Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-79
A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. 29 tette. Váry főügyész ur személyesen mondta az illetőnek : En azt tanácsolom magának, hogy ne menjen haza, ne lakjék most otthon, mert megint feljelentik, megint idehozzák, de miután én ön ellen nem tudok semmi vádat kovácsolni, hát miért jöjjön maga ilyen gyakran hozzám? Klárik Ferenc: Miért legyen mindig egy hónapig becsukva? Sütő József : Le is tartóztatták akárhány esetben ! Rothenstein Mór : Mit ér el a kormány ilyen rendjavaslatokkal és ilyen rendeletekkel? Azt éri el, hogy a külföldön kell hogy azt higyjék, hogy itt olyan viszonyok vannak, olyan borzasztó dolgok történnek, hogy ilyen intézkedésekre szükség van. Szerintem magát a kormányt kellene üldözni és büntetni azért, hogy ilyen javaslatokkal jön a nemzetgyűlés elé, mert ezzel kelti azt a látszatot, különösen a külföldön, hogy egy olyan országban, ahol ilyen intézkedésekre, ilyen rendeletekre és ilyen törvényre szükség van, nem lehet minden rendben, ott óriási dolgok történhetnek. Ezért keletkeznek azok a hirek és híresztelések, amelyek a külföldön ma is megvannak, hogy ebben az országban mi minden történik. Propper Sándor : Hitelrontás, az bizonyos ! Rothenstein Mór : Ezt nem akarja elismerni az igen t. túloldal és a kormány tagjai sem akarják elhinni, hogy épen az ellenkezőt kellene nekik cselekedniök. Hiszen ha egy kis hozzáértés volna a kormányban... (Derültség a jobboldalon.) Lehet, hogy önök ezt nevetségesnek tartják, én azonban nagyon komolyan veszem. Ha sem önök, sem a kormány, amely iránt önök bizalommal vannak, nem akarják belátni azt, hogy az ilyen dolgok épen az ellenkező hatást váltják ki, hogy épen ellenkezőleg nem többtermelés, hanem mindig kevesebb munka lesz itt, hogy mindig többen vándorolnak ki azok, akikre majd még egyszer itt az országban nagy szükség lesz, — wem nicht zu raten, dem ist nicht zu helfen — arról én nem tehetek. Ez nagyon komoly dolog és nem épen olyan nagyon mulattató. A Bethlen-kormány nagyon büszke arra, hogy eltörölte a sajtócenzurát. Tessék azonban megkérdezni a különböző szerkesztőségeket — a Népre nem gondolok, hanem a többi szerkesztőségekre — mit mondanak ők arról, hogy itt az országban a cenzúrát eltörölték. Itt nem is akarok utalni arra, hogy a sajtó milyen gúzsba kerül a rendjavaslat alapján . . . Propper Sándor: Kerülne! De abból nem lesz törvény ! Rothenstein Mór : . . . csak arról kívánok beszélni, ami ezidőszerint fennáll. Ma a legbizonytalanabb a helyzet. Igen, irni szabad, az igaz. Mindent írhatnak, hiszen a sajtó hivatása az, hogy mindent, amit észlel, megírjon, de mindent az igazságnak megfelelően. Láng János: Ez volna a hivatása! Nagy Emil : Ha ugy lenne, de jó lenne ! Rothenstein Mór: Bizony jó volna! Láng János : Egy véleményen vagyunk ! Rothenstein Mór: A különbség az, hogy e körül a felfogások nagyon divergálnak. Láng János : Ugy van, mert különféle világnézetünk van ! Rothenstein Mór: Ez nem baj, azért az igazság csak egy, ugyanaz! Propper Sándor : Kétféle mértékkel mérnek. Rothenstein Mór : Az nem baj, hogy a világnézetek nem egyformák ; ez érthető, mert hiszen az az óriási embertömeg, ahányan mi vagyunk, nem lehet egy véleményen. Ez nem is baj. Tisztázódjanak a felfogások, de azért egymás felfogását kölcsönösen tiszteletben kell tartani. Tessék olvasni. Nem akarok szemelvényekkel jönni, amilyeneket itt a nemzetgyűlésen az ünnepek előtt eleget hallottunk, de mégis csak látni, mely újságok azok, amelyek tisztességes hangon irnak és melyek azok, amelyek a piszokban találják és érzik jól magukat és mást nem is tudnak, mint rágalmazni. A Nép, ez a lap... (Felkiáltások jobb felöl: Halljuk, mit irt) Láng János : Hát a Népszava ? Propper Sándor: Az igazat ir! Rothenstein Mór : A Nép például énrólam, csekély személyemről és Peidl képviselőtársamról azt irta, hogy mi sikkasztottunk. (Zaj.) Hát ha sikkasztottunk, hogyan jövünk erre a helyre? De A Nép ezt ugy találja, mert neki nem az a fontos, hogy az amit ir, igaz legyen, hanem hogy szenzációt tudjon csinálni. (Zaj. Elnök csenget.) Erről van sző nála és még azt sem veszi tudomásul, hogy azon feljelentés után, amely ellenünk megtétetett ezelőtt két évvel, az ügyészség közbelépése folytán az eljárást be kellett szüntetni, mert az ügyészség rájött arra, hogy a feljelentés alaptalan. Hát közülünk melyik van megóva attól . . . Propper Sándor: Hogy le ne köpjék? Rothenstein Mór : . . . hogy egy rágalmat ne dobjanak be róla a közvéleménybe? De azt hiszik, t. képviselőtársaim, hogy Peidl képviselőtársam vagy én »A Nép «-et be fogjuk perelni? Eszünkben sincs ez, akármit is ir. Ezt ő tudja, és mert tudja, hogy nem jár következményekkel, hogy egy szociáldemokrata vele nem fog odaállni a biró eíé, ezért rágalmaz és piszkol. Propper Sándor : Átvette a Tőrös Újság szerepét. Rothenstein Mór : Amikor pedig a Népszava ir és merészkedik megkockáztatni azt, — épen jelen van az igen t. földmivelésügyi minister ur — hogy megkritizáljon egy ministeri beszédet . . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : De azt sem jól adta le ! Nem közölte helyesen ! Rothenstein Mór : . . . akkor ezért a beszédkritikáért két évet húznak az újságíróra. (Zaj.) Mit jelent ez? A Népszavának nem egy ilyen pöre van, hanem egész sora ezeknek a pereknek.