. viselőnek választanak meg, kötelessége, hogy az összesség érdekeit képviselje, bármely párthoz tartozzék is. (Ugy van ! a baloldalon.) Nem lehet tehát azt mondani, hogy csak akkor volna jogunk a felszólalásra, vagy kritikára, ha csak ipari munkáról volna szó. Halasz Móric: Nem mondta azt senki! Propper Sándor : Jó, hogy nem Renczes határozza meg ! Csontos Imre : Ilyen uraktól nem kérünk tanácsot ! Rothenstein Mór : Nagyon furcsáltam azt is, hogy Renczes képviselőtársam egyrészt azt mondotta, hogy azért ül az egységespárt padsoraiban, mert helyesli azt, ahogyan Bethlen István ministerelnök elindult és tovább halad, de azután sorra vette az egyes reszortminis- , tereket és azoknak működését lekritizálta és