Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-84

A nemzetgyűlés 84. ülése 1923. évi január hó 16-án, kedden. 283 javai, jogai és összes érdekei nem esnek lefoglalás, vagy felszámolás alá. Ilyen javak, jogok és érdekek a jogosultaknak minden rendszabálytól vagy az elidegenítésre, kényszerkezelésre vagy zár alá vételre vonatkozó bármely olyan rendelkezéstől mentesen fognak visszaadatni, amelyek 1918 november 3-ától e szerződés hatályba léptéig tétettek foganatba A visszaszolgáltatás abban az állapotban fog megtörténni, amelyben azok a szóban levő rendszabályok alkalmazása előtt találtattak.« Ez a két szakasz azt jelenti, hogy azok az állampolgárok, akik román területen laktak, akiknek a birtokai román területen vannak, de Magyarország javára optáltak, Erdélyben levő birtokaikat teljes egészükben megtarthatják, azok a birtokok minden lefoglalástól, kisajátitástól, zár alá vételtől vagy minden földreformnak elkeresztelt elkobzástól mentesek; aromán államnak nines joga ezt a rendelkezést még egy általános érvényű törvénnyel sem megváltoztatni, mert a nemzetközi szerződések joghatálya mindenkor erősebb azoknál a törvényeknél és rendszabályoknál, amelyeket egy állam kizárólag a maga jószántából és elhatározásából hoz. Ennek ellenére azt látjuk, hogy az a föld reformtörvény kimondja, hogy az abszensek birtokai kisajátittatnak az utolsó hold földig. Abszenseknek nyilvánítja pedig azután egy rendelet — amely ezt a törvényszakaszt magyarázza — mindazon romániai állampolgárokat, akik 1918 december 1-től e törvény benyújtásáig és 1921 nyaráig távol éltek Románia területétől. Tudjuk jól, hogy éppen a román terror, üldöztetések, zaklatások, botozások, bebörtönözések elől a magyar intelligenciának egy jelentékeny része kénytelen volt kivándorolni. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Ezeket a magyarokat szándékosan és mesterségesen kiüldözték otthonukból, most pedig a birtokaikat kobozzák el azon a címen, hogy távollevők. Ez az eljárás nemcsak a kisebbségi jogokba, hanem a trianoni békeszerződésnek most felsorolt 63. és 250. §-aiba is flagránsan beleütközik. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Meskó Zoltán : Az entente becsületébe is ütközik. Az ententebeli gentlemanek, franciák, angolok és a többiek mit szólnak hozzá? Kállay Tamás: Nem érdekli őket! (Zaj.) Eckhardt Tibor : Cseh-Szlovákia területén a földbirtokreformtörvény épen ilyen bolseviki értelémben hajtatik végre, de talán valamivel tudományosabb és rendszeresebb jogi formula közepette. De a tendencia ugyanez. Ezt elárulja Wisztovszki Karel, aki a Gazette Pragul 1922 augusztus 21-iki számában erről cikket irt. Ez az ur a földbirtokrendezőhivatal elnöke és a földreformtörvény végrehajtására hivatott legfőbb hivatal vezetője, a közetkezőket mondja: A földreformnak a Cseh-Szlovák köztársaságban nemcsak gazdasági és szociális, hanem politikai és nemzeti jellege van. Hogy ez mennyire igy van, bizonyitja az, hogy a kisajátítás alá kerülő magyar földbirtokokhoz elsősorban az államnak van elővételi joga, amely igen sok esetben meg is szokta tartani saját kezelésben és egyáltalában nem osztja ki a birtokokat, amennyiben pedig a birtokok kiosztásra kerülnek, a jogigénylők nem a környékbeli falubeli lakosokból kerülnek ki, hanem elővételi joguk van mindenkivel szemben a cseh légionáriusoknak, akik tudvalevőleg nem a földmiveléssel foglalkozó lakosság rétegeiből valók, hanem akiknél egyszerűen politikai szolgálatok jutalmazására használják fel a magyar birtokok elkobzását. Rá kell még mutatnom arra, hogy a csehszlovák törvényben a birtokminimum 150 hektárban állapíttatott meg, a megváltási ár pedig majdnem ugy, mint a román földbirtokreformtörvényben, az 1913-—1915. évi átlagárának megfelelő ár, ezt is azonban a földtulajdonos csak abban az esetben kapja meg, ha a földbirtokreformot végrehajtó hivatalnak elnöke ezt jónak látja; egyébként pedig kötvényekkel fizetik ki, amelyek 3%-ot kamatoznak és I

J2°!o mellett amortizáltatnak. . A legnagyobb pusztítást azonban a földreformtörvény ürügye alatt Jugoszláviában végezték el az ottani magyar lakosság között. A jugoszláv kormány egyáltalában nem is vette magának azt a fáradságot, hogy törvényt készítsen erről a dologról, hanem különböző rendeletekkel manipulál, amelyek egymásnak homlokegyenest ellentmondó rendelkezéseket tartalmaznak, ugy hogy a tényleges helyzet az, hogy a hatóságok épen azt cselekszik, amit akarnak. Azért nem kísérlem meg e rendeleteknek tartalmát ismertetni, mert ezek teljesen tetszés szerint interpretálható rendelkezések, amelyeknek jogi foganatjuk ugy sincsen, de a lényegüket mégis kénytelen vagyok megvilágítani Urmics urnák, a földreform ministerének 3129. számú, 1920 február 29-én kelt rendelete egy passzusával, amely a következőképen szól (olvassa) : »Az agrárreform végrehajtásánál sohasem szabad elfelejteni a nemzeti szempontot, akár arról legyen szó, kik juttatandók földhöz, akár arról, kiktől kell a földet elvenni.« (Mozgás.) Ez elég világos beszéd; (Ugy van! Ugy van!) homlokegyenest ellentétben áll azonban azokkal az ünnepélyes kötelezettségekkel, amelyeket a jugoszláv kormány annak idején az entente előtt magára vállalt. Egy külön intézmény Jugoszláviában az úgynevezett dobrovolyci intézménye, amely tulajdonképen a szègénylegénységnek állami intézménnyé való felemelése. Ez a dobrovolyci kiváltkép macedóniai bandafőnökökből és tagokból áll, akik katonai szolgálataik jutalmazásaképen különböző birtoktesteket szoktak kapni, több38*