Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-79
A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn, 21 Renczes János ; Akármilyen közjogi dolog, de egészségtelen, úgyhogy nem lehet tovább fentartani. Ismerek pl. egy községet, ahol a pap járandóságában 26 métermázsa hal szerepel egy évben. A kanonikus szerződés szerint ennyit kell adni a papnak. Ezt a szerződést akkor csinálták, amikor a falu házait még a viz mosta és a halak nyaldosták és a halakat talán vasvillával fogták. Ma azonban az egész vidék a legjobb gabonatermő föld és vizet nem is látni a határában. Hogyan tudjon az a község most 26 métermázsa halat előteremteni ? Ismerek azután egy másik kisebb községet, amelytől 16 métermázsa hal járandósága van a papnak. Vizet azon a vidéken sem lehet látni. Ismerek azután egy másik községet, eszményi község az legnagyobbrészt, meg is nevezhetem, a kerületemben levő Zomba község, . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Esztergályos János : Egy papnak húsz métermázsa hal. Szörnyűség ! Szabó József : Ki van zárva ! Elnök: Csendet kérek képviselő urak, ne zavarják folyton a szónokot. Renczes János : . . . ennek is olyan kanonikus szerződése van. A kezemben levő iratokkal majd meg fogom vigasztalni az igen t. vallásügyi minister urat. Itt 32 öl fa a papnak járandósága egy év alatt. Ezt a szerződést a körülfekvő eszményi községek, uradalmak, a Dőryek, Jobbaházyak — ha hallottak az urak róluk — csinálták 1828-ban ; övék volt a patronátusság, amely nemsokára lesz száz esztendős, és ennek értelmében a patronátus urak tartoztak 32 öl fát adni. Ezt a fát a község lakosai, a hitközség tartozott levágatni és befuvarozni. Erre azután az történt, hogy a t. patrónus urak, amikor kifogyott az erdőjük, kiugrottak a patronátusságból és az egész teher a kisgazdákon maradt. Halász Móric : Akkor az nem volt patronátusi teher. Renczes János : Másik kérésem is lenne még a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. Azt szeretném, ha nem mind ilyen ember volna itt, mint amilyen én vagyok, aki csak kevés tudással rendelkezik ; szeretném, ha sok okos ember volna az országban. Én harcoltam a nyugati államok katonáival a bajorokkal, a nagynémetekkel, és tudom, hogy azoknak kultúrája milyen magas fokon áll, és mennyivel fölöttünk állanak a műveltség terén. Ezért én, amig csak képviselő leszek, mindig sürgetni és követelni fogom, hogy a közoktatásügyi minister ur törvényjavaslatot nyújtson be abban a tekintetben, hogy a falu gyermekei továbbképeztessenek, az eddiginél nagyobb mértékben. (Általános helyeslés.) Akkor látom én boldognak ezt a nemzetet, ha egyúttal okos és művelt is lesz. A mélyen t. honvédelmi minister úrhoz csak azt a kérést akarom intézni, hogy a nemzeti hadseregnek hűséges őre és édesapja legyen, és a mi büszkeségünket, a mi fiainkat, akikre egyedül lehetünk csak büszkék ? hazafias szellemben nevelje. Sohasem engedje nekik szem elől téveszteni, amikor felveszik az uniformist, hogy ha a haza érdeke ugy kivánja, fegyvert is kell ragadniok, amivel nem azt akarom mondani, hogy azonnal háborúba menjünk, hanem ha a diplomácia munkája vagy a szomszédok működése véletlenül azt kívánná, hogy bemasirozzunk, legalább legyen katonánk és legyen annak fegyelme, (ügy van! jobbfelöl.) Kuna P. András : Még pedig hazafias érzelme ! Esztergályos János : Kettőn áll a vásár ! Renczes János : A népjóléti minister úrhoz is van egy kérésem. Én többször jártam a népjóléti ministeriumban a hadiözvegyeknek, hadiárváknak, szerencsétlen hazánk e mártírjainak felsegélyezése érdekében, és ott egy bizonyos dolgot tapasztaltam. Itt katonatisztek működnek, vagy micsodák, — mert olyanfélék, —- (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és ezeknél nem látok rendet, nem akarnak dolgozni, vagy mi. Én három hónappal ezelőtt egy ügyre nézve kértem tőlük, mutassák ki, hogy milyen stádiumban van az, de még ma sem tudják kimutatni. Strausz István : Teljesen igaza van ! Renczes János .* A népjóléti minister ur már a hivatásánál fogva pap, én nagyon kérem őt, gondoljon ezekre a hazai mártírokra, mert szégyenünk és gyalázatunk, hogy ezek még a gyufára valót sem kapják meg az országtól. (Ügy van ! ügy van I) Inkább más téren takarékoskodjunk, de akik a hazánkért elveszítették az édesapjukat' vagy a férjüket, ezek legyenek legalább valamiképen, ugy, ahogy a nyomorúságunk megengedi, kielégítve. (Helyeslés jobbfelöl.) Én ezekben megmondtam ugy az ellenzéknek — azt hiszem azonban, hogy nem sértettem meg a képviselőtársaimat, — mint ahogy a kormánynak is megmondtam, hogy mi a .nép véleménye odakünn, és mi a nézete annak a népképviselőnek, aki igazán a népből jött. Kérem az összkormányt, fontolja meg, hogy amit cselekszik, azt a lelkéből és önzetlenül cselekedje. Viszont önökhöz is van, képviselőtársaim, egy-két szavam. Találjunk már egymásra, vegyük elő a jobbik eszünket ! Esztergályos János : Tessék megkezdeni ! Renczes János : A nemzet abban a hitben küldött ide bennünket, hogy mi valamiképen csak megértjük egymást. Gyakorolja az ellenzék a maga jogát becsülettel, a kormányt támogató párt álljon a kormány mellett és figyelmeztesse azt egyes dolgokra, ugy, amint most én is tettem, hogy ezt vagy amazt csinálja jobban. Találjunk egymásra, mint törvényhozók lélekkel és szivvel, és csak azokban a kérdésekben legyünk egymás ellenfelei, amelyek valamiképen az elvi nézetünket érintik ; amikor azonban a haza érdeke kívánja: legyünk egyek! (ügy van! jobb felől.) Én szeretném, ha ezt megérnénk ebben az ötéves ciklusban ; ha ugyan ezt végig fogjuk itt harcolni, mert ennél harcosabb és nehezebb feladatot ma nem ismerek. De ha nem is érnénk végig ezt az ötéves ciklust, nekem mégis az a nézetem, —• és ilyen a hangulat az országban is, — hogy legyen