Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

A nemzetgyűlés. 82. ülés-?- 1923. meg a lehetőségünk arra, hogy egyfelől idebent, amennyire csak lehet, vámokkal fejlesszük és erősítsük az ipari fejlődésünket, másfelől kompenzációs tárgyalások és szerződések alapján megteremthessük a lehetőségét az egészséges exportnak, T. Nemzetgyűlés ! Ezzel felszólalásom befejezéséhez érkeztem el. Rá akartam mutatni elhibázott pénzügyi, mezőgazdasági és kereskedelmi politikánk hibáira. Sem exportunkat fokozni, sem ipari termelésünket idebent növelni nem képesek. Rámutattam arra, hogy nekünk akkor, amikor pénzünk stabilizálására józan és a jelen körülmények között egyedül megfelelő realitással kell törekednünk, ugyanakkor külkereskedelmi mérlegünk egyensúlybahelyezésére kell törekednünk. Ha infláció árán is, egészséges beruházásokkal felfejlesztett mezőgazdaságunkkal és iparunkkal, másrészt vámvédelemmel törekedni kell arra, hogy idebent az ipar fejlődésének lehetőségeit megteremtsük. Azonban, t. Nemzetgyűlés, nagyon természetes, hogy ennek útjába nem szabad lehetetlen gátakat, elháríthatatlan akadályokat gördíteni. Egy jóvátételnek reánk zúduló görgetege eltiporhat bennünket, (Ügy van! a jobboldalon.) elnyomhat bennünket, de produkcióra nem serkenthet. Ha a világnak és Európának az a törekvése, hogy egy megcsonkított, egy elnyomorított kis államnak megmaradt erejét is tönkretegye és kiszakítsa a világgazdaság láncából azt a láncszemet, amely ha nem is nagy, nem is döntő jelentőségű, de mégis láncszem és mégis összekapcsol mindnyáj unkát Európában ; ha ez a célj a, ám nyomorítson meg. Kereskedelmi mérlegünk ijesztő számai, nemzetközi fizetési mérlegünk rettenetes mementói azt mutatják, hogy odaadnivalónk nincs, (ügy van/ balfelől.) De van kettő : van erőnk, amellyel dolgozhatunk, és van akaratunk, hogyha megadják a munkának lehetőségét, újra felépíthetjük államunkat. Ehhez azonban szükséges az összefogás. És ha hirdetik itt mindig a ministerelnök úrtól kezdve az összes politikusok a nagy, sorsdöntő órákban az összefogás szükségességét, akkor engedjék meg a szociáldemokrata t. képviselőtársaim, hogy hozzájuk is azt a kérést intézzem, hogy — ők, akik hivatkoztak egy időben arra, hogy a magyar nemzet érdekében milyen üdvös, milyen nagyszerű munkát végeztek a nemzetközi relációkban, — fejtsék ki ezt a munkát most is és tegyék lehetővé az ő bizonyára nagyértékü összeköttetéseikkel, hogy ennek a reparációnak lehetetlenségét mindenütt belássák ! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Vandervelde !) Mert ne felejtsék el azt, amit mindannyiunknak, akik hazánkat szeretjük, vallanunk kell, hogy : jobban kell szeretni hazánkat, mint gyűlölni ellenségeinket, (ügy van! Taps balfelől és a középen.) T. Nemzetgyűlés! Liszt Frigyes, a múlt század derekának nagy nemzetgazdásza azt irta valamelyik írásában, hogy nem elég egy nemzet felvirágzásához, hogy munkabíró, munkaakaró, takarékos és dolgos polgárai legyenek. Ehhez az is szükséges, hogy abban az országban fennálljon a NAPLÓ vin. m január hó 11-én, csütörtökön. 181 törvények tisztelete. (Igaz ! ügy van!) a jognak a rendje, és ami legfontosabb, ami mindenekfelett való ; a nemzet összetartása. (Lelkes éljenzés és taps a középen és balfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző': Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Ha eleget akarok tenni annak a parlamenti szokásnak, hogy az előttem felszólalt képviselőtársam beszédével foglalkozzam, bátor vagyok egy kérdést intézni azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik ott voltak azon a banketten, amelyen Nagy Emil képviselőtársam felköszöntőt mondott — mondják meg, mit gondolnak, elmondta volna-e Nagy Emil képviselőtársunk abban a formában ezt a felköszöntőt akkor is, ha ezt a beszédet hallotta volna. Azt hiszem, hogy az ő felköszöntőjének egyes tételei nem ugy hangzottak volna. Ezt a nézetemet arra alapítom, hogy amikor tegnap épen nem jó benyomással távoztam el erről a helyről; amikor eszembe jutott sok olyan, amit talán jobb volna, ha nem mondanék el, mert nehezen tudnám parlamentáris szavakkal elmondani, ennek a beszédnek hatása alatt abból a keserűségből mintha kicsit engedtem volna. Amikor tegnap láttam azt a fényben úszó palotát az éjben és tudtam, hogy az ország addig, mig itt személyeskedés, veszekedés folyik ebben a Hízban, tulaj donkép 3n már-már kétségbeesve, C3Ügg3déssel, sőt talán undorral tekint azokra, akikre félévvel ezelőtt részben bizalommal, részben t alán némi t ekint et ben t ompit ott bizalmat lansá ggal nézett, mikor itt a kupolacsarnokban hallgatták a következő beszédet (olvassa) : »önökre vár a nagy munka, hogy előmozdítsák a nemzet haladását ezeréves alkotmányának folytonossága felé és gondoskodjanak az ország súlyos gazdasági helyzetének orvoslásáról. Mindez csak ugy lehetséges, ha az országban rend, a nyugalom és ezzel a lelkek egyensúlya végre helyreáll. Ennek a biztosítása lesz a kormánynak egyik legfőbb feladata, mert csak így lehet megteremteni az erőknek azt az egyesítését, amely előfeltétele a gazdasági fellendülésnek, a nemzeti művelődés haladásának és általában a nemzet újjáéledésének. Ezzel együtt kell haladni egyúttal a szabadságjogok mind teljesebb helyreállításának. Ahhoz azonban, hogy ezek a célok megvalósuljanak, mindannyiunk közreműködésére van szükség.« En ott álltam, mikor ezeket a szavakat elmondta Magyarország kormányzója. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben, ezekben a szavakban benne rezgett az, amit ez az ország joggal vár tőlünk. És ha én most azt kérdezem, mit végeztünk el ebből, nem csalódtunk-e egy kissé néhányan, azt hiszem, nem tagadhatjuk, hogy bizonyos csalódásokról kell beszámolnunk. A nemzet ezer éves alkotmányosságának folytonosságához ez alatt a hét hónap alatt közel nem jutott. Arra nézve, hogy ezt merem állítani, hogy végleg nem állott helyre, fel25