Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-85
330 À nemzetgyűlés 85. ütése 1923. számok minden más érvnél ékesebben bizonyítják azt, hogy Magyarországon a lakáskérdés olyan katasztrofális jelleget ölt, amelyen segíteni kell, ha azt nem akarják az illetékes forumok, hogy a lakáskérdés söpörje el őket az uralomról. Ne tessék kinevetni a kérdést, mert ilyen dolgokból nagy bajok szoktak származni. A lakáskérdésre, a lakáskérdés lehetetlenségeire vonatkozólag a Miskolci Naplóban megjelent egy kis közlemény. Felolvasom, épületes dolog. Szomjas Gusztáv: Kurzus-lap? Meskó Zoltán : Van kurzus egyáltalában ? Nincs is kurzus! Keresztény irányzat van! Reisinger Ferenc: Nem kurzuslap, de nem is destruktiv lap; olyan lap, amely inkább kormányt iámogató. Meskó Zoltán (közbeszól). Szabó Sándor: Olyan vagy, mint a Mohamed koporsója, Zoltán ! Reisinger Ferenc (olvassa): »Rimóczy józsefvárosi tanácsnok a tanács mai ülésén jelentést tett a Vay-uti katonai barakkokban lévő lakások tarthatatlan helyzetéről. Közel 50 család lakik ezekben a nyomorúságos favázas barakk-lakásokban a legnagyobb összezsufoltságb an.. Maga a barakk egy valóságos tűzfészek, és ha egyszer tüz ütne ki éjjel bármelyik lakásban, menthetetlenül elpusztulna minden barakklakó család. A lakáshivatal is valóságos azilumnak tekinti a barakkokat, és ha valakit ki kell lakoltatni és másutt nem tudják elhelyezni, a barakkokba teszik, ahol már igy is egyenesen borzalmas állapotok vannak, amelyeknél a vagonlakók sorsa összehasonlíthatatlanul jobb és rendezettebb. A tanács elhatározta, hogy még január hóban megoldást keres a Vay-uti barakkok átépítésére, vagy az ott lakók elhelyezésére nézve, ha pedig Petrichevieh-Horváth Emil báró népjóléti államtitkár a közeljövőben Miskolcra érkezik, megmutatják neki a barakkokat, amelyek szintén egy nyomós indok az állami építkezések folytatása mellett. 50 család lakik a barakkokban, 42 vagonlakó család van és közel 20—25 olyan menekült, akik pincében,padláson,mosókonyhában laknak. Legalább 100—120 uj lakást kellene tehát sürgősen építeni, hogy ezek a családok elhelyezhetők legyenek.« Tehát ismét egy hivatalos fórum hallatja a szavát ebben a kérdésben. Olyanok, akiket sem a kurzus, sem az antikurzus nem kifogásolhat, szerencsétlen dolgozó emberek, vegyesen mindenféle pártállásnak megfelelőleg, ott senyvednek ezekben a tűzfészkekben, várva azt, hogy egy eldobott gyufaszál következtében porrá égjen utolsó kis holmijuk, s esetleg maguk is a tüz áldozataivá váljanak. Szomjas Gusztáv : Azt kellett volna a kongresszuson a világ szemébe odadobni, mit csináltak a menekültjeinkkel! Peyer Károly: Megnézték azt is! évi január hó 17-én } szerdán. Szomjas Gusztáv: Erről mentől kevesebb sző esett ! Reisinger Ferenc: Esett róla elég szó. Épen annyi esett róla, amennyinek esni lehetett, amennyinek esni szabad volt amellett a kormánypolitika mellett, amelyet önök folytatnak velünk szemben. Szomjas Gusztáv: A kormány politikája a fődolog ! Reisinger Ferenc: Természetesen, mert ha más volna, már nem volnának ott a vagonokban és barakkokban. Szomjas Gusztáv: Épületes dolog ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Szomjas képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Meskó Zoltán : Építhettek volna két év alatt ! Az ma nagy vagyon volna, amit két év előtt építhettek volna! Elnök : Meskó képviselő urat is kérem, szíveskedjék csendben lenni! Meskó Zoltán : Te is másként beszéltél, Viczián, amikor benn voltam ott! Elnök : Meskó képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben lenni! Viczián István : Mindig igy beszéltem ! Reisinger Ferenc: Egy kérdésre kell még felhívnom a t. Nemzetgyűlés figyelmét s ez az ipari szakoktatás kérdése. Méltóztatnak tudni, hogy már a régebbi kormányok egyes vidéki városokban vas- és fémipari szakiskolákat állítottak fel, amelyeknek az a szerepük, hogy az ipari tanoncoktatást kiegészítsék s amelyekre egyúttal az a tiszteletreméltó szerep is hárul, hogy a felnőtt ipari munkásokat bizonyos továbbképzésben részesítsék s esetleg olyan egyének, akiknek nem volt módjukban a tanoncidőt kitölteni, a vas- és fémipari szakiskolák keretein belül elsajátíthassanak bizonyos képzettségeket, amelyekre az életben szükségük van. Egy kormányrendelet jelent meg a múltkoriban, amely szerint azokban a városokban, amelyekben vas- és fémipari szakiskolák vannak, csak külön ministeri rendelettel lehet olyan szaktanfolyamokat rendezni, amelyek az ipari munkások továbbképzését célozzák. Pl. ha a szabómunkások az ő szakszervezetükben szakipari, szabászati tanfolyamot akarnak rendezni, ehhez Miskolcon külön ministeri engedély kell, mert abban a városban vas- és fémipari szakiskola van. (Derültség a szélsobálöldalon.) Semmi összefüggés nincs a kettő között, de a ministeri rendelet így szól és bárhogyan nevetnek is, ez igaz. Az építőipari munkások minden télen tanfolyamokat szoktak rendezni, amelyeken rajzban és más egyéb szakkérdésekben megfelelő szakemberek vezetése alatt képezték magukat. Azt hiszem, tökéletesen egyetértünk abban, hogy ez helyes. Hiszen senki sem kifogásolhatja ezt, mert sokkal okosabb, — mondanák a higgadtabb elemek a túloldalon — ha olyan tudásszedéssel,
