Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

240 A nemzetgyűlés 83, ülése 1923, iskola emeltessék. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyes­lé« jobbfelöl.) En a magam részéről a mindennapos nép­oktatásnak hat esztendőről nyolc esztendőre való felemelése mellett szállnék sikra, amely nyolc esztendőből két esztendő a gazdasági iskolában volna eltöltendő. (Helyeslés.) A nemzetgyűlés messzemenő áldozatkészsége, a nemzet messze­menő áldozatkészsége és jóakarata kárba veszett fáradság lesz, ha az igényjogosultaknak kiosz­tandó földek mellé nem tudjuk megadni a nép­nek a gazdasági műveltséget. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Ezzei sem volt előkészítve a földbirtok­reformtörvény. (Ugy van! balfelöl.) Köztudomású, hogy a magyar földmives, amilyen igénytelen bizonyos tekintetekben,amilyen megbízható, amilyen szeretet lángol benne a föld iránt, bizony nagyon sok vidéken épen olyan rosszul gazdálkodik is. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem mindenhol! Tagadom, hogy min­denhol! Fráter Pál : Elég sok helyen. Pikler Emil: A legtöbb helyen! (Zaj jobb­felöl.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem áll! Fogalmuk sincs róla, hogy hogyan gazdálkodnak! (Zaj. Elnök csenget.) Fráter Pál : Mélyen t Nemzetgyűlés ! Én azt mondottam, hogy az ország sok részében a földmives gazdálkodás bizony mélyen alatta marad annak a gazdálkodásnak, amit hozam szempontjából el kellene várnunk. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez csak egy frázis! (Zaj bal felöl.) Fráter Pál : Ezen csak a gazdasági oktatás kifejlesztése segít, semmiféle más panacea erre nincs, s ezért én tiszteletteljesen kérem — még hatásköri összeütközések áldozata árán is — hogy az illetékes ministermmok a mindennapi népoktatás nyolc esztendei idejében egyezzenek meg, s a földmivelésügyi minister ur támogatá­sával a népiskolák mellett szervezendő ezen két évi gazdasági tanfolyamok sürgősen és ország­szerte állíttassanak fel (Helyeslés jobbfelől.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Csak legyen pénz! Pikler Emil : Erre nincs, de sok haszon­tala^ágra van ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Sok mindent lehetne és kellene tenni, csak volna hozzá pénz! (Zaj) Elnök : Csendet kérek ! Fráter Pal : A nemzetgyűlés magas figyel­mébe kívánom ajánlani a közművelődés kérdései mellett a tanítói és tanári rend anyagi helyze­tének javítását is. Mit várhat a nemzet az ő tanítói és tanári rendjétől, ha azok anyagilag olyan helyzetben vannak, amely reájuk nézve nyomasztó, gonddal terhes, és nem alkalmas arra, hogy a kellő műveltséget és nyugodtságot évi január hó 12-én, pénteken. önmaguknak megszerezhessék. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) E tekintetben, habár némi csalódásaink voltak az 1919. évi esemé­nyek révén, mert hiszen a tanítói és tanári rendnek szembetűnően sok tagja szegődött olyan politikai áramlatok szolgálatába, amelyek nekem nem szimpatikusak, amelyek a nemzet lebukásával igenis, karöltve jártak, mégis el kell ezt felejtenünk, és abba az anyagi hely­zetbe kell juttatnunk a tanítói rendet a tanári rendünket, hogy megfelelhessen magasztos hiva­tásának. Hiszen gyermekeinket bízzuk rá, a jövendő reménységét, a nemzet reménységét és jövendőjét. Olyan férfiakra kell őket bíznunk, akik széles­körű műveltséggel, tudással, bölcseséggel vannak felruházva, akik minden szélsőségtől jobbra és balra egyaránt mentesek, akik a bölcseség közép­utján tudják vezetni azt a nemzedéket, amely kezükre bízatott. Ennek pedig, mélyen t. Nemzet­gyűlés, az anyagi gondoktól való mentesítés az egyetlen útja. (Igaz! Ugy van! Helyeslés jobb­felöl.) Nagy elismerés illeti meg a m. kir. kor­mány közoktatásügyi ministerét azért a magas színvonalért, amelyben a legmostohább viszonyok ellenére is, az egyetemek orvosi karát tartja. Pl. a debreceni orvoskari építkezés igazán szivet­leiket gyönyörködtető látvány. De felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy az egyetemi szemináriumok el vanak hanyagolva, pedig e szemináriumokban folyik tulajdonképen az igazi tudományos munka. Ma egy egyetemi tanárnak 6—7 ezer ko­ronát juttatnak arra, hogy a szemináriuma részére aktuális műveket megszerezhesse s egy­általában nem juttatnak neki semmiféle anyagi eszközt abból a célból, h< gy pl. a neveléstan vagy a pszichológia köréből műszereket szerez­hessen be magának s azokkal világosító és kul­túrát terjesztő kísérleteket végezhessen. Erre pedig kell lenni pénznek, mélyen t. Nemzet­gyűlés. Ilyen címeken én semmiféle inflációtól nem félek és nem ijedek meg, mert azok az összegek, amelyeket inflációképen ezekre a cé­lokra fordítunk, aranyban fogják meghozni ka­matjukat és mindenki csak hálával fogja emle­getni azt a kormányférfiut, aki ezeknek meg­indítója és megalkotója lesz. Aki gazdasági érdekeink kielégítése mellett legfontosabb poli­tikai feladatnak ismeri fel a közműveltség meg­alapozását és kiépítését ; aki a kormányzásba sarkalatos elvként fogja beiktatni a közművelt­ség, a köznevelés ügyét és ezt az ügyet minden politikai áramlattól függetleníteni fogja; aki el fogja azt a célt érni, hogy ezt a nemes magyar fajtát a műveltség szárnyain emelhessük fel abba a magasságba, ahol őt mindenki látni kívánja, az az államférfiúi bölcseségről tesz tanúságot és örök háláját fogja kiérdemelni a nemzetnek. Az indemnitást elfogadom, (Élénk helyeslés.

Next

/
Thumbnails
Contents