Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-85
320 A nemzetgyűlés 85. ülésé 19% Reisinger Ferenc : En nem bánom, egyezzünk ki, én tudomásul veszem, hogy meg tetszenek tagadni. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Ne méltóztassék párbeszédeket; folytatni! Reisinger Ferenc : Én onnan olvastam, hogy Keglevicli vezetése alatt a Dunántúlon és az ország többi részében olyan mozgalom észlelhető, amely az uradalmi cselédséget ugratja a a földbirtokreform ellen. Azt a kérdést vetették az urasági cselédek közé, hogy a földbirtokreform meg fogja őket fosztani a kereseti lehetőségektől. Halász Móric: Ez természetes dolog! Reisinger Ferenc : ISÍeni egészen természetes, igen t. képviselő ur, erre az érvre én számitottam, hogy azt fogom itt hallani, hogy ez igen természetes. (Zaj. Einöle csenget) Propper Sándor : Szerencsétlenség uj önálló birtokosokat teremteni ? / Reisinger Ferenc : Én erre a kifogásra, erre a közbeszólásra számítottam és meg méltóztatnak engedni, beszereztem ugyancsak az Omge igazgatóválasztmányának az ülésén Sehandl Károly urnák egy másik mondását is, amely szerint ha végrehajtják a földreformot, a gazdasági cselédeknek maximum 5°/ 0-át fogja kiszorítani az alkalmazásból. Ez egy olyan minimális, olyan kicsi szám, hogy ezt a földreform kapcsán nagyon könnyű elhelyezni, ez egyáltalán nem ütközik akadályba. (Zaj jobbfelöl Elnök csenget.) Erdélyi Aladár: 300.000 családról van szó! Meskó Zoltán: Majd a földreform utján kapnak a földből! Propper Sándor: Az nem szerencsétlenség, hogyha a cselédből önálló birtokos lesz ! Berki Gyula: Intenzív gazdálkodás mellett minden cselédnek jut helye. Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Újból figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy méltóztassék a házszabályokhoz alkalmazkodva a folytonos közbeszólásoktői tartózkodni. Reisinger Ferenc: A közbeszólás, amit Berki képviselő ur mondott, nagyon helyes, teljesen egyetértek vele, liiszen erről akarok egy keveset beszélni. Meg akarom mutatni azt, hogy tekintettel arra, hogy a földreform csak igy egy igen kicsiny számát, igen kicsiny részét szorítja ki alkalmazásából a gazdasági cselédségnek, ezt a kevés számot elsősorban, ezt az 5°/o-ot, azt hiszem, a földreform révén földhöz lehet juttatni, tehát kenyérkeresethez lehet juttatni. Ez az egyik. Van azonban ennél sokkal fontosabb, az, amit a képviselő ur közbeszólott : tessék rátérni egy belfcerjesebb, intenzív mezőgazdasági módra. Peidl Gyula : Akkor nem lesz felesleges az 5°/o. Reisinger Ferenc: Akkor nem lesz felesleges a cselédség 5°/o-a, hanem garantálom, hogy nemcsak 5%-ot, hanem ezen túl is 10 — 15%-ot o. évi január hó 17-én, szerdán. lehet alkalmazni emberanyagban a nagy gazdaságokban. Berki Gyula: Aki a cselédséget ezzel izgatja, az nézetem szerint az ország érdeke ellen tör, és ezt nem is tartom hazafias dolognak. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Berki Gyula: Van elég baja az országnak ugy is! Reisinger Ferenc : A másik legnagyobb érv a cselédség kiszorításán kivül a földreform végrehajtása ellen az, hogy a kisparcellákon nem lehet olyan intenziv gazdálkodást folytatni, amelyik pótolná az elszakított nagy gazdaságok nagy terméshozadékát. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Szegény Dánia !) Én nem akarok dán példára hivatkozni, én nem akarok idegenbe menni, noha módomban volna, noha Dániában egy túlhaladott álláspont . . . Rothenstein Mór: Dánia helyett Magyarországon bűzlik valami! (Mozgás.) Reisinger Ferenc : . .. Tény, hogy ott kis parcellák az ő kicsiny voltuknál fogva sokkal mélyrehatóbban, intenzivebben művelhetők, mint a túltengő nagybirtokok. (Zaj. Elnök csenget.) De megmaradok a hazai példáknál és arra figyelmeztetek, hogy ugyancsak az Omge. választmányi ülésén Kukla Béni kisgazda mutat rá erre, és felhívja az Omge. azon tagjait, akik nem értenek vele egyet, felhívja, hogy nagyon szívesen látja őket: saját kisbirtokát be fogja mutatni és meg fogja mutatni, hogy az ő kicsinygazdaságában épen annyit, sőt többet lehet termelni, mint egy 20 — 50.000 holdas túltengő nagybirtokban. Azonkivül nekem magamnak is van saját tapasztalatom, hiszen ha Forgács képviselő ur itt volna, a figyelmét felhívnám arra, hogy a hozzá szomszéd községben van egy intenziven gazdálkodó kisgazda, aki állatokban ós nemesitett magvakban olyan dolgokat produkál, amivel nagyon sok ezerholdast megszégyenít és lefőz. Ezek a hazai példák mutatják, hogy nem igaz, hogy intenziv belterjes gazdálkodást csak a nagybirtokon lehet folytatni, mert lehet a kisbirtokon is. Azt mondják, hogy a magyar paraszt konzervatív, a magyar parasztot nem lehet megtanítani a belterjes gazdálkodásra, amelyből a több termelés fakad. Én ezzel szemben azt mondom, hogy konzervatív a magyar nagygazdálkodó is, és állítom, hogy ebben az országban a nagy gazdaságok igen túlnyomó nagy része primitív gazdálkodást üz; leszámítva egynéhány mintabirtokot, amelyik belterjes komoly gazdálkodást csinál és kísérletezik újból és mélyrehatóbban u j dolgokkal ; nagybirtokaink túlnyomó nagy része azonban nem üz olyan belterjes, mélyreható gazdálkodást, amilyet nemcsak érdeke, de kötelesége volna csinálni. Akkor, amikor ezt meg lehet állapitani, hogy ugyanis nemcsak az, akinek a földet adni kellene, nemcsak az, aki a földet kéri, végez primitiv gazdálkodást, hanem az is.
