Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

à nemzetgyűlés 85. illése 1928. évi január hó 17-én, szerdáit. üzemek számára, de csak olyan nagybirtokok és nagyüzemek számára, melyeknek vezetői a ,rayonirozásnak gazdasági előnyét belátnák. Ertem ezalatt, t. Nemzetgyűlés, hogy világosabban fejezzem ki magamat, azt, hogy arra kell törekednie ma a mezőgazdasági nagyüzemeknek, hogy a költségek lehetőleg redukáltassanak. Ezt pedig csak ugy tudják keresztülvinni, ha területük szerint összeállanak és ott, ahol bizonyos ágazatok művelése, bizonyos termelési módok valamely üzemben drágábbak, ezeket más üzemre helyezzek át, vagyis, ha tömörülnek az ilyen mezőgazdasági nagy üzemek vezetői, és ilyen módon egyrészt intenzivebb talaj műveléssel, a művelési módok megosztásával, rendezett állattenyésztéssel stb. kiválasztják maguk számára azokat a teendőket, amelyekben a legnagyobb produktivitást érhetik el. Ezzel fejezem ki azt, t. Nemzetgyűlés, amit az előbb mondottam, hogy a nagybirtok igyekezzék ezt a deficitet, amely az ország közgazdaságában a birtokmegoszlás következtében átmenetileg mutatkozik majd, kiegyenlíteni és az újonnan alakuló kisgazdaságok, amelyeknek érdeke szintén az, hogy megfelelő forgótőkével rendelkezhessenek, egy hitelszervezetbe való bevonással, és ennek az egész közgazdasági organizációba való beillesztésével ráképesittessenek arra, hogy közgazdasági feladataiknak megfelelően eleget tehessenek. Ezzel, t. Nemzetgyűlés, én nem a gazdagodás egy uj forrására kívánok rámutatni, amelynek következtében a magyar nemzet a jóvátételt esetleg elviselhetné, csupán védekezni akarok az elpusztulással szemben, mert ez nem több, mint konzerválása a gazdasági alapnak, amelyre azután a politikamentes közgazdaság felépülhet. Ezzel csak a mai értéktelen papirt változtathatjuk át állandó, maradandó értékekre, hogy a rendezés idején meg legyen a sok papirosnak a magyar közgazdaság természetének leginkább megfelelő reális értéke. A papir^pénz értékét ugy sem lehet fentartani. Az esetleges jóvátétel azt mindenesetre tovább gyöngítené s nekünk, mint földmivelő országnak, a föld hozadékának biztosítására irányuló gazdasági intézkedésekkel, a földbirtokon keresztül kell ezeket az értékeket megteremtenünk és helyes előrelátással előkészülnünk a gazdasági rendeződés idejére. Vegyünk példát a németektől, t. Nemzetgyűlés, akik most messzemenő gazdasági terveket visznek keresztül. Feleslegesnek látszó vasúti vonalakat építenek ki, minden téren építkeznek azért, hogy ezt az értékátalakulást mennél kedvezőbbé tegyék közgazdaságukra nézve. Mindez értékképzőbb, mint papírpénzben akarni tezaurálni az értéket. Ez az eljárás biztositja az "értékeket arra az időre, amikor az aranyvaluta és nemzetközi pénzunió ideje elérkezik, mert csak ezzel remélhetem a végleges kibontakozást és a gazdasági NAPLÓ VIII. konszolidációt. A pénz a békeszerződésekkel lenyűgözött államokban kimulóban van, már agonizál, ezt már úgysem menthetjük meg, a mai pénzbe életet már nem vihetünk bele, uj ulapot kell számára teremteni. A nemzeti erők szervezése terén rámutattam a társadalmi és közgazdasági feladatokra. De idetartozik a nevelésügyi erők szervezése és rendezése is, amely nélkül a nemzeti erők célirányos organizációját el nem érhetjük. Nevelésügyünk története mutatja, hogy valahányszor nagy történeti események megrázkódtatásából kikerültünk és ezek első tanulságait levonhattuk, a közfigyelem mindannyiszor ráterelődött nevelésügyünk állapotára s nagyobbarányu reformok megvalósítására vált alkalmassá a talaj. Rámutatok Mária Terézia uralkodására; a hétéves háborút követő békésebb uralma idején megalkotj cl ctZ első Ratio educationis-t, első szerves nevelésügyi törvényünket ; majd a francia forradalom hatása alatt a XIX. század elején készült a második Ratio eduoationis. Az 1848-at közvetlenül megelőző években nemzeti irányú törvényjavaslatok készülnek, majd a kiegyezés után Eötvös József bárónak és Trefort Ágostonnak a népoktatásra és középfokú oktatásra vonatkozó törvényei. Ez természetes jelenség, mert a nemzeti öntudat erőteljesebb előretörésével mindig együtt jelenik meg annak velejárója, a nevelés, az oktatás ügye, hiszen a nevelés feladata azt az erkölcsi alapot szilárdítani és gyarapítani, amelyen a nemzeti élet minden más irányú megnyilvánulásának nyugodnia kell. A nevelés nemcsak egyéni, de nemzeti és társadalmi életfeladat, ennek ereje olyan nagy, hogy ellenséges megaláztatástól halálosan sebzett nemzeteket virágzó, művelt birodalmakká emelhet, és elhanyagolása egyébként hatalmas nemzeteket is tönkretehet. Ennek a felismerésnek nagy hatására mutatok rá, midőn a német birodalom kialakulására hivatkozom. Mikor a franciák Németországot tönkretették és megalázták, a nagy német állambölcsész és szocialista, Fichte, a német nemzethez intézett beszédében a nevelés feladataira mutatott rá és elsősorban a neveléstől remélte a német nemzet megmentését. Azt mondja, hogy csak az a nemzet, amely a tökéletes emberré való nevelés feladatát megoldotta, oldhatja meg egyúttal a tökéletes államnak a feladatát. Nem az anyagi javak mennyiségétől függ valamely nép jövője, hanem attól, hogy mennyire terjed ki munkaereje, mennyire eleven ez, menynyire hatékony ez, és mennyire vannak meg benne a feltételek a munkaerő továbbfejlesztésére. A munkaerő az a tőke, amelyen a nép politikai és gazdasági hatalma, valamint önállósága nyugszik. Amidőn a nevelésnek e nagy nemzeti és társadalmi jelentőségét elismerjük, azt látjuk, 42