Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-85
346 A nemzetgyűlés 85. ülése 1923. Elnök : A jegyző ur felszólította, de nem állt fel! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nem haUotta senki ! Itt van és szólni kivan !) Lakó Imre képviselő urat illeti a szó ! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon! Puces ! Elnöki puees ! Nagy zaj a Ház minden oldalánl) Csendet kérek, képviselő urak! Az elnöknek esze ágában sincs puccsot csinálni ! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: A jegyzék, akik olvassák/) Azok sem akarnak puccsot csinálni! Drozdy Győző: Aki olvasta a neveket, csak suttogott! (Nagy zaj.) Farkas István : Azért csinálták az egész határozatot, hogy puccsot csináljanak. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Lakó Imre képviselő urat illeti a szó l (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljttk! a jobboldalon.) Lakó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Az időbeosztásnál fogva arra igazán nem lehetett gondolni, hogy én még ma szólásra kerüljek akkor, amikor fel volt irva egész sor képviselő ur előttem. (Zaj és félkiáltások a jobboldalon: Aki nmcs itt ! Élénk ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Pikler Emil : Ne suttogják a neveket ! (Zaj.) Lakó Imre : Ennek alapján, de meg annak a körülménynek figyelmebevételével is, amely most lejátszódott, kérem, hogy beszédemet, minthogy ma már el nem mondhatom, holnapra halaszthassam. (Zaj és felkiáltások a jobboldalim: Nem lehet!) Elnök : Azt hiszem, méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur — tekintettel arra, hogy a tárgyalásra szánt idő utolsó negyedórájában vagyunk — holnap mondhassa el beszédét. (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. (Zaj.) Most tekintettel arra, hogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, fel fogom szólítani azokat a képviselő urakat, akik személyes kérdésben kívánnak szólani. Elsősorban Pikler Emil képviselő urat illeti a szó! Pikler Emil: Igen t. Nemzetgyűlés! Bogya Jánoa ur (Derültség a szélsőbaloldalon. Nagy zaj.) azt állította itt.. . (Felkiáltások a középen: Micsoda hang! Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ugyanezt mondotta!) Esztergályos János: Ugyanazt mondta! Két *r«-rel mondta ! (Zaj és derültség a szélsöbaloldalon.) Pikler Emil : Raccsolni nem tudok, de igyekeztem megközelíteni Bogya ur kiejtését. (Zaj a jobboldalon és a középen. Derültség a szélsöbaloldalon.) B. Podmaniczky Endre: Ilyen hang! Pikler Emil : Ha f nem tetszik, tessék kisétálni! (Nagy zaj.) Én igy beszélek. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Barthos Andor: Micsoda beszéd ez? évi január hó 17-én, szeréén. Elnök: Pikler képviselő urat kérem, méltóztassék higgadtságát megtartani! Pikler Emil : Bogya ur azt mondta, hogy én ugy nyilatkoztam volna, hogy az Andrássypártból őt kiközösítették. Ez nem igaz ! Én azt mondtam, hogy kinézték. A kettő közt nagy különbség van. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj.) Peidl Gyula: Ezt egy diplomatának tudnia kellene ! Pikler Emil : A kinézés pszichológiai, lélektani folyamat, amely nem bizonyítható Ha nem nézték volna ki, akkor nem lépett volna ki a pártból. Hogy Andrássy G-yula igen t. képviselőtársam udvariasságból szerelmi vallomást tett Bogya urnák, (Zaj.) az Andrássy képviselő urnák egyéni dolga. Egyébként tény az, hogy Bogya ur kilépett a pártból . . . Bogya János : Szégyen ilyen hangon beszélni ! Pikler Emil: Hogy a kilépés mögött mit látok, azt megmondtam. (Zaj.) Elnök: Rakovszky István képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólni. Rakovszky István : T. Nemzetgyűlés ! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István : Készséggel elismerem azt, hogy a t. elnök ur teljesen bona fide tette meg előterjesztését, de a t. elnök ur tévedett a kérdés feltevésében és én erre akartam az ő figyelmét felhívni, mert amikor ő a sürgősségi szakaszra hivatkozott, csakis a személyes kérdésben való felszólalás jogáról szólott. Különben pedig én azt a jogát is koncedálom az elnök urnák, hogy a személyes kérdésben való felszólalást a t. képviselő urnák megtagadta: ez az ő diskrecionalis joga. Ha azonban a Ház el is határozza azt, hogy a sürgősségi szakasz alapján az elnököt arra hatalmazza fel, hogy amikor azt hiszi, hogy a személyes kérdésben való felszólalás a tárgyalás menetének megakasztása céljából történik — expressis verbis igy van a házszabályokban — akkor a szót megvonja, egyszersmind azt a jogot is megadja az elnök urnák, hogy ha ezt a körülményt nem látja fenforogni, az illető képviselőnek a szót megadja. Ha az elnök az első esetet látja fenforogni, akkor az ülés utolsó félórájában van a felszólalásnak helye. Ha pedig az elnök ur ezt az okot fenforogni nem látja, akkor mindjárt engedélyt adhat a felszólalásra. En a vihar kitörését elkerülhetőnek véltem azáltal, ha a mélyen t. elnök urnák figyelmét erre a körülményre felhivom. Mindenesetre azt hiszem, a t. elnök ur is teljes lojalitással el fogja ismerni azt, hogy a képviselő urnák nem állott szándékában a tárgyalás menetét megakasztani, hanem nagyon keményen és erősen meg lett támadva és erre válaszolni kiránt. Én csak ezt akartam megmagyarázni, mert — mondom — teljesen meg voltam győződve róla, hogy a mélyen t. elnök ur lojalitással akart eljárni.
