Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

A nemzetgyűlés 85. ülése 1923, szívesek voltak, mert ez nyilt szembenállás egymással, és felfogásom szerint nekik meg kell érteni ök, hogy azt a világnézeti harcot, mely köztünk fennáll, meg kell vívnunk. Erről ők sem mondhatnak le felfogásom szerint, de semmiesetre sem mondhatunk le mi. Ezt a harcot azonban meg lehet vivni tisztességes eszközökkel, hazugságok, rágalmak mellőzésével, meg lehet vivni tisztességes szellemi fegyverekkel. Le kellene mondaniok a szociáldemokratáknak arról a módszerről, amellyel bennünket, keresztényszocialistákat állandóan támadnak. Csak néhányat fogok megemlíteni, ezek között különösen a rnunkásbiztositás kérdését, a munkásbiztositóban történt dolgokat. Ha ott hibák lennének, az igen t. szociáldemokrata párt azokat sohasem a kormánynál kifogásolja, hanem mindig a keresztényszocialistáknál, mindig bennünk keresi ezeket a hibákat. A felszólalások során nem hallottam ugyan konkrét eseteket, nem hallottam soha, hogy a szociáldemokrata párt igen t. tagjai csak egy esetet is felhoztak volna arra nézve, hogy mi kifogásuk van a rnunkásbiztositás mai menetével szemben, mit látnak ott kidobni, kivetni valót. Csupán általánosságban hallottam kritikát, konkrét eseteket, konkrét adatokat azonban még egyetlenegy képviselő úrtól sem hallottam. Már pedig, ha nekik az a meggyőződésük, hogy az nem jól van vezetve, kötelességük volna konkrét esetekkel is előhozakodni, hogy azok javitás alá kerüljenek. Ezzel szemben azonban az én felfogásom az, hogy a rnunkásbiztositás terén nagy haladás történt. Emlékszem arra, hogy amikor a kommün bukása után Csilléry t. képviselőtársam vette át az egészségügyi ministerium vezetését, ellátogatván a munkásbiztositó kórházába, azt mondta, hogy az nem kórház, hanem disznóól. Valószínűleg meg volt az oka rá, hogy ilyen erős kifejezéssel bírálja el az ott látottakat, viszont azonban az én meggyőződésem és az én tudomásom az, hogy azóta ezek az állapotok állandóan javultak, jobbak lettek ós a viszonyok szociális és egészségügyi szempontból mindinkább kielégítők lesznek. Ha tehát volna valami kifogás a munkásbiztositó ellen, először ne méltóztassanak támadásaikat a keresztényszocialisták ellen irányi báni, másodszor méltóztassanak azokat konkrét adatokkal alátámasztani és esetekkel bizonyítani, mert az a módszer, ahogyan bennünket támadnak, csak demagógiának mondható, csak frázisoknak minősíthető, de nem komoly érvekkel való támadásnak, és nem nevezhető elvi harcnak. Nem nevezhető megengedhető ós tisztességes fegyvernek az a tónus sem, amelyet a szociáldemokraták velünk szemben alkalmaznak. Méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag csak egy kitételt olvassak fel, ugyancsak a Népszavából, a kongresszust beharangozó cikkből, melyben a szociáldemokrata párt szükévi január hó 17-én, szerdán. 307 ségesnek tartotta rólunk is megemlékezni, és e megemlékezésében többek között a következőt mondotta (olvassa) : »E ministeriumi , propagandával párhuzamosan előjogot kaptak az u. n. keresztény szakszervezetek és egyéb felekezeti és nacionalista egyesületek arra, hogy a munkásságot maguk köré gyüjthessék és evégből ellátta őket a kormány anyagi eszközökkel és fedezte tevékenységüket erkölcsi súlyával.« (As elnöhi szélcet Almásy László foglalja él.) Ilyen állítást megkockáztatni nem volna szabad akkor, ha az urak tényleg komolyan kezelik a kérdéseket. Ez a támadás a keresztényszocialista szakszervezetek ellen saját lapjukban. jelent meg, de egyébként gyűléseken is szokták hangoztatni, anélkül, hogy arról meggyőződtek volna, hogy a keresztényszocialista szakszervezetek a kormány anyagi támogatását vették igénybe. Szerintem ez nem lovagias és nem férfias eljárás. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy a keresztényszocialista szakszervezetek sem a kormányhatalomtól, sem a pártoktól, sem egyéb állami funkcionáriusoktól semmiféle anyagi támogatást nem kaptak eddig és nem kapnak ma sem. De nem kaptunk — mint ahogy az urak állítani szokták — a főpapoktól, saját főpapjainktól sem, ámbár egészen nyiltan kijelentem ezen a helyen, hogy ha kaptunk volna, nem csináltunk volna belőle titkot, mert felfogásom az, hogy az államhatalomnak, a főpapságnak és minden keresztény embernek kötelessége volna a keresztény munkásszervezetekkel szemben a legmesszebbmenő áldozatkészséget tanúsítani. Szabó Imre : Csizmadia ! Szabó József: Csizmadiát ne méltóztassék a mi szakszervezetünkbe behozni, mert az önöknél tartózkodott és nálunk sohasem volt. A szociáldemokratáknak erről a módszerükről, felfogásom szerint, le kellene szokniok, ha azt kívánják, hogy velük szemben is hasonló hangot, hasonló tónust ne alkalmazzunk. Amikor itt a nemzetgyűlésen Fábián képviselő ur a »Nép« hangját, tónusát szóvátette, én közbeszólás alakjában nyiltan kijelentettem, hogy ugy látom, az a tónus, az a hang alkalmas arra, hogy a keresztény politikát kompromittálja. Ezt közbeszólás formájában mondtam és ma itt felszólalásomban megismétlem nyiltan, hogy mi igenis minden kinövést, kilengést, ami a keresztény lapoknál vagy a keresztény szervezeteknél, a keresztény politikában vagy bárhol van, férfiasan elitélünk, el fogunk ítélni a jövőben is, és ezeket a hibákat nyesegetni és orvosolni próbáljuk. Nem csinálunk abból titkot és nem fogjuk leplezni, hogy sohasem fogjuk támogatni azokat a hibákat, amelyeket erről az oldalról vagy pláne részünkről elkövetnek. Ha azonban mi ezt tesszük, ez erkölcsi jogot ad nekünk arra, hogy kritika tárgyává tegyük a túlsó oldalnak azt a hangját,, azt a 41*