Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

A nemzdgylÍMs 81. ülése 1923. Magyarországban, mert bejöttek a megszállott területről is ezek a szakemberek, ezek a nagytudásu emberek. A nyugdíjukat élvezik, nem is irigylem tőlük, mert hiszen szerzett jogaik vannak hozzá; de azt hiszem, hogy amikor még a kormány segítségére, illetőleg fizetségére vannak utalva, akkor kötelezni lehetne őket arra, hogy azokat a felnőtteket künn a falun oktassák, oktassák azt a generációt, amely például 10—14 éves korában az elemi iskolát elhagyja és azután tovább semmi néven nevezendő oktatásban nem részesül, legfeljebb a kocsmában az istenkáromlást hallja és tanulja meg. (Ugy van! jobb felöl.) Mert igy, ahogy most vagyunk, többtermelésre nem számithatunk ; a népoktatást, a népnevelést, igenis, be kellene vezetni, mert ilyen népneveléssel, mint amilyen ma van az én világos tudomásom szerint nálunk a falun, jobb generációra ne számítsunk. T. Nemzetgyűlés! Most egy olyan dolgot akarok felemlíteni, amely a belügyminister ur hatáskörébe tartozik. A falun egy héten ahány éjszaka van, annyi bált rendeznek, ebben a tekintetben a falut fnem rendszabályozzák meg; (Egy hang jobbfelölj Ebben a szomorú világban !) sőt vannak egyes éjszakák, hogy öt-hat bál is van az én községemben, Orosházán. Mit látunk, igen t. Nemzetgyűlés? Ha a falusi erkölcsöket teljesen lerontó mulatságokra megadják az engedélyeket, hát én nem tudom, minek nevezhessem ekkor ezt az eljárást. Drozdy Győző: Csak a népgyülésekre nem adják meg az engedélyt, ahol tanul a nép ! Bálokat engednek! (Ellenmondások és felkiáltások jobbfelöl: Szabadszereiemi) Magának szabad? (Egy hang jobbfelöl: Maga tanította!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Csizmadia András: Megadják az engedélyt, mert azt mondják, hogy pénzt hoz a konyhára. En pedig azt mondom, hogy, igenis, pénzt visz el. Mert ha annak a hatósági közegnek, aki hivatva van az engedélyeket kiadni, hoz is egy kis pénzt a vigalmi adó, de mennyit visz el az ilyen mulatság a szegény munkásembertől, meg attól a kisparaszttól, akit nevelni kellene; (ügy van! a szélsöbaloldalon.) mert ha az' egyiknek futja, hogy fizesse a 300 koronás belépődíjat egy éjszakára, akkor a másik sem akar onnan elmaradni, és amikor befizette a beléptidíjat, másnap a kis testvérkéjével megkoplalja, megrong\oskodja azt is. Nem azt mondom, hogy ezt teljesen eltöröljük, de ez a túlzás már megbotránkoztató általában a falukon és az a mulatozás sem jó hazafiakat, sem jó munkás állampolgárokat nem nevel, ez nem szolgál a nemzet javára, (ügy van! jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Tovább megyek. Például azt is sokat hallottam, hogy a drágaságot le kell törni. Látom, próbálkoznak is vele, de a legnagyobb sajnálatomnak adok kifejezést akkor, évi január hó ló-én, szerdán. 119 amikor az eredményt nézem és látom, hol kezdik a drágaság letörését. A drágaság letörését ott kezdik a falvakon (ügy van! jobbfelöl.), annál az árunál, amely annak a kis tanyai asszonynak vagy zsellérasszonynak van : a kéthárom tyúkja után; néhány tojásnál. De nem látjuk, hogy tovább mennének. Nincsenek megszorítva a nagybankok, nincsenek megszorítva azok a pénzintézetek, amelyek ma nem állnak a hivatásuk magaslatán (ügy van ! a középen.), mert hiszen amikor alakultak, arra alakultak, hogy a társadalmat ellássák tisztességes kamatú kölcsönnel. Ma nagy protektora legyen annak, aki nagy nehezen egy kis kölcsönt ki bir vájni azoktól a bankoktól, (ügy van! jóbbfelöl.) A jegybank kiadja, kiszolgáltatja nekik a pénzt és méltóztassanak tüzetesen megvizsgálni ezt a dolgot : minden nagybanknak vannak melléküzletei, sőt nem melléküzletei, hanem fő foglalkozásuk a kereskedelem (ügy van! balfelöl.) és azt a pénzt, amit nekik a jegybank kiad, befektetik a saját kereskedelmükbe, (ügy van! jobb felöl és a középen. Egy hang jobb felöl: Es ezt az oroszág fizeti!) Annak a kistermelőnek, annak a kisiparosnak pedig, aki talán kezdő ember vagy nem is kezdő, de élni, dolgozni akar, csak nagynehezen, nagy protekcióra adnak pénzt ezek a bankok. Drozdy Győző: Dehogy adnak! Csizmadia András: Adnak tisztességes kamatra, 24—32—50 percentre. Ez nem többtermelés, én azt hiszem, hogy ez a drágítás, ez az árdrágítás, (ügy van! jobb felöl és a középen.) Mert ha az a nagybank nem kereskednék és itt ebben az országban nem volna lelketlen kufárkodás, lelketlen üzérkedés, akkor nem volna ez a nagy drágaság sem. Ezzel szemben pedig nagyon sokan odaállítják azt a termelőt, azt a kisgazdát és azt mondják, hogy az az árdrágító. (Egy hang jobbfelöl : Hazugság !) Ennek ellenkezőjére ezer meg ezer bizonyság van. Hivatkozhatom arra az egy év előtti dologra, amikor a kormány megfogta a kiviteli engedélyeket. Ugyanis akkor már anynyira elharapódzott a sertéshizlalás, hogy minden ember látta, hogy ezen a módon segíthet magán, vett hát két kis malacot, hizlalta őket, az egyiket levágta, a másikat eladta és ennek az árából vett egy uj sertést, mert hiszen tisztességes vesződségi díjat kapott. Most a konjunktúra rájuk csapott és azokat a kisembereket egészen tönkretette. De rácsapott ezekkel együtt a többiekre is, mert a hizlalónak el kellett adnia a hizott sertést akkor, amikor a számítását csak ugy találta meg, hogy ingyen adott a hizlaláshoz kukoricát és a soványkodási állapotban lévő sertésnek még a félárát sem kapta meg a piacon. Ezt a példát csak azért állítottam oda tanúbizonyságul, hogy nem a termelő az árdrágító, mert ha az volna az árdrágító, ugy meg vagyok győződve arról, hogy ő legalább akkor is felhajtotta volna az árakat any-