Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

évi január hó ll-én, csütörtökön. 186 A nemzetgyűlés 82. ülése 1923. Elnök (csenget): Csendet kérek. Minthogy a Ház nyilvánvalóan tanácskozásképtel^n, az ülést 5 percre felfüggesztem. (Zaj jobb felöl.) (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki a következő szónok? Forgács Miklós jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Megengedi Farkas Tibor t. barátom, bogy ne az ő okos és hazafias beszédébe kapcsoljam bele mondanivalómat, hanem abba a beszédbe, amely tegnap hangzott el a balközép elejéről gróf Zichy János t. képviselőtársam szájából. Amint ma méltóztatik látni, az egész liberális sajtó, sőt majdnem az egész keresztény sajtó részletesen tárgyalja ezt a beszédet és természetes, hogy a liberális sajtó a legnagyobb hallelujával üdvözli azt, mint expedienst a kibontakozásra a mostani zűrzavaros állapotokból. Rassay Károly : Ha az volna, örömmel üdvözölnők, de nem az! Sajnos! Kiss Menyhért: Két szempontot jelölt meg a nemes gróf. Az egyik az, hogy azért nem viseltetik bizalommal a kormány iránt, mert örvényt vél felfedezni a kormánypárt és kormányzat között, és azokat az elveket, amelyeket a kormányzat gyakorlatilag megvalósít, nem látja ejéggé tért foglalni a kormánypárt tagjaiban. És azután később elevenen megmondta, tisztán és őszintén, hogy ma két kérdés uralkodik a magyar politikán, és ez a két kérdés a zsidókérdés és a szociáldemokrácia kérdése. Es mindkét kérdésben olyan álláspontot foglal el, hogy ugy az egységespárttal, mint a kormányzattal szembekerül, és egy kivezető utat, kivezető hidat épit magának, talán a baloldalnak a szociáldemokrata pártnak és azoknak a képviselő uraknak, akik ebben a kérdésben egy véleményen vannak, a jövőre nézve. Zichy Jánosnak nagy politikai múltja van. Az ő nagybátyja, gróf Zichy Nándor alapitotta meg a néppártot, ma azonban az a sajtó, amely nagy tisztelettel fejtegeti az ő beszédét, egyről nem emlékszik meg, arróJ tudniillik, amit Nagy Emil t. képviselőtársam is helyeselni fog, sajnálom, hogy Ernszt Sándor nincs itt, hogy tudniillik akkor, amikor gróf Zichy János a néppártból kilépett és átment, hogy a kormányt támogassa, akkor azon a véleményen volt, hogy Magyarországon par excellence katholikus pártot nem tart helyesnek politikai eszközökkel küzdelembe vinni és akkor amellett volt, hogy a kereszténységet és a katholikusságot társadalmi utón kell érvényesíteni. Akkor ő éles ellentétbe került Molnár Jánossal, Ernszt Sándorral és azokkal a néppárti képviselőkkel, akik a néppártot, igen helyesen, fentartandónak vélték és nem társadalmi eszközökkel harcoltak az igazukért, hanem politikai eszközökkel. Ha ma a két felfogás között igazat kell tenni, feltétlenül boldog emlékű Molnár Jánosnak ós Ernpt Sándornak kell igazat adnia a történtek után, és nem Zichy János grófnak, aki ezek miatt az okok miatt hagyta el a pártot Nagyon röviden és nagyon világosan rámutatok arra, miért tartom lehetetlennek ezt a felfogást. Lehetetlen dolognak tartom először a zsidósággal való kiegyezést gróf Zichy János felfogása szerint azért, mert a zsidóságnak az a része, amely Magyarország földbirtokainak 5'5 millió holdnyi részét részben öröktulajdon jogán, részben bérlet alakjában magának megszerezte és amely az ingóságoknak, a magyar ingó értékeknek 80°/o-át tulajdonul birja, ez a magyar mentalitástól és a nemzeti és keresztény eszmétől nagyon eltávolodott. Valahányszor választania kellett a keresztény Magyarország, a keresztény felfogás között és a Galíciából bejöttek között — akár a Károlyi-forradalomra, akár a kommunizmusra gondolok — igazán olyan csekély kivétellel, hogy azért nem érdemes a szabályt feláldozni, mindig faji alapra helyezkedett, és a destruktiv táborral vállalta a közösséget. Szerintem a zsidósággal azért nehéz a megegyezés, mert a zsidóság lényege, ami a Talmudban is kifejezésre jut és az ő gazdasági felfogásában is, a történelmi materializmus, a kereszténység lényege pedig ezzel szemben a trans-cendentalizmus, az önfeláldozás eszméje, amelyet ugy lehet kifejezni, hogy talán megmosolyogják, de a legklasszikusabban Reviczky Gyula mondotta meg, amikor »Pán halálában« szembeállítja az ókori felfogást a krisztusi felfogással. »Ki szomorú nem volt, az mind pogány, 0 rendelte ezt így a Golgothán, 0, ki jámbor, irgalmas, szelid, S elvette a világ bűneit.« Ez azt jelenti, hogy az igazi keresztény ember önfeláldozó, feláldozza minden érdekét a keresztény eszmékért. Ez az eszme pedig feltétlenül szöges ellentétben áll a történelmi materializmussal. A kiegyezés tehát a zsidósággal szerintem nem sikerülhet. A szociáldemokrata párttal azért nem sikerülhet a kiegyezés, — bár sikerülne és az események, amelyek következni fognak, igazolnák a nemes grófot, — mert a szociáldemokrácia lényege a marxi osztályharcon alapszik. A marxi osztályharcon, amely kiindulópontja és tengelye az egész felfogásnak. Második jellemző vonása az internacionalizmus. Már most kérdezem az igen t. jelenlevő szociáldemokrata képviselőtársaimtól, vájjon a két felfogást, a Marx alaptételét, amely olyan a marxizmusban,, mint a kétszerkettő négy szabálya, és az internacionalizmust, amely szintén roppant fontos függvénye a pártprogramjuknak, hajlandók-e feladni azért, hogy magukévá tegyék Zichy János programját? Ha ők bele is mennek abba, hogy egy politikai expediensben. találkozzanak vele, abban