Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-84
294 A nemzetgyűlés 84. ülése 192 Magyarországra nézve kedvezőtlenül döntött, vagy ha nem is egészen kedvezőtlenül, de egy tipikus félintézkedést hozott, a tranzakcióra való hajlandóságának ismét tanújelét adta, amikor sem el nem utasította, sem el nem fogadta a mi propoziciónkat, hanem alapjában véve ismét megfeledkezte az érdekelt területeket. Ezekhez az intézkedésekhez valószínűleg azért folyamodott a Népszövetség tanácsa, mert az osztrák kölcsön ügye rosszul állott és Magyarország területének terhére akarta az izgatott osztrák közvéleményt megnyugtatni. (Zaj.) Anélkül hogy ennek a kérdésnek érdemébe továbbra is bele akarnék bocsátkozni, meg kell állapitanom, hogy ily magas erkölcsi testülethez, ily magas bírói fórumhoz, mint a Népszövetség, a kalmár szellemnek ez a megnyilvánulása méltatlan, és ily intézkedés sokkal jobban aláássa a Népszövetség hivatottságába vetett általános hitet, mintha oly intézkedést tesz, melyet az egyik vagy másik fél zugolódással vagy ellenkezéssel fogad. Meg akarok még emlékezni azokról a férfiak:ól, azokról az entente tisztekről, akik egyik vagy másik határmegállapitó bizottságokban működtek, akik kint jártak a helyszínén, látták azt a mérhetetlen nyomort, szenvedést és fájdalmat, amelyet az igazságtalan entente-békék reánk zúdítottak s akiknek szive nem dobbant meg, a lelkiismerete nem ébredt fel, és alak határozott rosszakarattal, sőt sokszor cinizmussal és nemtörődömséggel kezelték ezeket a nekünk életünkbe, vérünkbe és húsunkba vágó kérdéseket, A leplezetlen részrehajlás terén előljárt Mennier francia tábornok, akit egyébként is műveltségének hiánya nem tesz alkalmassá arra, hogy oly magas kulturnemzetet képviseljen, mint a francia nemzet. (Ugy van ! bal felöl.) Nemcsak Mennier tábornok, de valamennyi francia tábornok, aki ezekbe a határmegállapitó bizottságokban működött, oly messzemenő részrehajlást tanúsított, oly állandó süketséget a magyar érdekekkel szemben és oly készséget a lásentente minden törekvésével szemben, hegy ezt szükségesnek tartom itt is leszögezni. Szilágyi Lajos: De készséget tanúsítottak a vadászatokra és ebédekre való meghívásokkal szemben ! (Zaj.) Eckhardt Tibor : Sajnálattal kell megállapítanom, hegy a román határmegállapitó bizottságban működő Paulotti olasz ezredes, valamint a cseh határmegállapitó bizottságban működő Pelicelli ezredes hasonló módon a rosszakaratukról tettek tanúbizonyságot velünk szemben. Azok az angol tisztek, akik a határmegállapitó bizottságokban működtek, elég elfogulatlanul, tárgyilagosan, de erélytelenül léptek fel. Tulaj donképen a legkorrektebb magatartást Japánország megbízottai tanúsították, akik távol állván Magyarországtól és elfogulatlanok lévén az összes határkérdésekben, tényleg minden alkalommal a tárgyilagos objektivitásra és igazságra törekedtek. Nem tudom, szabad-e még pár szót szólanom ? (Bálijuk ! Battjuk !) '. évi iarmár hó 16-án, kedden. I Elnök : A tanácskozási idő lejárt, kérnem kell tehát a képviselő urat, méltóztassék a beszédét befejezni. (Bálijuk ! Bálijuk ! Felkiáltások : Megadjuk az engedélyt !) Eckhardt Tibor : Néhány szót szeretnék még a jóvátétel problémájáról is szólani. Magyarország sohasem volt gazdag ország ; a világháború felélte tőkéinket, a forradalom és a bolsevizmus a kevés megmaradt vagyonunkat is elpusztította, azután pedig jött a román megszállás, amely céljául tűzte ki Magyarország tökéletes gazdasági tönkretételét. Mindezek után pedig jött az eritentebéke, amely pénzünket a békekötés idejéhez képest a mai napig egyszázad részére sülyesztette le, úgyhogy valóban nem fáj a fejem amiatt, hogy fogunk-e jóvátételt fizetni, mert tudom, látom és mindenki tudja ; aki a viszonyokat ismeri, hogy Magyarország jóvátétel fizetésére képtelen. Az egyedüli komoly aggály azonban az, hegy ily követeléssel felléphetnek velünk szemben és ily követelésnek felállításával tönkretehetik azt a kevés vagyonunkat is, amely még megmaradt, s azt a kis nemzeti értékünket, amefy ma még a lét fentartásához múlhatatlanul szükséges. Ez esetben Magyarország teljesen követni fegja Ausztria példáját és sorsát a tökéletes gazdasági lezüllés terén. és nincs az a hatalom, amely ezen az utón Magyarországot feltartóztathatná. Midőn tehát ezt az aggályomat kifejezem, rá kell mutatnom arra a helyzetre, amelyet a jóvátétel teremt. A trianoni békeszerződést aláirtuk, a szerződési kötelezettségeket vállaltuk, s nincs józan ember, aki elvben tagadná, hogy bizonyos jóvátételi kötelezettséget támasztanak velünk szemben. Állítom azonban, hogy nincs ország a központi hatalmak között, mely anyagi erejéhez képest tényleg már annyit áldozott volna, mint Magyarország. (ügy van/) Rá kell mutatnom arra is, hogy nemcsak Magyarország területének kétharmadrészét és lakosságának több mint felét vették el, de ezeken az elszakított részeken a magyar bányáknak, erdőknek stb. olyan értékét is, amely kilenc és egynegyed magyar milliárdot tesz ki ; rá kell mutatnom arra is, hogy a volt közös vagyonnak Magyarországra eső része több mint hat milliárd aranykoronát tesz ki. Rá kell mutatnom arra, hogy a románok által Magyarországon okozott károk az 1919-iki magyar koronaértékben több mint negyven milliárd magyar koronát tesznek ki. Rá kell mutatnem arra, hegy Magyarország, annak dacára, hegy a legsúlyosabb szénhiánnyal küzd, naponként 100 vagen pécsi szenet szc Igáitat ki az entente-nak. Rá kell mutatnem arra, hegy egész dunai hajóparkunkat kiszclgáItattuk már az entente-nak. Hát nem veit még elég a jóvátételből 1 Hát nem fizettünk már eleget ? Egy ilyen lercrgyolódctt, tönkrement országtól lehet még további jóvátételeket is követelni ? Ha összehasonlítjuk az általunk tényleg fizetett jóvátételt azzal a helyzettel, amelyben mi vagyunk, valutánk leromlá sá val, középe sztályursk teljes tönkrernenésével, pénzünk hitelének teljes le-
