Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

198 A nemzetgyűlés 82. ülése 1923. tettel arra, hogy hithii keresztény, a legnagyobb mértékben megérdemelte, mert hiszen a kormány főtanácsosnak nevezte ki őt és igy a keresztény kormány abban a szerencsés és kiváló helyzetben van, hogy elfogadhatja G-oldberger nagyiparos ur kiváló tanácsait. Meskó Zoltán: G-oldberger, mint fó'éceszgeber ! Kiss Menyhért; A műegyetemi ifjúság fel mert lépni az ellen, hogy keresztény mérnököket nem akarnak alkalmazni a gyár vállalatok és nyilatkozatokat bocsátott közzé. E miatt lázítás címén indították meg a szerkesztőség ellen az eljárást. Egy másik eset nem kevósbbó érdekes. Ugyanis egy cikk jelent meg »Bucsu Budától« címen, amelyben a cikk irója, Lendvai István — elismerem, hogy szatirikus szavakkal — megírta, másképen eszik és isszák a csokoládétortát és haboskávét azok a polgártársaink, akik rendezetlen faji és felekezeti viszonyok között élnek. Kicsit naturalisztikus, az tagadhatatlan, Drozdy Győző : Nem ihat mindenki törkölypálinkát, mint Lendvai ur. Kiss Menyhért: Naturalista szinekkel festette ezt a jelenetet, de mindazonáltal egyetlen olyan mondat nincs benne, amely rendes viszonyok és körülmények között a lázítás kritériumát kimerítené. Mégis lázítás címén megindították az eljárást és az ügyészi indokolásban benfoglaltatik az, hogy minthogy a zsidó felekezet ellen van hangolva a cikk és a zsidó felekezet ellen történik izgatás, ezért rendelik el az eljárást. Már voltam bátor a nemzetgyűlés magas szine előtt felolvasni a Jövő című zsidó hetilap 1918-iki évfolyamából egy számot, amelyben a szerkesztőség a legélesebben és a leghatározottabban visszautasítja azt, hogy a zsidóságot Magyarországon felekezetnek tekintsék. Én nem akarok szembeszállni egy igazán hit valló zsidóval. Miért legyek én különb zsidó annál a zsidónál, aki elsősorban van hivatva megállapítani, hogy ő a maga faji kérdését faji kérdésnek tekinti-e vagy felekezeti kérdésnek. Ok lekötötték magukat akkor, hogy igenis, mint nemzetet — ezt a szót használták — vagy mint nemzetiséget kívánják magukat számontartatni az országban. Miért akarja Daruváry minister ur mindenáron igazolni, hogy a zsidóság Magyarországon felekezet és nem faj ? Miért nem fogadja el magának a zsidóságnak a véleményét ? Hiszen ebben a kérdésben főleg a zsidóság az irányadó, a Múlt és a Jövő és az Egyenlőség felfogása az irányadó. Az irányadó, hogy ők mit mondanak, nem pedig az, amit a minister ur vagy pedig a többi keresztény politikus mond. Amikor a nyugatmagyarországi harcok megindultak, Héjjas Iván három-négyszáz elszánt bátor emberrel — ez a szám később többre szaporodott — vette fel a harcot Nyugat-Magyarországon az osztrák csendőrséggel és katonasággal szemben; Ezek a harcok tényleg nagyon jól ?w január hó 11-én, csütörtökön. sikerültek és feltétlenül hozzájárultak ahhoz, hogy Olaszországban olyan egyezményt köthettünk, hogy nyolc községet, közöttük Sopron városát is, Magyarország visszakapta. Akkor minden jó magyar ember szive örült, amikor az ország háromnegyedrészének elvesztése után ha nyolc községenként is, de megkezdődött a visszaszerzés, és minden magyar ember örült, hogy azzal a nyolc községgel is nagyobb lesz a maradék Magyarország. Az egyik cikkíró ekkor egy dicsérő, elismerő, lelkesítő cikket irt Héjjas Ivánról. Igaz, hogy akkor Héjjas Ivánt letartóztatták, de azután rövidesen szabadon bocsátották, a cikkíróval szemben ellenben bűnfeldicsérés címén Daruváry minister ur eljárást indíttatott. En olyan magas körökben és régiókban, olyan kéklő csúcsokon, amilyeneken ő pályája során átlebegett, soha nem jártam, tehát nagyon nehéz, hogy az ő elmeletét és gondolkodását megismerjem. Szeretném ugyan megismerni, mert hiszen nekem törvényhozói kötelességem, hogy az ő igazságügyministeriumi és külügyministeriumi ténykedéseit bíráljam. Egypárszor fontos dologban már kötelességem is volt ott eljárni és akkor azt tapasztaltam, hogy a külügyministeriumban olyan rend van, amely nem azonos a többi ministeriumok rendjével, ez pedig az, hogy más ministeriumokban pontosan bejárnak a tisztviselők, kilenc órakor már ott lehet találni őket! (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Merre!? Hol!? Melyik országban!?) Peidl Gyula: Az a másik ministeri um hol van ? Kiss Menyhért: Például a kultuszministeriumba bejárnak a kisebb tisztviselők! Györki Imre: Ja, a kisebbek, a kezelőszemélyzet ! Szabó József: A szolgák, meg a portás! Kiss Menyhért: A külügyrninisteriumban azonban, ugy látszik, a finomsághoz, az előkelőséghez tartozik, hogy ne járjanak be pontosan és abban az időben, amikor mi, rendes polgáremberek, el szoktunk oda menni. En abban a véleményben vagyok, hogy akár diplomáciai, akár konzuli, akár külpolitikai szolgálatot teljesít valaki, ha már ezeket a rongyos magyar koronákat és a természetbeni ellátást elfogadja, akkor feltétlenül kötelessége, hogy azt a hivatalt komolyan vegye, eljárjon abba a hivatalba és a felek rendelkezésére álljon. Furcsa dolognak találom azt is, hogy pl. a ministeri tanácsosok szolgákat, inasokat tartanak fénylő gombokkal. Sajnálom, hogy nem néztem meg, milyen felírás lehet azokon a gombokon. Talán a Ball-Platz valami kedves emléke. Ezek fénylő gombokkal ott állnak, mint egy bibliai angyal égő lángpallossal a kezében, és addig nem engedik be az embert őméltóságához, mig meg nem mondja, milyen ügyben kivan ott eljárni. Ez az etikett abban csúcsosodik ki, hogy a külpolitikai szolgálat — és most nem épen