Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

A nemzetgyűlés 81. ülése 1923. évi január hő 10-én, szerdám,. 143 lyek a jövedelmi adó kivetésére vonatkozó rendelkezéseken szigorúságban túlmennek, mindaddig felfüggeszteni, mig a jövedelmi adó fokozata a tényleges viszonyoknak megfelelően újra meg nem állapittatik ?» (Helyeslés.) Csakis azoknak a rendelkezéseknek a felfüggssztését kérem tehát, amelyek túlmennek a jövedelmi adóeljárásban megállapított jogositványokon. (Olvassa): 2. Hajlandó-e mindenesetre a kisiparosokat és be nem jegyzett kiskereskedőket, valamint az orvosokat, ügyvédeket a könyvvezetés terhe alól mentesíteni ? 3. Hajlandó-e mindenesetre a végrehajtási utasítás azon rendelkezéseit, amelyekre törvényes felhatalmazás nem adatott, ugy mint az időközi könyvvizsgálatokat, a levelezések időközi megvizsgálását hatályon kívül helyezni ?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én nagyon kérem a pénzügyminister urat, hogy az ő saját igen rokonszenves személyét ne hozza a kisemberek tömege előtt más világításba, mint amilyenben látjuk őt, akik őt közelebbről ismerjük, és ne akarjon a kormányzati tekintély megóvása moloehjának áldozni, amely már annyi áldozatot követelt, mikor szigorúan, vagy mereven ragaszkodik a már egyszer kiadott végrehajtási utasításhoz. Olyan időket élünk, amikor az ilyen elvek egyáltalában nem számítanak, olyan időket élünk, amikor az a lényeges, hogy mi a társadalomban fentartsuk az életkedvet, fentartsuk a munkakedvet, az emberekben felkeltsük azt a gondolatot, hogy érdemes dolgozni, mert munkájuknak gyümölcsét biztonságban és becsületben élvezhetik. Hiszen még a végső próba nem érkezett el számunkra, hiszen még felettünk rebeg a reparációnak a veszedelme. Erre az időre fentartani, ha nem távoztatható el az a veszedelem, hogy reparációt kellene fizetnünk, amivel szerintem nem tartozunk, s aminek ideje szerintem még egyáltalában nem érkezett el, mert nincs meg ennek az esedékessége legkevésbé sem a békeszerződés szerint, de ha mégis bekövetkeznék ez az idő, lehetetlen egy teljesen kiszivattyúzott társadalommal, lehetetlen egy gazdasági erejében már kimerített társadalommal ujabb áldozatok elé tekinteni. Tehát az állam tulaj donkép a maga érdekében cselekszik akkor, ha a fináncrendelkezésekkel nem megy túl azon a mértéken, amely mértéket alkalmaznia kell azért, hogy az állami háztartásnak a rendjét biztosítsa, de a jövő számára is fenn kell tartam valamit és főleg fenn kell tartani a jövő számára legnagyobb kincsünket, az emberek munkakedvét, az emberek életkedvét és ennek nevében kérem a pénzügyminister urat, legyen kegyes kedvező és megnyugtató választ adni. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsôbaloldalon.) Elnök." A pénzügyminister ur kíván nyilatkozni. Kállay Tibor pénzügyminister: Valóban én is azt gondolom, hogy olyan állapotban vagyunk, mint annak idején azok a zsidók, akiknek egyik kezükben fegyvert kellett tartaniok, hogy életüket védjék, amíg a másik kezükkel építettek Nagyon nehéz gazdasági és pénzügyi helyzet az, amely kialakult a forradalmak és a vesztett háború és a békeszerződés után és ebben a nagyon nehéz helyzetben mindnyájunk akaraterős összefogására van szükség, hogy fentarthassuk a nemzeti létet és átéljük azt az igen nehéz átmeneti időt, amely szükséges ahhoz, hogy végre olyan európai atmoszféra keletkezzék a mostani helyébe, amely azután lehetővé teszi mindnyájunknak a békés együttműködést és dolgozást. Hogy ezt elérhessük, hogy ezt az átmeneti időt kihúzhassuk, mindenesetre elsősorban szükség van az államháztartás helyzetének helyreállítására és ennélfogva minden intézkedésre abban a tekintetben, hogy állami bevételeink állami kiadásainkat a lehetőséghez képest fedezzék. Ennek a célnak az elérésére törekszem és ennek a megvalósítása, vagy legalább is a megközelítése érdekében állítottam fel azt az adóprogrammot, azt az adóreformot, amellyel a nyár folyamán at. Ház elé léptem és amelynek egyik része már megvalósíttatott, a másik részét pedig remélem, hogy nemsokára sikerülni fog tető alá hozni. Ezt a reformot és általában az állami bevételek fokozását a földadó emelésével kezdtük meg, és pedig szándékosan és céltudatosan azért, mert azt gondolom, hogyha az a társadalmi osztály, amely ma tényleg gazdaságilag és a politikai hatalomban is vezet Magyarországon, magán ad elsősorban példát és magát adóztatja meg, mielőtt bármilyen más reformhoz lép, ezzel megszerzi a teljes erkölcsi jogosultságot arra, hogy ezután megkívánhassa az állam minden polgárától (Helyeslés.) azt, hogy ezen példát követve, ő is megfelelően adózhassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én elismerem és tudom, hogy ennek az uj adóreformnak a megvalósítása és hogy általában azok az intézkedések, amelyek szükségesek az államháztartás helyzetének helyreállítása céljából, végrehajtásukban sok kényelmetlenséggel járnak az egyes emberekre, hogy mindenesetre van sok olyan apróság, amely, hogy ugy mondjam, ma is elkeseríti néha az emberek életét, és amelyeket a magam részéről nagyon szeretnék elhagyni és nagyon szeretném, ha ezek nem jelentkeznének, de mindig figyelembe kell venni ezekkel szemben, azt, hogy ha a célt elérni, azt komolyan munkálni óhajtjuk, akkor ezeket az intézkedéseket nem nélkülözhetjük, hanem el kell azokat tűrnünk, épen annak a nagy és mindig szem előtt tartandó célnak az érdekében, hogy az állami életet megfelelően előmozdítsuk, hogy pénzünk értékét fentartsuk és az államháztartás helyzetét rendbehozni igyekezzünk. Ilyen apró nehézségekről, ilyen apró bajokról van szó akkor is, amikor a kereseti adónál kötelező könyvvezetésről beszélünk. A kereskedőknek és iparosoknak legtöbbje vezet könyveket, ezekre vonatkozólag tehát a helyzet jövőre nézve csak anynyiban változik, hogy azokat a könyveket olyan módon kell vezetniök, hogy azokat bármikor produkálhassák, felelősség mellett adhassák át igazolásul adóügyeikben. Megjegyzem, hogy nem kizárólag és elsősorban az államnak az érdeke az, hogy