Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

 nemzetgyűlés 81. ülése 1923. évi január hó 10-én, szerdán. Ul Ion : Hadosztályt !) kellene adódetektivekből csinálni, hogy képesek legyenek ellenőrizni azt, vájjon a kisiparosok és kiskereskedők tömegei vezetik-e ezeket a könyveket, vagy pedig helyesen vezetik-e, ezt én a magam részéről igazán nem tudnám megállapítani. Inkább arra kérem az igen t. pénziigyminister urat, hogy a kisiparosokat és a be nem jegyzett kereskedőket mentesitse a kötelező könnyvvezetés alól, (Helyeslés a jobboldalon. ) mert ennek a rendelkezésnek ellenőrzése amúgy is teljesen lehetetlen, és ismétlem, ezeknek a jövedelmeknek kimunkálása adódetektivek utján többe kerülne, mint amenynyit az egész dolog hoz, ezeknek az elemeknek felzaklatása, munkakedvüknek, életkedvüknek tönkretétele pedig nem érdek. Mert végre is nem az az érdeke az államnak, hogy mint hernyó, lerágja az emberek életkedve fájának leveleit. Nem ez a cél, hanem az a cél, hogy az emberekben, különösen a jelenlegi viszonyok között, legyen munkakedv, legyen életkedv, hogy szivesen, örömmel dolgozzanak, hogy legyen biztosított otthonuk, lakásuk, legyen biztosított műhelyük, kis üzletük, és hogy különösen épen őrizzük meg azt a réteget, amely a polgári társadalom utolsó rétegét képezi: a kispolgárságot. Ha a falvak lakosságára méltóztattak megérteni, hogy a kisgazdatársadalom megóvása nemzeti érdek és érdeke az individuális termelésen alapuló társadalomnak, ha ezt méltóztattak megérteni és a földbirtokreformmal szaporítani akarják az önálló kisexisztenciák számát, méltóztassanak megérteni, hogy ez teljesen csonka ós teljesen erőtelen dolog, ha viszont nem felel meg ennek a városi lakosságban levő kispolgári rétegnek megóvása, ha kell, dédelgetése a kisiparos és kiskereskedő, a szegény lateiner, a szegény hivatalnoki rétegnek, (Igaz ! TJgy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon) amely utolsó bástyája a nemzeti és polgári társadalomnak. (TJgy van! Taps a szélsőbáloldalon.) Ezt a kispolgári réteget én a városokban és a vidéken is ugy tekintem, mint a vízmosásos területen a véderdőt. A véderdőhöz semmiféle fatermelő nem nyúlhat hozzá, arra nem emelhet fejszét, mert ha hozzányúl a véderdőhöz, akkor leesuszamlik a hegyoldal. Ne nyúljon tehát hozzá a pénzügyi kormányzat sem ehhez a véderdőhöz : a kispolgári réteghez a városokban. Hagyjuk békében ezeket a kisembereket (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) és ne zaklassuk őket könyvvezetési kötelezettséggel... Szomjas Gusztáv : Mi pedig fizessük az adót ! (Mozgás a jobbóldalon.) Vázsonyi Vilmos : . . . mert a könyvek vezetésére képtelenek s a könyvvezetés teljesen lehetetlenné teszi az üzlet menetét. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Hát az ügyvédekkel mi van !) Rassay Károly: Ez csak egészen mérsékelt beszéd ! Vázsonyi Vilmos: Mivel van bajuk? Eddig még a fiskálisokról egyáltalán nem beszéltemMajd fogok beszélni arról is. T. Nemzetgyűlés! Ennek a kereseti adóutasitásnak egyik ujitása az is, hogy a szabad foglalkozások embereit is könyvvezetésre kötelezi. En teljesen objektíve megállapítom, hogy az a könyvvezetés, amit ott követel, más természetű, mint amit az iparnál és kereskedelemnél követel. De minthogy fenmarad itt is a levelezések betekintésének joga, az, amit orvosi titoknak vagy ügyédi titoknak nevezünk, ezzel teljesen elenyészett és a pénzügyi kormány tulajdonképen ellentétbe jut önmagával, amikor ezt a rendelkezést megteszi. A forgalmi adónál a pénzügyi kormány bevezette az átalányozás rendszerét az orvosokra és ügyvédekre is. Ha tehát ott nem akarta a valóságos forgalmat megállapítani, hanem a megegyezésnek alapjára helyezkedett, tulajdonképen teljesen letér már most erről az alapról. Ennél a pontnál akarok bővebben szólni arról, amit már eddig megemlítettem, hogy a pénzügyminister ur — szerintem a törvény felhatalmazása nélkül — a házkutatásig elmenő jogot biztosit nemcsak a pénzügyigazgatóság, hanem az adóügyi útmutató és nyomozóhivatal embereinek is arra vonatkozólag, hogy bárhol megjelenhessenek a hivatalos vagy üzleti órák alatt, könyveket, levelezéseket vizsgáljanak, tehát ezzel tulajdonképen egy fináncszempontból bevezetett házkutatásra kért magának felhatalmazást. Szerintem ez abszolúte semmiféle logikai kapcsolatban nincs még a könyvvezetés kötelezettségével sem. (Ugy van!) Mert ha én könyveket vagyok köteles vezetni, ennek logikai következménye az, hogy a kivetési eljárás során tartozom a könyveimet bemutatni. Ha pedig azokat be nem mutatom, akkor megbüntetnek és egyúttal tartozom mindannak a konzekvenciáját elszenvedni, hogy nem mutattam be a könyveimet, vagyis az adómat ugy fogja megállapítani a kivető-feizottság és a pénzügyi hatóság, amint azt a maga részéről jónak látja. Hogy azonban itt inkvizitórius eljárás is történjék — az adócsalás esetétől eltekintve, amely már bűnügyi eljárás és ahol már bírói oltalomban részesül mindenki, — azt én törvényben gyökerezőnek nem látom és erre vonatkozólag a pénzügyminister urnák tulajdonképen nincs törvényes felhatalm Farkas István : Zaklatják a polgárságot ! Rothenstein Mór: Lesz dologház! Vázsonyi Vilmos : A magam részéről azonban abban találom a legnagyobb igazságtalanságot, hogy a kereseti adót életbeléptetik — amint már bevezetésül megmondottam — mielőtt a jövedelmi adó reformáltatott volna. Ha a pénzügyi kormány azon a véleményen van, hogy az adószigort fokozni kell s hogy a jövedelmi adó kivetésénél legnagyobb szigorúsággal a teljes, valódi jövedelmet kell kinyomozni, ehhez kettő szükséges. Először: magának is az adó19*