Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-84
A nemzetgyűlés 84. ülése 1923, a magyarok alkotmányos jogaikkal eddig a jugoszláv királyság területén egyáltalán nem élhettek. Most a legutóbbi napokban egy megegyezés jött létre az ottani lapok szerint a magyar párt és a jugoszláv kormány között, amely megegyezést alku formájában kellett a jugoszláv kormánnyal megkötni. A mai alkotmányos jogok gyakorlását a jugoszláv kormány csak szinte ellenszolgáltatások ellenében volt hajlandó koncedálni, s ma Ígéretet kaptak a jugoszláv területen lakó magyarok, hogy felvétetnek folyó hó 30-ikáig pótlólag a választói névjegyzékbe. Hogy ez az ígéret végre lesz-e hajtva, ez természetesen egyelőre még függő kérdés. Csehországban a magyarságnak relative a legtöbb joga volt a választójog terén, ott azonban a magyarságot oly módon szorították vissza, hogy a magyar többségi kerületeket olyan irtózatos nagyra szabták, és a szláv többségű kerületek számát relative oly kicsire, hogy ezáltal a magyarság jogait csaknem illuzóriussá tették, és a cseh parlamentbe csak néhány hírmondó jutott be a magyarok közül, akik a magyarkérdést ott állandóan felszínen tartják. (Igaz! Ugy van! a Ház minden oldalán.) Meskó Zoltán." Éljenek! Becsületes emberek! Eckhardt Tibor: Ennek a minden állampolgárt egyformán megillető jognak keretébe tartoznak azután azok a különböző gazdasági természetű üldözések, amelyek a magyarság helyzetét az elszakadt részeken egyenesen tűrhetetlenné teszik, s amelyek apránkint valamennyit a teljes tönk szélére juttatják. A közhivatali képesítésnél mindenütt a nemzetiséget igazoló okmányok kívántatnak meg. Az ipar- ós kereskedelem terén a magyar kereskedőktől és iparosoktól az üzlethelyiségeket elrekvirálják, és egyszerűen kiosztják románoknak és szerbeknek, ami azt jelenti, hogy egy meglévő vagyont egyszerűen átadnak egy más egyénnek. A különböző felekezeti ünnepek megtartására a magyarokat is rákényszerítik. Tudjuk, hogy Romániában mennyi az ünnep, ehhez hozzájárulnak a mi ünnepeink is, ugy hogy a magyar anyanyelvű honpolgárok üzletei úgyszólván állandóan zárva vannak. Ehhez járulnak még a különböző kedvezmények is, amelyeket a román nemzetiségi állampolgárok élveznek, amelyeket például a román kormány nekik a vámmentesség terén biztosit, míg a magyar kereskedő a legsúlyosabb vámokat köteles megfizetni. így a magyar kereskedő apránkint odajut, hogy értékeit eladva, kénytelen odahagyni ősei székhelyét. Különösen említést érdemel még a román adminisztrációnak az iparvállalatokkal szemben követett eljárása. Az iparvállalatoktól ugyanis megkövetelik azt, hogy nemcsak a vezető állásokban, hanem az összes alkalmazottak között 75°/o született román nemzetiségű legyen. Az iparvállalatok kötelesek a kereskedelemügyi ministeriumba évenkint kimutatásokat terjeszteni be NAPLÓ VIII. évi január hő 16-án, kedden. 281 arról, hogy milyen az összes alkalmazottaiknak nemzetisége, és amely vállalatnak nincs 75% román nemzetiségű alkalmazottja, azt különböző vexációkkal teszik lehetetlenné. Egy egészen különös módszert találtak ki arra, hogy ezeknek a vállalatoknak működését megbénítsák, t. i. működési engedélyeket adnak ki, természetesen hatalmas összegek ellenében és a vállalatok cégbejegyzését újból kell eszközöltetni. Mindezek teljesítését azonban olyan feltótelekhez kötik, amelyek a magyar vállalatoknak teljes denacionalizálását és az uralkodó faj hatalmába, kezére jutását eredményezi. Például, a rész vény többségeket is maguknak követelik meg ezeknél a vállalatoknál és intézményeknél. Külön fejezetet alkotnak a szövetkézetek, amelyeknek fiókintézeteik vannak a megszállott, elszakított részeken, igy az Országos Központi Hitelszövetkezet, a Hangya Szövetkezet, különböző biztosító intézetek fiókvállalatai, amelyekre nézve a trianoni békeszerződésnek egy külön pontja is intézkedik. Ezt a pontját a szerződésnek azonban az illető országokban a legmesszebbenő módon félremagyarázzák és megszegik. Ez a pont azt mondja, hogy azok a fiókvállalatok, amelyek az elszakadt részeken vannak, nacionalizálandók, ami azt jelenti, hogy önállósitandók és odavaló állampolgárokból alakítandó meg az igazgatóság és a vezetőség. Állampolgárokból, de nem az illető uralkodó faj nemzetiségéhez tartozó egyénekből. Ezt a rendelkezést azonban ugy hajtják végre, hogy Romániában megkövetelik ezeknél a vállalatoknál, hogy 75°/o erejéig nem romániai állampolgár, hanem román nemzetiségű egyén legyen az intézet vezetője, és ezek veszik azután át teljesen a dirigálást a kizárólag magyar alapítású vállalatok felett. Egy másik rendszabály, amellyel olyan vállalatokat sújtanak, amelyeket igy részvénytársasági alapon megölni nem lehet, az, hogy különböző ellenőröket, felügyelőket rendelnek ki egyes vállalatok élére. Ezeknek az ellenőröknek és felügyelőknek azután legbuzgóbb munkájuk abból áll, hogy a régi tulajdonost a lehetőség szerint tönkretegyék és egy uj, nekik megfelelő tulajdonos kezére játsszák át ezeket az ipari vállalatokat. Innerjük jól, hogy a mai kötött gazdálkodási rendszer mellett, amely az elszakított részeken épugy fennáll, mint nálunk, mennyirt függ az ipar- és kereskedelem a hatóság jóindulatától, és mennyire áll ez különösen olyan vállalatokra, amelyeknek anyaintézetei az anyaországban maradtak meg. Ezek a legmesszebbmenő jóindulatra lennének utalva, hogy működésüket eredményesen folytathassák, a jelenlegi helyzet azonban olyan, hogy előbb-utóbb valamennyien tökéletes megszűnésre, vagy román kézre való átadásra lesznek kárhoztatva. A föld bír tok reform kérdése az a nagy probléma, amely az elszakadt részeken élő magyarságot a legérzékenyebben sújtja. Romániában 1921. nyarán szentesitettek egy földreform38
