Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-79

8 A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. utasitás azonban kizárólag abból az indokból történt, amelyet most kifejtettem. Ezeket tartottam szükségesnek a Eassay képviselő úr által felhozottakra reflexióként megjegyezni. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Rassay Károly : Én kizárólag elvi szempontból tettem szóvá az ügyet és amit el akartam ezzel érni, azt elértem. (Helyeslés jobb felől.) Meg vagyok győződve arról, hogy ennek az incidensnek egyéb részeit is épen olyan lojalitással fogja az elnök ur elintézni, és ha a naplóból meg fog győződni, hogy egyes oldalakról milyen kifejezések hangzottak el egyik képviselőtársunkkal szemben, elnöki kötelességét épen olyan szigorúan és objektíve fogja teljesíteni azokkal az urakkal szemben is. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Mint ebben az évben, tulaj donképen tehát az ex-lexben az első ellenzéki szónok, kénytelen vagyok foglalkozni a felelősségnek azzal a kérdésével is, amely abból a körülményből állott elő, hogy az ország újra tör vény enkivüli, pénzügyi törvényenkivüli helyzetbe került. Ennek a felelősségnek tulajdonképen két ága Van : az egyik az alanyi része, hogy a felelősség kit terhel, a másik része pedig az, hogy tulajdonképen milyen súlya, milyen értelme van ennek a felelősségnek. Ami a felelősségnek az alanyi részét, az alanyát illeti, ebben a tekintetben a lefolyt vita és az eddigi eseményekalapján egész nyugodtan reáhárithatom a felelősséget az igen t. kormányra. (Ellenmondás jobbfelől.) A kormány következetesen hirdetett álláspontja az volt, hogy a parlament munkabeosztása az ő kizárólagos szuverén joga, az ellenzék joga ezzel szemben a kritika gyakorlása. Ha tehát a kormányt illeti meg a parlament munkabeosztásának joga és ha egyedül és kizárólag magának vindikálja azt a jogot, akkor ezzel a joggal — az összes körülmények számbavétele mellett — ugy kell neki élnie, hogy a parlament működése közben ilyen ex-lex állapot elő ne állhasson. T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur hódmezővásárhelyi beszédében azt mondotta, — mintegy vádként hangoztatva az ellenzékkel szemben — hogy az ellenzék a parlament termét propaganda céljaira használja fel, holott e politikai propagandának a helye a sajtóban és a meetingeken volna. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Én nem értek egyet a ministerelnök úrral. A történelem során mindig szomorú következményekhez vezetett az, ha a politikai közvélemény irányítása kicsúszott a parlament kezéből és a klubokba, a titkos szervezetekbe és a titkos társaságokba ment át. Én a konszolidáció jelét és egy normális állami élet jelenségeit abban látom, — és ezt látom összhangban a parlamentarizmus lényegével — hogy a közvélemény irányítása a nagy felelősség súlya alatt és a nagy ellenőrzés jótékony hatása alatt innen, ebből a teremből történjék, bármelyik oldalról is folyik ez a felvilágosítás és ez a propaganda, és ne a parlament falain kívül, hogy ami a parlament falain kivül történik, az csak visszhangja legyen annak, ami itt magában a parlamentben történik. Ha tehát teljes sajtószabadság volna és ha azokat a meetingeket, amelyekre a t. ministerelnök ur utalt, olyan könynyen lehetne tartani ebben az országban, még akkor is fenn kell tartanom az ellenzék részére azt a jogot, hogy a maga politikáját innen ebből a teremből propagálja, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én azonban azt hiszem, hogy a ministerelnök ur csak egy rossz viccet akart mondani, . . . Peidl Gyula : Ugy van ! Rassay Károly : . . . amikor bennünket arra utalt, hogy ne itt a Házban beszéljünk, ne itt a házban fejtsük ki elveinket, eszméinket és politikai terveinket., hanem menjünk a sajtó^hasábjaira és menj ünk a meetingek falai közé. Hogy a sajtó hogyan és miképen van ÍR a megkötve, arról igazán nem sokat kell beszélni. Amikor a kormány kezében van a hatalom, hogy egyes sajtóorgánumokat minden pillanatban megfojthasson, hogy akkor e] lehessen menni és ellenzéki propagandát lehessen csinálni a sajtó hasábjain : azt igazán csak egy bizonyos kedélyességgel lehet elmondani . A dolog másik része az, hogy meetingeket tartsunk. Erre vonatkozólag én bővebben ki akartamtérni, azok után azonban, amik itt az előbb elhangzottak, amikor Huszár Elemér képviselőtársam előadta a maga mentelmi sérelmét, hogy mint képviselő nem is ülést akart tartani,nem is körökben akart összejöveteleket rendezni, hanem csak magánembereket akart meglátogatni és a jelenlegi kormányzat alatt ebben fegyveres erők megakadályozták : akkor, azt hiszem, nem kell nekem bővebben foglalkoznom azzal a bölcs politikai tanáccsal, hogy mi gyűléseken és társadalmi téren fejtsük ki propagandánkat. Mi tehát nem állhatunk el attól a jogunktól, hogy a jelenlegi kormányzati rendszerrel szemben kritikánkat itt a Házban mondjuk eb Minthogy pedig erre sem idő, sem —az elmondottak szerint — hely másutt nem kínálkozik, mint az índemnitásí és költségvetési javaslatnál, ennélfogva a kormánynak ezzel a körülménnyel számolnia kellett volna és a mi sürgetésünknek eleget téve, olyan időben kellett volna az indemnitási javaslatot előterjesztenie, hogy mi ezzel a kritikával az objektivitás keretein belül élhessünk. De én azt hiszem, hogy tulaj donképen nyitott kaput döngetek akkor, amikor ennek a felelősségnek kérdését ilyen precízen meg akarom állapítani, mert az a t ulajdonképeni kérdés, hogy mi ennek a felelősségnek a tartalma. Ha normális viszonyok volnának nálunk, ha volna egy rendszeres pénzügyi gazdálkodásunk, akkor természetesen nagy súllyal esnék a mérlegbe az a kérdés, hogy kiket terhel a felelősség azért, hogy a kormány törvényen kívüli állapotban kénytelen az ország pénzügyeit vezetni.