Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

"A nemzetgyűlés 86. ülése 1923'. év sen azok részéről, akiknek a házhelyeket kiadni kellene, hogy minek most házhely, hiszen olyan drága az épitkezés, hogy úgysem tudnak épiteni. *T. Nemzetgyűlés ! Ha fundamentum nincs, ha ezt az első feltételt nem adják meg, akkor igazán nem tudnak épiteni. Szijj Bálint: Csinálnának, amilyet tudnak ! Akár kunyhót is ! Lakó Imre : Ha azonban az első feltételt megadják, akkcr falusi szokás szerint mégis csak megcsinálják valahogy. Ennek a módozatairól nem kívánok szólni, hiszen ezeket úgyis ismerjük. Adják ki még most tavasszal a házhelyeket ; biztos, hogy több ezer arany éitékü házzal lesz több Magyarországon és a megnyugvás is nagyrészben be fog

t következni. Itt a 12-ik óra. Hogy ezt a kérdést előhozom és épen én hozom elő, annak egyik oka az, hogy az 1920. évi XXIX. te.-nek, vagyis a házhelyek sürgős kiadásáról szóló törvénynek meghczatalában kezdeményező részem veit. Nem vcltam még törvényhozó ennek a törvénynek létrejöttékéi, de bcldcgult Eubinek Gyula akkeri földmivelésügyi ministerhez az én iniciativámra 1920 májusában interpelláció intéztetett, mely szerint : a tétován mezgó földreferm nem cldja meg a sürgős házhelyek kérdését, intézkedjék tehát a háberu esetére szóló kivételes hatalom alapján rendeleti utón. A földmivelésügyi minister ur akkcr igen megfenteItan azt felelte, hogy a magánjeget ilyen erősen érintő kérdésbe rendeletileg nem. nyúlhat bele, de Ígérte, hogy a földreferm ot sürgősen keresztülviszi s akkcr ez a kérdés is meg ldódik. Hát ez a szegény földreform még ma is siet a megoldás felé. Ismerjük emiek a csigalassúságát. Megszületett tehát egy második interpelláció alapján az 1920. évi XXIX. te., amely a sürgős házhelyek kiadását elrendelte. Ez a törvény azonban a sok elriasztás felytán és rövid élettartama folytán csak ott hozott vajmi sovány eredményt, ahol megértő, a jövőbe látó nagybirtokcs, vagy pedig erélyes, elfogulatlan, hozzáértő, talpraesett köztisztviselő veit. (Ügy van! halfelől.) Az eredmény — mint mondom — nagyon sovány veit. Miker az emberek mégis látták, hogy ebből majd csak lesz valami, azt mondták : írassunk mi is házhelyet. Dacára annak, hogy el voltak riasztva, megpióbálkcztak vele. Akkcr pedig már késő veit, a törvény hatálya lejárt. Megint azt mondogatták, hogy a földrefermtör^ényt kell megalkotni, az majd egy-kettőre megcldja a házhelyek kérdését. Persze, hogy csalódás állott be. Ezt tehát most reparálni kell. (Ügy van ! halfelől.) Közbevetőleg még megjegyzem, hogy a lakáskérdést csak három tényezőnek együttes, erélyes, határozott, sőt mondhatom, erőltetett közreműködése cldhatja meg. Az egyik az állami épitkezés hivatalok, tisztviselő lakások és munkáslakások céljaira, a msáodik ; a törvényhatósági, községi municipiális épitkezés ugyanezen célok érdekében, harmadszor pedig a házhelyeknek azonnal való kiadása. (Helyeslés jobb- és halfelől.) ami az egyedüli n január hó 18-án, csütörtöJcön. C6" legfontosabb épitési módot, a kisvárosi és falusi lakások építését jelenti. Ez aíéit fentes, mert majdnem az ország minden városát, de majdnem minden faluját is közvetlenül érinti és a legtöbb haté sa lesz. A házhelykérdést csak a leggyorsabb tempóban lehet megcldani és nem kell ennek gyorsaságától félni. A földreform, az egészen más, ott nagy óvatosság, sok körültekintés szükséges. De tapasztalatból mondom, hogyha a házhelyeket sürgősen kiadják, az a legszebb eredmények varasára jegosit fel. Nem ugyan az én kerületemben, mert mint Emiltettem, ott semmi sem történt, ott még eddig nem tudtam eredményt elérni, hanem az én választókerületem mellett, a lakásom székhelyén, a sürgős házhely törvény alapján ugyancsak az én közreműködésem mellett, melyben igen tevékeny részem volt, 32 házhely kiadatott. Az elmúlt évben történt a kimérés, még ebben az évben felépült hét ház, az előkészületek tizenkét háznál folynak és méltóztassék csak elképzelni, hogyha a házhelyek mindenütt ki volnának adva, mit jelentene ez lakásépitésben, lakásban és forgalomban és mert az indemnitásról, tulaj donképen költségvetésről beszélünk, mit jelentene ez még állami jövedelmekben is. A falusi ember tud is, akar is épiteni, mert akkor nem függne rajta az a Damoklész-kard, hogy a lakástörvényeknek előbbutóbb vége lesz és akkor az utcára kerül. Mert tessék tudomásul venni, az én vidékemen kis falvak vannak, de még a legutolsó kisfaluban is lakásínség van. Az ellenzők fel szoktak még hozni apró ellenérveket, különösen a hivatalos részről, ahol nagyon meg tudják a dolgokat Ítélni, hogy mennyi baj lesz akkor, mennyi üres házhely marad közben és egyéb esztétikai szempontokat hoznak fel. Ilyen világégésben, ilyen nyomorúságban ezekre a szempontokra igazán nem szabad tekintettel lenni. Eljön majd az idő ennek a reparációjára is. Ha valaki óvatosságra törekszik a földreformnál, én annak egyik törhetetlen hive vagyok és igenis, az óvatosságot és körültekintést szükségesnek tartom. De a házhelyek kérdése egészen más, az nem a földreform kérdése, hanem annak a méregfoga. Ezt a földreformtól el kell választani, ennél nem lehet a termelési szempontokat olyan nagyon előtérbe tolni. Először is mennyiségileg nem olyan nagy dologról van szó, másodszor pedig, amig be nem építik a házhelyet, addig azt a földmives, tisztviselő vagy kisiparos rendszerint kertnek használja. Az pedig világos dolog, hogy a kerti produktum hoz a legtöbbet, ezt csak nem lehet letagadni, tehát nemzetgazdasági haszon áll elő már az átmeneti idő alatt is. De meg ezen emberek feleségeinek, a sok gondtól gyötört háziasszonyok konyhájának is nagy megkönnyebbítését jelenti és igy összefüggésben van a drágaságon való segítés kérdésével is. A földreform egyelőre a vagyonváltság csillagképében mozog, márpedig világos, hogy belsőségnek való területet a vagyonváltságnak természet-