Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

ICG A nemzetgyűlés 82. ülése 1923. • prágai Pravo Lidu című lap és hogyan rázta ezt a bűzös rongyot a világ orra alá. Farkas István : Vannak ennek részletei is ! Majd idehozzuk ezt a bűzös rongyot! Szomjas Gusztáv : De mindig a zsebben van ! Gr. Széchenyi Viktor: A Pravo Lidu azt irta (olvassa) : »A magyar proletariátus kegyetlen üldözése Magyarországon. Propper képviselő rettentő vádja a világ proletariátusának soraiban érthető megdöbbenést keltett. Kár, hogy ez a vád nem hangzott el előbb, hogy a Hágában megtartott kongresszuson tárgyalhattuk volna.« Kuna P. András: Ez volt a cél! Gr. Széchenyi Viktor (továbbolvassa) : »Valóságos csoda, hogy a magyar proletariátus ennyi irtózatos üldözés mellett nem irtódott ki teljesen, és hogy van a szociáldemokráciában ennyi ellenállóképesség«. Az ember agyában akaratlanul is az a gondolat támad, hogy : cui prodest ? kinek érdekében áll az, hazugságokat mondani az ország szine előtt, kinek érdekében és miért? En erre hirtelen most választ nem tudok találni, de mindenesetre állithatom, hogy az ilyen elszólások a haza, az ország és a nemzet érdekében nem történhetnek meg. Szomjas Gusztáv: Ez nem is elszólás! Gr. Széchenyi Viktor : Ugyanebbe a kategóriába tartozik Esztergályos képviselő urnák tegnapi felszólalása is. Kuna P. András : így jön sorba mind ! Gr. Széchenyi Viktor : Ha én magyar képviselő vagyok ós ismerem Magyarország mostani rettentő helyzetét, amelyet sürü s-uronyerdő vesz körül, ahol az ellenség, mint éhes héja, csak lesi a pillanatot, hogy mikor csaphat le ránk, mikor kapaszkodhatik bele olyasvalamibe, ami magára nézve előnyt, de reánk nézve csak még nagyobb nyomorúságot fakasztó, akkor olyan hazugsággal előállni, hogy »a kormány és a kormányzópárt fegyverkezik és kardot csörtet, ez oly kijelentés, ami semmi esetre sem az országnak, hanem csakis Prágának és Belgrádnak szólhat. (Ugy van! jobb felöl. Felkiáltások: Hazaáruló!) Ha egy képviselő olyan állapotokról értesül, amilyeneket tegnap a zalaegerszegi fogolytáborról itt Esztergályos János képviselő ur előadott, akkor igenis kötelessége mindent megtenni, hogy azok a rettentő sajnálatos állapotok szanáltassanak. Ennek is megvan a maga módja. Peidl Gyula : Minden módot megkíséreltek már! Gr. Széchenyi Viktor: Ha azonban én azt ilyen közléssel, ilyen aláfestéssel kiáltom világgá, mint ahogy azt a képviselő ur itt tegnap megtette, akkor kell hogy mindenkiben megfogamozzék az a meggyőződés, hogy ez feltétlenül kifelé szól (Ugy van! Ugy van !) és feltétlenül az a szándék vezeti az illetőt, hogy Magyarországot a külföld előtt minél jobban befeketitse és minél szerencsétlenebb, nyomorultabb szinben ívi január hó 11-én, csütörtökön. tüntesse fel az itteni állapotokat, különösen az itt uralkodó kormányzatot. Ez a vád nemcsak egyes képviselőket terhel, hanem terheli az egész szociáldemokrata pártot. (Ugy van! Ugy van!) Mert ha egy pártnak tagja elszólja magát és e mellett a lehetetlen állítása mellett kitart, ha a párt azt hivatalosan meg nem cáfolja, akkor magát ezekkel a hazugságokkal hallgatólag azonosítja. (Ugy van! Ugy van!) Reámutatok egy másik esetre, amely mutatja a korrekt eljárást. A Rassay-párt egyik tagja szintén elszólta magát az ünnep előtti utolsó ülésen, éltette a kommunizmust, illetve a népköztársaságot. De ennek a pártnak vezére kötelességének tartotta kellő helyen nyilatkozni, hogy ő ezzel nem azonosítja magát, ez nem a pártnak politikája. Maga a felszólaló is igyekezett magyarázni és mosakodni, hogy elszólta magát, hogy nem a népköztársaságot, nem a proletárdiktatúrát akarta éltetni, hanem ő mint köztársasági érzelmű ember a köztársaságot éltette. Azt hiszem, hogy nekünk ugy arról, mint erről és a Háznak minden oldaláról igyekezni kellene, hogy végre a hangnak azt a féktelen eldurvulását, mely itt a Házban lábrakapott, megszüntessük. (Helyeslés.) Horváth Zoltán : Minden oldalon tessék vigyázni! Gr. Széchenyi Viktor : Abban reménykedünk, és azt hiszem, itt különbség a pártok között nem lehet, hogy Magyarországnak ez a mai megcsonkított állapota nem fog fen maradni örökké. És mivel tudjuk azt, hogy fegyverrel ma visszaszerezni nem tudjuk á régi határokat, mi a mi műveltségünk, kultúránk preponderanciája által reméljük, hogy ismét vissza fogjuk vonzani magunkhoz az elszakított területeket. Peidl Gyula: Ugyanezt mondjuk mi is! Gr. Széchenyi Viktor : De hogyan vonzzuk mi vissza kultúránkkal az elszakított területeket, hogyan tudjunk mi Európa színpadán magunknak kellő súlyt kivívni, ha az ország szive, parlamentje ilyen rettentő kocsmai eldurvult jeleneteknek a színhelye. (Ugy van! Ugy van!) Drozdy Győző: Verhetik a mellüket! Gr Széchenyi Viktor: Azt hiszem, ezt az oldalt nem érheti az a vád, hogy kezdeményezőleg lépett volna fel az eddigi oldurvulás procedúrájában. Megtörténik igenis sokszor innen is ... (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! PakotS József: Agresszíven viselkednek! ßaj-) Gr. Széchenyi Viktor: Nem tagadom, hogy erről az oldalról is történnek oly közbeszólások, amelyek a parlamenti nívót nem ütik meg, de ezek mindig csak akkor történnek, ha a túlsó oldalról provokálják őket. (Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sütő József: Állandóan provokálnak!