Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

194 A nemzetgyűlés 82. ülése 1923. évi január hő 11-én, csütörtökön. nagy súlya volt, de azt tartom, hogy azt ő sem vonná kétségbe, ha ma föltámadna és élne, hogy revizió alá kellene venni a felfogását és politikai megnyilatkozását, ma már demokratikusabb és szociálisabb tartalmú volna, mint amilyen volt annak idejében. Rendkívül nagy feladat hárul az igen t. minister úrra és ez a közigazgatás reformjának megalkotása. Ha a minister ur a közigazgatás reformjának megalkotásánál figyelembe veszi is azt a régi vármegyét, amely éri ékes, amely becses, amely halhatatlan nagy szolgálatokat tett az ország részére ezer éven keresztül, de amely a mai időkben épen a struktúrájánál fogva nem felel meg és a mai idők követelményeihez nem alkalmazkodik, természetes dolog, hogy ezt a reformot ma ugy kell megcsinálnia, hogy szakitania kell azzal a felfogással, amely a régi vármegyeházakban eddigelé divatos volt. Amikor ezelőtt másfél évvel a közigazgatás reformját kezdték pedzeni és hangoztatni, már akkor kialakult a nemzetgyűlésben egy olyan vélemény, hogy azt a vármegyeházát, amelynek alapját és alapgondolatát Szent István rakta le és amely századokon keresztül úgyis, mint honvédelmi, úgyis, mint közigazgatási, ugy is, mint birói szervezet kitűnően megállta helyét, ma a XX. században feltétlenül át kell alakítani és a mai reformokhoz és a mai idők szelleméhez feltétlenül át kell simítani és át kell reformálni. Azok az intézkedések, amelyeket az igen t. belügyminister ur tett és azok a kijelentések, amelyeket az újságokban néha-néha közread, nem nyugtatnak meg engem afelől, hogy ő szakítani tudna azzal a felfogással, amely a régi vármegyeházakban megvan és amelynek egyik fájdalmas jelenségét láttam Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közgyűlésén, amikor egy igen tiszteletreméltó férfiú felállt és azt mondotta, hogy a közigazgatás reformja ellen tiltakoznak, mert ez olyan kérdés, hogy csak a régi Nagy-Magyarország van jogosítva arra, hogy ebben a kérdésben döntsön ; miután pedig ma csonka Magyarország van, csonka Magyarország nem vindikálhatja magának a jogot, hogy beleszóljon egy olyan reform létrehozásába, amelynek megalkotása az egész Magyarország joga. Halász Móric : Az pedjg az Ébredők országos elnöke ! MeskÓ Zoltán : Kérdezzék meg a megye közönségét, nem a közgyűlést ! Az más véleményen van ! ( Ugy van ! a bal- és a jobboldalon.) Kiss Menyhért : Nagyon könnyű ezzel a felfogással szembeszállani, mert ki merné tagadni azt, hogy azóta, amióta az országot szétdarabolták, már majdnem három esztendő telt el és ha ahhoz a felfogáshoz ragaszkodnánk, hogy minden törvényt és mmden fontos alkotást mi csak a Nagy-Magyarországratekintettel hoznánk mtg, akkor itt semmi haladás, semmi fejlődés nem történhetnék, akkor az evolúciót meg kellene csúfolni és akkor egyáltalában a modern kor és az uj idő követelményeiről nem lehetne beszélni, mert mindennél előállanának politikusok vagy pedig politikán kivül álló férfiak azzal, hogy ezt a kérdést ne tessék megoldani addig, amig a régi Nagy-Magyarország vissza nem szereztetik. Azt hiszem, itt senki sincs, aki olyan fanatikus hittel hinné azt, hogy ez a visszaszerzés a legrövidebb időn belül meg fog történni, mint én hiszem azt, (Éljenzés.) de azért ilyen fontos reform megvalósítását, mint amilyen a közigazgatás reformja, kitolni és elhalasztani ad Graecas calendas a legnagyobb fokú könnyelműségnek és lelkiismeretlenségnek tartom. (Helyeslés.) A régi nemzetgyűlésnek és ennek a nemzetgyűlésnek is kívánsága és óhajtása az volt, hogy három reformra van szükség, az egyik a közigazgatás reformja, a másik a földbirtokrefcrm, a harmadik a választójog reformja. (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Es azt látjuk — szomorú, de való, — hogy a nemzet nem tud felocsúdni azokra a magasztos feladatokra, amelyekre hivatva van, hogy ezt a három nagy kardinális kérdést megoldja. MeskÓ Zoltán : Alkotmányozó, szuverén nemzetgyűlés vagyunk ! Ezt kellene elsősorban megcsinálni ! Kiss Menyhért : Nagyon jól tudjuk azok, akik a régi nemzetgyűlés tagjai voltunk, hogyan történt az, hogy a választójogból nem lett törvény. A választói jog kérdésének le nem tárgyalása nem az ellenzék hibája volt, hanem, igenis, féltek tőle és nem akarták, hogy ez törvény alakjában megnyilatkozzék ; sőt mesterségesen akasztották meg azt, hogy a nemzetgyűlés magát a titkosság mellett leszegezze. Horváth Zoltán : Akkor nem lenne egységes párt ! (Felkiáltások jóbbfélŐl : Dehogy nem ! Nagyobb lenne!) Szilágyi Lajos : Törpe párt volna ! MeskÓ Zoltán : Egy pár kisgazdával több lenne ! Egészen bizonyos ! Kiss Menyhért : Méltóztassanak elhinni — és hiszik is ezt, akik künn járnak a nép között, — hogy a magyar nép széles rétege feltétlenül várja, óhajtja és követeli ezeket a reformokat. Nem abban van a baj, hogy a szocáldemokrata párt ezeket az osztályharci marxi felfogásokat hirdeti, (Halljuk! bálfelől.) abban nincs baj, mert akármilyen osztályharcot hirdessen és akármennyire élénken akarja megfogni a lelkeket, hogy bevigye az internacionalizmus táborába, az eszmék mágikus beállításával még sem tud boldogulni a magyar népnél, ha annak a magyar népnek megelégedett, nyugodt élete van, ha annak a magyar népnek beleszólása van a törvényhozásba, ha annak a magyar népnek beleszólása van a. vármegyeházán a választásokba, hogyha az a magyar nép hozzá jut ahhoz a magyar földhöz, amely neki legtitkosabb és legforrób v&gy&. (Ugy van ! balfelól.) De hogy ettől a három nagy kérdéstől ennyire félnek a magyar államférfiak és ezek közül egyetlen egyet sem mernek radikálisan, keményen és következetesen megalkotni, ezt én a magyar nemzet nagy tragikumának, nagy fájdalmának és nagy sebének tartom.