Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-85
310 À nemzetgyűlés 85. ülése 1923. Szabó József : Helyes ! Ha a képviselő urak a mai diktatura ellen küzdenek, mint ahogy én is küzdök, akkor nem szabad előrevetni már annak az árnyékát, hogy, ha ez a diktatura megszűnnék, akkor az urak : a szociáldemokrata párt, itt a tömegek nevében egy olyan diktatúrát rendeznének, amilyenben nekünk már részünk volt. (Zaj. Elnök csenget.) Az én felfogásom szerint a diktatura csak humbug, csak frázis, csak arra alkalmas, hogy egy-két ember a tömegek nevében diktáljon, azok bizalmával visszaéljen és a helyzetet itt uralja. En tehát azt ajánlom, méltóztassék ezt az álláspontot is revízió alá venni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Olvassa fel azt a nyilatkozatot!) Majd találkoznak velem az urak és én bemutatom önöknek szó szerint. De Farkas képviselő ur maga mondja, hogy tényleg ez volfc a kijelentés. Peidl Gyula : Hát a maguk szakszervezetében nem a többség diktál ? Sőt uralkodik ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni, mert már párbeszéddé fajul el a vita. Szabó József : En itt nem kívánok az urakkal vitába bocsátkozni, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Akkor minek kezdi !) én csak leszegezem elvi álláspontomat és kijelentem, hogy nagyon szerencsétlennek tartom azt a felfogást, hogy önök akár idealizmusból, akár meggyőződésből azt hiszik, hogy fel lehet egy társadalmi rendet ugy épiteni, hogy abban a tömegek diktatúrája következzék be. Peidl Gyula: Azt nem is hisszük! Szabó József : En, mint keresztényszocialista, a tisztességes demokráciának vagyok hive, ahol senki nem diktál; elitélem ugy a baloldali, mint a jobboldali kilengéseket, amint nem kérek az egyikből, ugy küzdök a másik ellen és minden erőmet lattá vetem ebből a célból. Nem folytatom tovább a szociáldemokrata párttal az eddigi polémiát. Én a kormány programmját és politikáját tettem beszédem első részében kritika tárgyává, megindokoltam, miért vagyok bizalmatlan a kormány iránt és azért, mert ez a bizalmatlanságom fennáll, az indemnitási törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző : Erődi-Harrach Béla ! Erödi-Harrach Béla : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! jobb felöl.) Az előttem szólott t. képviselő ur bizalmatlan a kormány iránt, mert a kormányt nem látja elég demokratikusnak, nem látja szociális irányban haladónak és alkotónak. T. Nemzetgyűlés î A demokrácia az én felfogásom szerint nem a sivatag egyenlősége, hanem a kiváló, jó, nemes törekvések szabad érvényesülése és azok számára az egyenlő feltételeknek biztosítása a társadalomban mindenki számára. Peidl Gyula: Szabad választás utján! évi január hó 17-éni szerdán. Erődi-Harrach Béla: Hogy szociális irányban nem látunk olyan alkotásokat, olyan eredményeket, mint amilyenekre talán szükség volna,... Peidl Gyula: Nem mandátum kell! Erödi-Harrach Béla : ... az erre nézve kifejezett aggályokban én magam is osztozom. De én, aki már idestova húsz esztendeje dolgozom szociális irányban, ismerem azokat a nehézségeket, amelyekkel itt meg kell küzdenünk valamennyiünknek, akiket áthat a szociális érzé3, áthat a szociális kötelességek ismerése. Ezek között kétségtelenül egyik legnagyobb akadály: a szociális érzék hiánya társadalmunkban. Ezekkel a nehézségekkel kell megküzdenünk léptennyomon, amikor a szociálpolitika terén dolgozunk. A másik nehézség, amelyet különösen a mai kor mutat fel és amellyel ugy a kormánynak, mint valamennyiünknek, akik a szociálpolitika terén dolgozunk, meg kell küzdenünk: az anyagi, a pénzügyi nehézség, úgyhogy én nem is annyira a kormányzatban látnám a nehézségek okát, mint inkább ezekben a körülményekben, amelyek, mondom, lépten-nyomon elénk kerülnek s amelyeknek — különösen az elsőnek — leküzdése, áthidalása, azaz a társadalomnak megfelelő irányban való nevelése, igenis — vallom, hirdetem évtizedek óta — fontos nemzeti feladat, amelynek irányában ugy az államhatalomnak, mint a társadalomnak dolgoznia kell. Amikor a nemzetgyűlésben most az indemnitási javaslat során a pártok vitája folyik, akkor talán nem is ezeknek a szempontoknak kellene bennünket annyira lekötni. Mert olyan időben folyik ez a vita, amikor nemcsak egész Európában, hanem az egész civilizált világban nagy történések megszületése vajúdik. Ebben az időben valamennyiünk figyelmének arra kellene irányulnia, hogy a nemzeti erők egységesítésén, a nemzeti erők helyes, célirányos organizációján* megszervezésén dolgozzunk. Amikor pedig én ebből a szempontból nézem az előttünk lévő, elénk tornyosuló feladatokat, akkor azt látom, hogy ma itt, ebben a nemzetgyűlésben, képviselve van a magyar társadalom minden rétege, s amikor ezt örömmel állapítom meg, kijelentem, szívesen dolgozom együtt az ipari munkásság képviselőivel, azokkal a férfiakkal, azokkal a nemzetgyűlési tagokkal, akiket az ipari munkásság küldött a nemzetgyűlésbe a nemzet ügyének szolgálatára. Szívesen dolgozom velük együtt és nem zavar meg az első pillanatra egy talán ellentétesnek látszó gondolat. Mielőtt azonban erre rátérnék, kérem az igen t. Nemzetgyűlés minden irányú pártjainak szives türelmét azokra a kérdésekre nézve, amelyek épen a nemzeti ügy szervezésének körébe tartoznak; méltóztassanak fejtegetéseimet végighallgatni, mert olyan nehéz kérdésekkel találkozunk, olyan nehéz kérdések azok, amelyek szembe ötlenek, hogy csak a kölcsönös türelem és megértés segíthet rajtuk keresztül Ennek előrebocsátása után mondom
