Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

A nemzetgyűlés 82. ülése 19.23, évi január hó 11-én, csütörtökön. 171 lényegét, amely abból áll, hogy ő igenis hajlandó hasznos beruházásokra pénzt adni, de akkor tessék nagyobb áldozatkészséggel az állam mellé állani, és ne méltóztassék folyton panaszkodni az adók nagysága ellen, hanem tessék módot nyújtani arra, hogy az állam rendbejöjjön. Mit látunk mégis? A Pénzügyi Tanács legutolsó üléséről kiadott kommüniké világosan és határozottan megmondotta, hogy dacára ennek a politikának, államháztartásunk rendjét négy-öt évnél előbb, még ha zökkenós és zavar nem is következik be, heiyreállitani nem fogjuk. Egyen" súly államháztartásunkban nincsen, hiszen horribilis deficitről rebesgetnek, és azok a milliárdok, amelyekkel mínuszban leszünk — amit legközelebb nyilvánosan meg fogunk tudni — semmiképen sem igazolják helyességét annak a defláción ál is politikának, amelyet ennek érdekében a pénzügyi kormány követ. Az adózás terén a pénzügyminister ur tanácsa, hogy az adócsavart jobban alkalmazzuk, nagyon veszélyes fegyver. Méltóztassék jól meggondolni, hogyan és mikor alkalmazzuk ezt, különben be fog következni az az eset, amelytől Nagy Frigyes akarta óvni népét, hogy ha csak azért forszírozzuk az adócsavart, hogy minél több aranytojásunk legyen, meg fogjuk ölni magát az aranytojó tyúkot. Az az adózó alany, amely annyi megpróbáltatásnak van kitéve, az utolsó esztendők pénzügyi politikája folytán súlyos megterheltetéseknek volt kitéve, mert azok az adók, amelyeket egyszeri adóknak minősítettünk és a nagy nemzeti regenerálás céljaira kívántunk igénybevenni, azok az adók, amelyekkel nagy állami terheinket egyszersmindenkorra le akartuk szorítani, a t. pénzügyminister ur bevallása szerint is nem erre a célra, hanem folyó kiadások fedezésére fordíttattak. Kérdezem tehát, hol legyen meg az adómorál a polgárság körében, (Ugy van! Ugy van > a baloldalon ) és hogyan legyen meg a hit, az adóerkölcs és a bizalom a polgárság körében aziránt, hogyha újra ilyen nagy adókövetelésekkel fognak hozzá fordulni, ezek a nagy áldozatok valóban azon célra fognak-e fordíttatni, amelyekre kérik őket? (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Vigyázzunk nagyon, hogy az a halálos sodrás, amellyel folyton fenyegetnek, hogy elnyel pénzügyi és gazdasági tekintetben, az a halálos sodrás egy bizonyos adódemoralizáció következtében ne ragadjon minket végzete örvényébe. (Elénk helyeslés a középen.) Nem tehetek róla és végtelenül sajnálom, hogy pénzügyi politikánk egy másik nagy mesterének szavait és megállapításait sem fogadhatom el teljes mértékben. Arra a férfiura célzok, aki bár nem áll a mai gyakorlati politika közepében, de akinek nagy tekintélye, kétségtelenül nagy szaktudása, nagy értelme és SZÍVÓS energiája mai is bizonyos tekintetben Magyarország pénzügyeit irányítja. Teleszky János egy nyilatkozatában a deflácionális politikára vonatkozólag azt mondja, hogy a pénzszűke magában még nem baj, és nem nagy szerencsétlenség, feltéve, hogy a termelés fokozódásával lépés tart. 0 azt mondja, hogy örvendetes jelenség maga a pénzszűke akkor, amikor ez annak a kifejezője, hogy nagyobb a pénzkereslet, mint a pénzkínálat. De nemzetközi kereskedelmi mérlegünk és fizetési mérlegünk passzivitása, államháztartásunknak a közeljövőben egyáltalán egyensúlyba nem hozható helyzete vájjon amellett szólnak-e, amit Teleszky János ur olyan nagyon hangsúlyoz, hogy — a-kor, amikor e nyilatkozatát tette — a fejlődő hullámvonalnak egy bizonyos kedvező pontjára érkeztünk? Nekünk nem természetes utón szűkült a pénzünk, nekünk a pénzünk nem azért szűkült meg, mert óriási kereslet volt benne s az teljes mértékben kielégíttetett, hanem azért, mert bizonyos láthatatlan kezek valószinüleg az ország pénzügyi érdekében jónak látták azt a reteszt elébe tolni e pénzügyi szolgáltatásnak, amely retesz előretolásával pénzügyi politikánkat szolgálni kívánták, de valójában azt — amint mindjárt rá fogok térni — megfojtassál fenyegették. Ok azt mondják, hogy az infláció, a pénzszaporitás halálos méreg. Valóban, a pénzszaporitás akkor, amikor indokolatlan, amikor általános szükségletet nem szolgál, amikor nem busásan produktív és nem gyorsan megtérülő, helytelen és egészségtelen. De amikor egy újra talpraállani akaró ország ujjáteremtéséről van szó, amikor arról van szó, hogy rettenetes circulus vitiosusba kerülünk, mert ha nem adunk tápot, nem adunk éltető erőt annak a gazdasági életnek, amelyből tápláikozhassék s erősödhessék, akkor nem tud táplálkozni és nem tud erősödni, akkor valójában óleterét vágjuk el annak a fejlődni akaró gazdasági életnek (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) és vessen magára az, és vessenek magukra azok, akik ezért a felelősséget viselik. (Élénk helyeslés a középen és a baloldalon.) A mi idevágó pénzügyi politikánknak Janusarca van, Janus-arca arca azért, mert befelé az állami szükségletek kielégítése terén az infláció egészségtelen ós terméketlen politikáját követi, viszont kifelé, deflácionális, pénzmegszükitő politikát követ ott, ahol arra épen nincs szükség. Mi fordítva csináltuk. 017 centime-os kurzust nyomtalanul elhagytunk siklani beruházások nélkül és arról álmodunk, hogy 020 mellett stabilizáljuk a koronát. Élőbb befektetéseket kellett volna eszközölni és azután kellett volna a pénz értékének stabilizálására törekedni. És kérdem, kin fogjuk számonkérni ezen elmulasztott éveket, amikor két év tiz és húsz évet jelent ma egy nemzet gazdasági életében? Kin fogjuk számonkérhetni és ki fogja nekünk kipótolni az alkalmakat, amelyeket elmulasztottunk? Csak tessék a cseh példára, a megállott csen gyárakra, a pangó cseh iparra