Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

A nemzetgyűlés 82. ülése 1923. évi január hó 11-én, csütörtökön. 183 tával nem fognak-e majd ugy beszélni, hogy a költségvetés és a zárszámadás is csak arravaló, hogy a parlament valamivel foglalkozzék és ne tegyen kárt, mert azt, hogy a viszonyok ebben a tekintetben is változtak, senki nem tagadhatja. Ma, amikor az államtól vár mindenki mindent, amikor olyan komplex feladatokat kell a végrehajtó hatalomnak teljesíteni, amely még azok szemében is, akik az államszuverénitás elméletének álláspontján vannak, nem az állam feladata, hanem gazdasági tevékenység és olyan tevékenység, amelynek momentán megakasztása veszélyezteti ezrek, esetleg milliók életét, de mindenesetre jólétét és olyan károkat okozhat, amely károkat később pótolni nem lehet, akkor tulaj donképen ugyanolyan szempontból nem lehet nézni a költségvetést és a zárszámadást, mint azt tették régen azok, akik a történetiró szerint sovány gebéken, kopott díszruhákban vonultak az országgyűlésre. Ëpen ezért nem tulaj donitok túlságosan döntő fontosságot a költségvetés tárgyalásának, amint azt sokan teszik, ha azt mondom, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy minden feltétel nélkül megszavazzam az indemnitást, ezt meg is indokolom. Céloztam már arra, milyen csalódások értek bennünket. Pénzügyi tekintetben milyen csalódás ért nemcsak engem, de velem együtt többi t. képviselőtársaimat is. Annak idején, július 31-én, a ministerelnök ur nyilatkozott a költségvetésről és azt mondotta, a kormány előkészíti a budgetet és remélhetőleg az ősz folyamán annyira készen lesz vele, hogy benyújthatja a költségvetést. Azóta elmúlt az ősz és a költségvetést még mindig nem nyújtották be. Nyilatkozott a pénzügyminist er ur is és nagyon érdekesen j elölt meg egyes feltételeket, amelyektől még a költségvetés elkészítése függ. Azokat a problémákat, amelyeket ő beszédében megjelölt, röviden abbanlehet összevonni, hogy az államnak először tudnia kell többek között a tisztviselők illetményeire szükséges összeg nagyságát, mert ezt abban az időben még nem lehetett megállapítani, és csak akkor lehet végleg megállapítani, ha egyszerűsítették az illetményeket. Azt is igérte a pénzügyminister ur, hogy »rövidesen« vagy »legközelebb« jön a költségvetéssel, ugy hogy még az ősszel előterjeszti. Meskó Zoltán : Még jön az ősz ! Farkas Tibor : Annakidején, amikor elkezdtem pénzügyi dolgokkal foglalkozni, — nem akarok túlságosan szigorú kritikát gyakorolni, lehet, hogy ez szubjektív momentum, de talán van mögötte objektivum is, talán 20—21 évvel ezelőtt, amikor először kezembe került Gladstone életéről irott munka, olvastam ebben egy megjegyzést, amelyben Bigehot levelezése közben megemlékezik arról, hogy korának egyik pénzügyministere, sir Cornwall Lewis, azt szokta mondani : a kormányzás nagyon keserves feladat és nekünk meg kell elégedni nagyon is ki nem elégitő eredményekkel. En a kormányzást nem tartom valami csekély feladatnak Belátom, hogy lehetnek körülmények, amelyek egyes jószándékokat megváltoztatnak, sőt talán lehetetlenné is tesznek. Mindennek dacára azt mondom, hogy nélkülözöm a költségvetést, és nélkülözöm annak ellenére, hogy nem tulajdonitok annak oly fontosságot és osztom a minist erein ök urrak azt a nézetét, nogy a költségvetésben nem a számok a fontosak, hanem a tételek és az egyes kapcsolatok. A pénzügyminister ur nem jött költségvetéssel, az előadó ur pedig azt mondja, objektiv kritikát kérve, hogy meg kell állapítani, hogy a kormány tulaj donképen csak augusztusban juthatott abba a helyzetbe, hogy a költségvetés elkészítésének előmunkálataihoz tényleg hozzá foghasson. Azt hiszem, hogy ha teljesen objektiv kritikát akarunk, minden malicia és animozitás nélkül, ugy azt mondhatjuk, hogy ez a mondás nem egészen állja ki az objektiv kritikát. Hiszen a költségvetés összeállításának megindításához az előfeltételek már azelőtt is meg voltak. Azután azt is mondja az előadó ur, hogy a korona stabilizálása csak az utóbbi időkben következett be. Ezt — bocsánat a szóért, •— kicsit felületes megállapításnak tartom, mert a költségvetéshez elsősorban is nem okvetlenül szükséges a korona stabilizálása. De másodszor, ugyanennek a javaslatnak 3. §-ában a pénzügyminister ur arra kér felhatalmazást, hogy az arany- és ezüst áruszerek, huzalok és rudacsok finomsági tartalmának megvizsgálásáért és fémjelzéseért járó illetékeket a mindenkori viszonyokhoz képest rendelettel állapítsa meg. Az indokolásban pedig azt mondja, hogy stabilnak tartjuk a koronát. Akkor pedig igazán bagatell intézkedés az ilyesmit belevenni az indemnitásba, mert ha az aranyrudak és szerek hitelesítéséért járó összeget ma megállapítjuk egy pár koronában és a korona esése folytán annak értéke néhány koronával felmegy, ma, amikor sem aranyban, sem ezüstben nem bővelkedünk, ezt az intézkedést teljesen komolynak tartani nem tudom. Dacára annak, hogy ezeket mondom, mégis rosszallom azt, hogy nem hoztak ide költségvetést. Az indemnitás megszavazásához egyik feltételem, amelyhez azt fűzöm, az, hogy a kormány ezt a költségvetést egyáltalában ne is hozza, hanem hozza a jövő évi költségvetést. Egy kiváló francia pénzügyminister, báró Louis azt mondta, hogy amikor praezentálja a költségvetési javaslatot, tiz hónappal az év kezdete után, azt már nem is lehet többé költségvetésnek mondani, mert a logika szerint a költségvetésnek a jövőbe kell nézni és micsoda költségvetés az, aminek nyolctized részét már elköltötték. Ma még nem költöttünk el ennyit belőle, de én azt mondom, nem tartom oly fontos dolognak, hogy most idehozzák ezt a költségvetést és ezáltal uj költségvetési vita fejlődjék itt a Házban, mert sokan vagyunk itt, akiknek ez a két indemnitási vita is sok volt I és nem kívánunk ezek mellé még költségvetési 25«