Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-84

A nemzetgyűlés 8â. ülése 1923. évi január hő 16-án, kedden. Ml Erre a célra, azt hiszem, ideiglenesen át lehetne venni a földtani intézet szakembereit, mert ma, amikor minden energiára végtelen nagy szükség van, a legnagyobb szükség van a szellemi energiára, és ahelyett hogy a földtani intézet szakemberei elméleti dolgokkal foglalkoznának, át kellene vinni tudásukat a praktikus életre, és az ország belsejében kellene kutatni hasznositó ásványok után. Az eddigi geológiai kutatások bizonyos kisebb mennyiségű arany-, ezüst- és rézércet találtak, amelyek közül legrentábilisabb volna a mosott arany feldolgozása, amely valutánk javítására előnyös befolyást gyakorolna. De fontosabbnak tartom ennél az aluminium előállítására való törekvést. Aiuminiumércünk még nincs felkutatva ugyan csonka Magyarországon, de van ehelyett óriási mennyiségben bauxitércünk. A bauxit kissé körülményes előállítással, de rendkívül nagymenynyiségü alumíniumot tartalmaz és mivel a fémek közül a jövő az alumíniumé, ennélfogva szükségesnek tartanám, ha bizonyos rendszabályokkal a bauxitbányatulajdonosokat kényszerítené az állam arra, hogy a bauxitot dolgozzák fel és alumíniumot gyártsanak belőle. Az üveggyártás terén is annyira hátra vagyunk, hogy még a legközönségesebb zöldüveget is kénytelenek vagyunk drága valutájú külföldi államokból behozni akkor, amikor ebben az országban óriási mennyiségben találunk üveg* gyártásra alkalmas kitűnő kvarchomokot, amelyből igen jó táblaüveget is lehet gyártani és ilyen lehetőség mellett t. Nemzetgyűlés, szégyenkezve kell bevallanunk, hogy Magyarországon egyetlenegy táblaüveggyár sincsen. Mi próbaképen gyártottunk nem is mosott, hanem csak a természetben talált kvarchomokból táblaüveget és — mondhatom, hogy ez a tábiaüveg vetekedett bármely Csehországból behozott táblaüveggel. És hogy milyen fontos külkereskedelmi mérlegünk passzivitásának megjavítása szempontjából az üveggyártás, erre vonatkozólag felemlítem, hogy 1921-ben csak közönséges palackból 31.790 métermázsa volt a behozatalunk, kivitelünk pedig 1950 métermázsa; öblös üvegből volt behozatalunk 57.574 métermázsa, kivitelünk pedig 3460 métermázsa. Táblaüvegből pedig, amire az országnak szüksége volt, azt teljes mértékben külföldről voltunk kénytelenek behozni. Ami pedig a gyártási lehetőségeket illeti, erre nézve nekünk minden lehetőség megvan adva. A kvarchomok közvetlen közelségében találhatók óriási mennyiségű tőzegtelepek és egyéb távolabb vidéki szállításra kevésbé alkalmas barnaszén és lignit. Igen nagy szerepet játszik külkereskedelmi mérlegünk megjavítása szempontjából a mészkő és márgapala feldolgozása. Sajátságos tünet az, hogy csonka Magyarország összes hegyei, a Mátra és a tokaji hegyek kivételével mind tartalmaznak kitűnő mészkövet, ennek dacára az 1921. évben behozatalunk volt a nyers és égetett mészből 519.755, métermázsa. kivitelünk pedig mindössze 331.000 métermázsa. Cementmárgánk is óriási mennyiségben van, és ez az egyetlenegy anyagunk, amely külkereskedelmi mérlegünket kedvezően befolyásolja, s amelyből 1921-ben kivitelünk volt 68.4 96 métermázsa, behozatalunk pedig csupán 82 24 métermázsa volt. Ezen bő előfordulás dacára is csodálatos dolog, hogy Magyarországon cementet alig lehet kapni. Pedig hogy mily kifizető foglalkozás ez, azt bizonyítja a Magyar Altalános Kőszénbánya részvénytársaság felsőgallai telepe ahol nem képesek olyan nagymennyiségben előállítani cementet, amelyet magas áron el ne tudnának bárhol helyezni ; azonban ugy a mész, mint a cementnek előállítását nagyban akadályozza az, hogy a szénkormánybiztosság nem utal ki elegendő szenet az égetésre. En a magam részéről ezt az eljárást helyesnek tartom. Én luxusipartelepeknek nevezem a mészkőés cemetgyártást a mostani viszonyok mellett. Ez kissé különösen hangzik, de ugy áll, hogy a mi mészégetőink az ország belsejében elszórtan vannak, oly helyeken, ahova ugy a mészkövet, mint a tüzelőanyagot messze távolságról kell vinni akkor, amikor közvetlenül szénelőfordulásaink mellett, sőt igen gyakran a szóntelepeinkre rá van rakódva a mészkő és márga. Arra kellene tehát törekedni, hogy a kormány kényszerítse a jogositványtulajdonosokat, akiknek megvannak a hegyzárlataik, hogy a mészégetőtelepeket ott létesítsék, ahol közvetlen közelségben egyéb szállításra alkalmatlan tüzelőanyagot, szenet találunk. Épen így áll a dolog a cementgyártásnál is, pl. az egyik dunántúli hegységben bőséges szénelőfordulás közvetlen közelségében van egy 20—50 méter vastag cementelőfordulás, amely a portiandi cementtel majdnem teljesen azonos összetételű, ennek dacára itten cementgyár nem létesült mai napig sem. Szükségesnek tartanám tehát, hogy a jogositványtulajdonosokat záros határidőn belül kényszerítse a kormány arra, hogy ilyen telepeket létesítsenek, mert ezzel építkezésünket nagyban előmozdítanák. Ha már ópületfaanyagot kényszerítve vagyunk a külföldi államokból behozni drága valuta mellett, akkor legalább tegyük lehetővé azt, hogy a cementet és mészkövet, amelyre szintén igen nagy szükségünk van, [idebenn az országban talán félannyi költséggel állítsuk elő, mint amennyibe most kerül. Fontos szerepet tölt be a mai nehéz építkezési viszonyok mellett a fedőpalagyártás is. A háboruelőtti időben a mesterséges palagyártás teljesen kiszorította a természetes palát, olyannjára, hogy a kisgyőri állami palabánya évek hosszú sora óta nem működik, mert a háboruelőtti években a mesterséges palagyártás igen olcsó volt. Most azonban, amikor a mesterséges palát csak rendkívüli nagy áron vagyunk képesek előállítani, azt hiszem, igen fontos szerepet töltene be, ha a természetes palatermelést ismét üzembe helyeznék.