Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-79

A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. 11 szoktak kifejezést adni s akik bizonyos akciókat követelnek meg ennek a gondolatnak értelmében, akkor helyesen jelölte meg a határvonalat, mert ezen a téren csakugyan nem találkozunk valamennyien. Én, t. Nemzetgyűlés, talán másképen fogom fel az integritást, mint a t. képviselő ur, vagy legalább is az utat, amely az integritáshoz elvezethet. Én ugy érzem — és ebben nem valami pacifista gondolat vezet, mert én a pacifizmust egy gyönyörű utópiának tekintem, hanem vezët a reális értékek lemérésének eredménye, ami arra kényszerit engem, hogy elhárítsak magamtól minden olyan politikát, amely agresszivitással, kardcsörtetéssel sem nekünk, sem az elszakított területeken ott maradt volt magyar állampolgároknak nem használ (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon és jóbbfelől.) — mondom, t. Nemzetgyűlés, én ugy érzem, hogy az integritás gondolatának az a fundamentuma, hogy az nyugszik azokon a történelmi, geográfiai és gazdasági imponderábiliákon, amelyeknek hatását nem lehet lemérni, de amelyek meg vannak —erre tanú a múlt — és amelyek meg is lesznek. Ez a mi integritási gondolatunk alapja. És épen azért én külpolitikát csak olyat tudnék helyeseim, amely arra törekszik, hogy ezeknek az erőknek természetes kifejlődését lehetővé tegye. (Helyeslés a szélsőbaloldalon') Mert őszintén meg kell vallanom, hogy nem szívesen hallok itt hangos, kardcsörtető irredenta beszédeket . . . Gr. Andrássy Gyula : Én sem. Rassay Károly : . .. hangozzanak el azok akár erről, akár arról az oldalról, mert senki sem tesz ezekkel jó szolgálatot az ottmaradtaknak, akik ma mégis csak egy idegen állam keretében kénytelenek élni a maguk életét, megalkudva az élet kényszerű parancsaival. Eőri-Szabó Dezső : Ezt a ministerelnök ur is mondta már többször ! Vázsonyi Vilmos : Dacára annak igaz ! (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Én nem tudom, hogy a ministeremök ur hányszor mondta ezt, de ezzel szemben engedje meg a t. képviselő ur kijelentenem azt,. . . Rothenstein Mór : Az a baj, hogy csak mondta a ministerelnök ! Rassay Károly : . . . hogy egy ilyen kijelentés a ministerelnök ur ajkáról nem elég. Mi a társadalmi és az állami élet terén Irivánunk még egy pluszt is, azt, hogy a ministerelnök ur ezen álláspontjának érvényt szerezzen, (ügy van! a szélsőoaloldahn.) Engedje meg a t. képviselő tir, hogy én erről többet ne mondjak. Azt hiszem, a t. képviselő ur nagyon jól tudja, hogy mire célzok. De épen azért, mert ugy érzem, hogy a mi integritásunk visszaszerzésének, létrejöttének útja csakis az az ut lehet, ha mi gondosan elhárítunk mindent ezeknek a meglévő, de megfoghatatlan nagy erőknek érvényesülése útjából, épen azért állok szemben minden agresszivitással. T. i. attól félek, hogy a legkisebb agresszivitás, ami itt benn a Házban elhangzik, vagy aminek jelenségeit felismerhetjük a társadalomban, épen ezeknek az erőknek természetes kifejlődését és természetes hatását akadályozza és hátráltatja. Ebből kifolyólag én reálisan lemérve azokat az erőket, amelyek fölött mi rendelkezünk, reálisan lemérve azokat az erőket is, amelyek ezekkel szemben állanak, nem látok más külpolitikai lehetőséget, csak olyat, amely három irányban igyekszik eredményeket elérni. Az egyik az, hogy ha kell, brutálisan is, ha kell, a népszerűség árán is, ha kell, még a hazaárulás vadját is elviselve : álljon oda a ministerelnök ur és akadályozzon meg ebben az országban mindenféle napidíj-irredenta politikát, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) amely jó üzlet lehet egyeseknek, de véres fájdalmat és hátrányt okoz nekünk és azoknak, akiknek minden gondolatunk ez kellene hogy legyen. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Irredenták percentre !) A másik az volna, amit röviden azzal szoktak jelezni, hogy jó belpolitikát kell teremteni. Én ezt talán akként determinálnám, hogy olyan viszonyokat kell teremtenünk a megmaradt csonka Magyarországon, amelyek alkalmasak volnának arra, hogy vonzóerőt gyakoroljanak az elszakadt területekre. (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Olyan atmoszférát kellene a magyar hivatalos politikában teremteni, amely alkalmas volna arra, hogy egy áttörhetetlen abronccsal fogja össze, határokra, nemzetiségekre, fajokra és vallásokra való tekintet nélkül mindazokat, akiket egy ezeréves történelem emlékei fűznek össze és kapcsolnak egybe. A harmadik pedig, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel mindent elkövessen a magyar kormány és a magyar törvényhozás abban az irányban, hogy az elszakított területeken maradt kisebbségek jogait megvédje és azok érdekében minden rendelkezésre álló eszközzel a megfelelő akciókat kifejtse. Ami, t. Nemzetgyűlés, a dolognak az első részét .illeti, hogy itt benn el kell nyomni minden olyan akciót, amelynek — méltóztassék elhinni — legtöbbször a legridegebb egyéni önzés az oka, és amely hazafias jelszavakat és hazafias spineket vesz magára, ezzel a kérdéssel nem kívánok tovább foglalkozni. Közismert dolog — és azt hiszem, ebben a tekintetben körülbelül egyforma véleményünk van, — hogy csupán arról van szó, hogy kinek van több bátorsága, majdnem azt mondhatnám : ki szokott már jobban hozzá, hogy a hazaárulás vádját is elviselje, ha az elveinek megfelelő álláspontot kifejti. A másik, amit én ugy határozok meg, hogy olyan belpolitikai viszonyokat kell teremteni és olyan politikát kell követni itt ebben az országban, amely alkalmas az ezeréves Magyarország határain belül egy egységes lelki atmoszférát megteremteni, ugy érzem, hogy bővebb kifejtésre szorul. (Felkiáltások balfelől : Nem rendjavaslat !) T. Nemzetgyűlés ! Az Amerikai Magyar Népszava — ne méltóztassanak megijedni, ezt lehet kapni az utcákon, igy tehát fel kell tenni róla, hogy ez konstruktiv lap — mondom az Amerikai