Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

15S A nemzetgyűlés 81. ütése 1923. évi január hó 10-én, szerdán. az elővezetett vagy már esetleg használt méneknek kivágatása, ha alkalmatlanoknak találtatnak, elrendelhető. Igaz, hogy a törvény nem azt mondja, hogy »elrendelendő«, hanem »elrendelhető«. Ez kis különbség. De ez a vármegyei törvényhatósági szabályrendeletek alapján inkább a vármegyei lótenyésztési bizottság hatáskörébe tartozik. Interpelláló képviselőtársam azt kívánná a lótartó gazdáktól, és pedig, amint látom, itt leginkább kisgazdákról van szó, hogy az 1—2 éves ménesikókat, amelyeket nem visznek vizsgálat alá és nem jelentenek be fedeztetés alá, amelyekkel tehát nem fedeztetnek törvényszerűen, kötelesek legyenek kivágatni és nem szabad azokat nekik továbbra is mint méneket tartani. Erre nekünk törvényes alapunk nincs, de nem is lehet. Ezt az egyenlő elbánás elve alapján kell végrehajtani A gyakorlat eddig az volt, hogy a magántulajdonban lévő ménekkel a gazda fedeztethet a saját lőállományában, csupán köztenyésztésre nem volt szabad neki fedeztetni. Magam is tagja voltam a régi időben a ménvizsgátó-bizottságnak és tudom tapasztalatból, hogy elővezettek az uradalomból méneket, — abban az időben más nem tartott méneket — amelyeket a bizottság nem talált ugyan alkalmasoknak, de azért a tulajdonosa fedeztethetett velük a saját állományában, csak nem volt szabad neki pénzért fedeztetni. Ez volt az eddigi gyakorlat. Amig ez a gyakorlat fennáll, azt kimondani és elrendelni, hogy a vármegyékben a kisebb gazdáknál lévő egy- vagy kétéves méncsikókat, ahol nagyobb számmal találtatnak, a törvény erejénél fogva vágassuk ki, ezt a törvény szellemében, de az egyenlő elbánás elvénél fogva is elrendelni nem lehet. Ilyen rendeletet nem is adhat ki a földmi velésügyi minister, mert ezeket a dolgokat törvény szabályozza. Ha módjában volna is ilyen rendeletet kiadni, akkor is, amig ez a gyakorlat fennáll, amig a gazda a saját állatállományában oly ménnel fedeztet, amilyennel akar, — és előfordulhat akárhány esetben, hogy oly vidéken, ahol a hidegvérű lótenyésztés nincs megengedve, egyes gazdáknak megengedik, hogy saját használatukra tarthatnak ilyen hidegvérű nehézméneket és a saját tenyésztésükben használhatják is ezeket, — ezzel szemben kimondani egész vidékre vagy egyes kisgazdákra azt, hogy egyéves csikóját, ha nem is akar vele fedeztetni és nem is akarja köztenyésztésre használni, köteles kivágatni : ez lehetetlenség. Ezt kénytelen vagyok kijelenteni, egyebet nem tehetek. Ahhoz, hogy az eljárást szigorítsuk, a büntetést emeljük és az ellenőrzést szigorúbbá tegyük, ahhoz teljes mértékben hozzájárulok, mert én sem vagyok hive annak, hogy lótenyésztésünk azért csökkenjen, mert a fedeztető mének nem megfelelőek. Az tény, hogy a háború alatt és a román megszállás következtében különösen a Tiszántúli részeken nagy mén* hiány állott be. A gazdák ezt a hiányt a tenyésztés tekintetében ugy igyekeztek pótolni, ahogy tudták. A gazdák nagyobb része abból indult ki, hogy inkább legyen egy rossz csikó, mint semmi se. Bizonyos mértékig ós ideig ennek is van némi létjogosultsága a termelés és a gazda érdekében, de nekünk oda kell törekedni, amint az én vidékemen már meglehetősen ki van fejlődve, sőt vannak községek, ahol az ellenőrzés ebből a szempontból nem is volna nagyon szükséges, mert maguk a kisgazdák vannak azon az állásponton, hogy inkább tízszer többet fizetnek egy jó mén dijáért, minthogy ingyen fedeztessék lovukat és rossz csikót kapjanak. Erre mindenesetre törekedni kell, de amikor a ]ó mén utáni féléves csikót el lehet adni nálunk is 95—100.0UO koronáért és a rossz csikótól származó lovat csak 30—25.000 koronáért, ez elég ok a gazdának arra, hogy megválogassa a ménlovat. Amennyire a törvény szerint módunkban áll, adtunk ilyen rendeleteket, 1921. év folyamán is két rendelet ment ki a zugmének kiherélése tárgyában, a harmadik rendelet pedig a gazdasági felügyelőknek ment, hogy a legnagyobb szigorúsággal ellenőrizzék a zugmének használatát és gátolják meg azt. A magam részéről teljesen a t. képviselő ur álláspontján vagyok, hogy a zugmének használatát minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell akadályozni. Amennyiben a törvény nekem erre módot és eszközt ad, minden tekintetben oda fogok hatni, hogy ezt megakadályozzam. Egyébként e tekintetben már uj törvénytervezet készül, amelynek tárgyalása alkalmával módunkban lesz a részleteket megbeszélni. Ami azt illeti, hogy uj fedeztetőállomásokat létesítsünk, a földmivelésügyi kormányzat teljes erejével rajta lesz, hogy ez megtörténjék, de idő kell ahhoz, amig a méneket be tudjuk szerezni, azokat a méneket, amikre az országnak szüksége van, mert hiszen a románok elrabolták itt a méneket, elfogyott az állatállományunk és most oly óriási összegeket kellene ennek beszerzésére fordítani, amit a pénzügymínister ur igazán nem bocsáthat rendelkezésünkre és csak fokozatosan tudjuk a különböző jövedelmekből, a totalizatőr-alapból és másokból a hiányokat pótolni. De mindenesetre törekszünk ezeket a hiányokat pótolni. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni ! (Felkiáltások : Tudomásul vesszük!) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Melczer László : A minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e a földmivelésügyi minister urnák Melczer László képviselő ur interpellációjára adott válaszát tu-