Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

A nemzetgyűlés 61. ülése 192c Még szomorúbb képet nyújt a gyermekhalandóság. Magyarországon 100 élve született közül 20 halt el, mielőtt első életévét betöltötte volna. A kisgazdák tízezer 7 éven aluli gyermekére évenként 616 halálozás esik, mig a földnélküli mezőgazdasági munkásoknál 1019, az ötven holdon felülieknél azonban csak 62. Drozdy Győző : Meg lehet állapitani, hogy a nagybirtok gyilkol! Csik József: Annál szomorúbb a napszámosok, a házicselédek halálozási statisztikája, akiknek gyermekei közül minden harmadik elpusztul, mielőtt hetedik életévét betöltötte volna. Jellemző népegészségügyünkre, hogy nálunk 100.000 lakosra csak 18 orvos esik, mig Németországban ugjanennyi lakosra 52 orvos jut. Nálunk a minden orvosi segítség nélkül elhaltak átlagos százaléka 50, az ezer lakoson alul lévő községekben pedig 79. Ezek a számok eléggé mutatják azokat a szomorú egészségügyi viszonyokat, amelyek között a falusi nép a mai időben tengődik. Első és legfontosabb kötelessége tehát a kormányzatnak, hogy a népegészségügyet rendezze és fektesse modern alapokra. Fejtegettem beszédem elején, hogy az integritás szempontjából is fontos az, hogy mennél több foldmivest termeljünk, mert ha 5 millió paraszttal több lesz az országban, akkor ezek szétfeszítik az ország határait s a maguk természetes expanzivitásával elfoglalják egész Magyarországot. A közegészségügy tehát nagyon is bele vág ebbe a kérdésbe, s ezért lehetővé kell tenni azt, hogy faluhelyen ne legyen ilyen nagy a tüdővészben elhaltak arányszáma, vagyis egészséges lakásokról kell gondoskodni. És itt súlyt helyezek főleg arra, hogy a földbirtokosok egészséges cselédlakások építésére köteleztessenek. Förster Elek : A legtöbb helyen megvannak ! Csik József : Ahol megvannak, annak örülünk, de én azokról a helyekről beszélek, ahol ilyen cselédlakások nincsenek. En voltam már olyan majorokban, ahol egy konyhán négy család lakott, így nem csodálom, ha a tüdővészben elhaltak arányszáma ilyen nagyra növekszik. Tehát ugy erkölcsi, mint egészségügyi és nemzetvédelmi szempontból is rendkívül fontos, hogy ezt a kérdést a kormány legelső kötelességének tartsa dűlőre juttatni. Drozdy GyŐZő: Van törvény rá, csak nem hajtják végre ! Csik JóZSef: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Rendkívül fontos a népegészség szempontjából —

s ez az, amit a mezőgazdasági szociálpolitikáról szólva még ismertetni akarok -— a mezőgazdasági munkásság biztosítása. A helyzet ma az, hogy van egy országos gazdasági munkáspénztár, amely azonban a munkásbiztosibás kérdése szempontjából komolyan nem jöhet számításba,. (Ugy van! a szélsőbabldaton.) Hiszen ennek a mankaspenztarnak 1913-ban 722.000 tagja volt akkor, amikor a lakosság 62%-a, tehát több milliónyi tagja, őster. évi január hó 10-en, szerdán. 109 meléssel foglalkozott. Jellemző, hogy 1905-ben 60.000 főnyi mezőgazdasági cseléd közül alig 12% volt tagja a pénztárnak, ma pedig a csonka Magyarországon meglévő 300.000-nyi cselédség közül csak 72.000tagja van a pénztárnak. Az országos gazdasági munkáspénztárról szóló törvényjavaslat kötelezővé teszi a birtokosnak, hogy cselédjét ebbe a pénztárba beírassa, a birtokosok legnagyobb része azonban, sajnos, elhanyagolj a ezt a kötelességét s maga a cselédség sem helyez erre súlyt. Förster Elek : Elhanyagolja a jegyző az összeírást ! Csik József: Akárki hanyagolja el, az már mindegy. A tények beszélnek. A mezőgazdasági munkásság 20%-a sincs beiratkozva ebbe a társulatba. Rendkívül fontos volna, hogy a mezőgazdasági munkásbiztositást ugy épitsük ki, mint ahogyan ma már a legtöbb modern államban ki van épitve. Griger Miklós : ügy van ! Ugy van \ Csik József : Ha nézzük az angliai viszonyokat, látjuk, hogy ott már megvan a mezőgazdasági munkásbiztositás, nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági munkásokra nézve is; ott egyharmad részben az állam fizeti a biztosítási költséget, egyharmad részben a munkaadó és egyharmad részben a munkás. Ugyanez a helyzet Hollandiában, ahol a mezőgazdasági munkások munkanélküliség és aggkor ellen is biztosítva vannak, ugyanez a helyzet Németországban és Dániában, ahol pl. a mezőgazdasági munkások rokkantsági segélye 1920-ban napi 3—4 5 dán korona volt. Nekünk országunkat kulturális szempontból emelnünk kell, nekünk a megszállt területek leigázóival szemben, akik hazánk területeit megszállták, kulturfölényünket kell hangoztatnunk, ez a kultúrfölény pedig abban merül ki, hogy kultúrintézményeket létesítünk és iparkodunk európai színvonalon maradni minden mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi kérdésben. A mezőgazdasági munkásbiztosítást is meg kell honosítanunk, nemcsak baleset esetére, hanem betegség, aggkor és munka-' nélküliség esetére is. Ép ezért a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a mezőgazdasági munkások betegség, baleset, aggkor és munkanélküliség elleni biztosításáról minél előbb térj esszén törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés a bahldaion.) A mezőgazdasági szociálpolitikát illetőleg ezekben voltam bátor kritika tárgyává tenni a kormány működését. Az a szent meggyőződés hat át, hogy ha ezeket a szempontokat nem respektálja a kormányzat, ha ezeket nem iparkodik megvalósít ani, akkor kulturális téren hátramaradunk a többi európai államok mögött és akkor nem teremtjük meg azt a jólétet, amelyre az országnak és népének okvetlenül szüksége volna. Tisztelt Nemzetgyülé ! Eszzel végeznék is felf szólalásommal, mert ugy vettem tervbe, hogy 15*