Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

214 A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. évi január hó 12-én, pénteken. mondhatom, nem egészen megfelelő és az én megítélésem szerint egyáltalában nem felel meg a parlamenti szabályoknak. Halász Móric: Miért? Saly Endre : Meg fogom mondani. Ha a mai nemzetgyűlést összehasonlítjuk a régi parlamenttel, a,kettő között óriási különbséget láthatunk. Én, aki a régi parlament tárgyalásait körülbelül 30 éven keresztül figyelemmel kísértem, láttam, hogy ott is voltak nagy ellentétek, ott is volt egy 67-es szabadelvű párt, amely azon az állásponton volt, hogy Magyarország csak Ausztriával való közösségben állhatja meg a helyét, s hogy csak közös politikával lehet a monarchiát fenntartani, a másik oldalon pedig állt a függetlenségi és 48-as párt, amelynek az volt a véleménye, hogy ezt az országot boldoggá, szabaddá csak az önálló Magyarország alapján lehet tenni. Ezek is nagy ellentétek voltak és a parlamentáris életben a viták folyamán nagyon sokszor fordultak elő oljan dolgok, amelyek nagyon heves vitákra adtak alkalmat. Csak két ilyen dologra akarok itt hivatkozni, az egyháztörvényre és a véderőtörvénynél arra a bizonyos 25. §-ra, amelyben törvénybe iktatták annak idején, hogy a magyar önkénteseknek azontúl németül kell a katonaságnál a vizsgát letenniök. Nagy viták voltak, de mindig megtartották azt a bizonyos határt, amelyet a parlamentáris életben kell hogy minden párt megtartson. Politikai ellenfelek álltak egymással szemben annak idején. Ha pedig végig nézzük a mai nemzetgyűlést, akkor azt kell megállapítanom, hogy . . . Esztergályos János: Fincsenek itt! Saly Endre I . . . nem is politikai ellenfelek állnak egymással szemben, hanem úgyszólván ellenségek. Különösen a többségi párt, hogy ugy fejezzem ki magamat, szinte maga alá akarja gyúrni az ellenzéket és ha az" ellenzék nem helyesli azt a taktikát, azt a politikát, vagy azt a fajvédeimet, amit az egységes párt követ, rögtön rásütik, hogy hazaáruló és az ország érdekei ellen vét, az ország érdekei ellen dolgozik. Csupán két dologra akarok itt utalni, amelyekkel állításomat igazolom. Az egyik Karaíiáth t. képviselőtársamnak — talán — elszólása, a másik pedig Zsirkay t. képviselőtársamnak elszólása, ha szabad igy kifejeznem magamat. Karafiáth képviselőtársam többek közt azt mondta, hogy mi itt a szélsőbaloldalon nem járhatunk ezen a nemzetgyűlésen felemelt fővel, Zsirkay képviselőtársam pedig azt mondta, szégyene az országnak, hogy mi ebben a nemzetgyűlésben vagyunk. Megmondom őszintén, én nem érzem magamat sértve. Nem érzem magamat sértve azért, mert azt mondom, hogy ezek a t. képviselőtársaim ezzel az elszólásukkal nem engem, nem is a pártomat, hanem önmagukat és a parlament tekintélyét sértették meg . . . Szeder Ferenc: És azt a néhány százezer választópolgárt, akik ideküldöttek bennünket. Saly Endre :... és a nemzetgyűlés többségi pártját is. Méltóztassanak belenyugodni abba, hogy mi itt vagyunk. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy itt vagyunk . . . Halász Móric: Tudjuk! Saly Endre : . . . méltóztatnak ismerni programm unkát, amellyel bejöttünk és mi ezekből a programmpontokból nem engedünk, hiába igyekeznek bennünket önök kapacitálni. Halász Móric:,Elég hiba! Saly Endre: Álláspontunkat, amikor bevonultunk ide, deklaráció formájában a nemzetgyűlésnek tudomására adtuk, ebből nem alkuszunk és ennek alapján állunk. De ebben kifejtettük azt is, hogy közös erővel, közös akarattal és közös elhatározással azon vagyunk és leszünk, hogy ezt az országot mai lehetetlen helyzetéből kihozni, kiemelni segitsük. Ha ezt mi mondjuk is, feláll az igen t túloldalnak egyik másik tagja és azt mondja, ö ezt nem hiszi el, kétségbevonja, de nem mondja meg soha, mire alapítja azt, hogy a mi állításunkat kétségbevonja. Mindannyian, akik itt bent vagyunk a nemzetgyűlésen, pártkülönbség nélkül azért vagyunk itt, hogy a köz érdekének szolgálatában álljunk. Azért vagyunk itt, hogy az ország érdekeit vigyük előbbre. Es itt ennél a, kérdésnél mindenféle magánérdek háttérbe szorul, hisz nem szabad semmi másnak előtérbe nyomulni, itt az ország érdekét kell szemünk előtt tartani és az ország érdekében kell cselekednünk, hogy az országot ebből a lehetetlen helyzetéből ki tudjuk hozni. Mi nem folytatunk konjunktúra politikát, hanem annak a programmnak alapján állunk, amelyen álltunk 30, vagy ha tetszik 50 évvel ezelőtt és bizonyos kérdésekben való állásfoglalásunkat nem tesszük függővé attól, hogy tetszik-e egyik vagy másik képviselőtársunknak vagy sem és nem tehetjük függővé attól sem, hogy Gömbös vagy Wolff t. képviselőtársam meg van-e azzal elégedve, vagy sem. A mi lelkiismeretünk nyugodt akkor, amikor cselekszünk, mert tudjuk, hogy minden politikánkkal, minden ténykedésünkkel csakis a dolgozó népmilliók érdekében cselekszünk. Az országot ebből a lehetetlen helyzetből ki kell hozni, ki kell emelni. Az a politika, amit a kormány folytat, a mi megítélésünk szerint nem alkalmas arra, hogy az országot lehetetlen helyzetéből kihozza. Nem helyes politika az, hogy a dolgozó milliók gazdasági szervezeteit lehetetlenné teszik, nem helyes politika az, hogy a munkásságot mozgási szabadságában meg akarják akadályozni. Nem lehet Magyarország .dolgozó ipari munkásságát száz vagy kétszáz évvel visszavinni, mert sokkal többet tanult Magyarország ipari munkássága, semhogy ezt meg lehetne vele cselekedni. Ellenben ha oly gazdasági berendezkedés van itt az országon belül, hogy a munkásság, nem tud megélni és