Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

106 À nenisetgyülés 81. ülése 1923. évi január hő 10-én, szerdán. Azokkal szemben pedig, akik a harctéren voltak, akik az életüket veszélynek tették ki, akik megrokkantak, akik hadiözvegyekké, hadiárvákká váltak, azokkal szemben az állam tanusitson annyi előzékenységet, hogy ne annyit fizettessen velük, amennyit a nagybirtokos kénytelen fizetni : 7*5 kilogramm búzát, hanem kevesebbet, mondjuk öt kilogramm búzát kataszteri korona után Ez rendkívül fontos, mert ha később mezőgazdasági válságok, nehezebb évek fognak bekövetkezni, vagy konszolidáltabb pénzügyi helyzet lesz, akkor az uj bérlő, aki birtokot igényel, nem lesz képes kötelezettségének eleget tenni, hanem majd önként iparkodik a földtől szabadulni, amivel a birák amúgy is ijesztgetik, mert a legtöbb helyen azzal állit be a biró, hogy »miért követelnek ennyit, nemsokára önként fognak ettől szabadulni, úgysem lesz belőle nagy hasznuk«. Természetes, hogy ha a biró igy állapítja meg az árt és a bért, akkor igazán nem lesz belőle hasznuk és két-három év múlva, konszolidáltabb pénzügyi viszonyok közt, tényleg iparkodnak a földjüktől szabadulni. Nagyon fontos az is, ami a földbirtokreformtörvény 44, §-ában van lefektetve. Ez a paragrafus azt mondja (olvassa): »Ha az ingatlant a megváltási jog gyakorlásának megengedését legfeljebb két évvel megelőzően vétel utján vagy árverésen szerezték, a megváltási ár az utolsó érvényesen létrejött vételi szerződésben Emiltett, illetőleg az árverésen adott ellenértéknél nagyobb csupán annyival lehet, amennyi az ingatlanra a megváltás megtörténtéig időközben fordított szükséges vagy hasznos beruházások meglévő értékének és a gazdasági haszonban meg nem térülő időközi kamatoknak az összege.« Vagyis ez azt mondja, hogy ha két évvel a megváltást megelőzőleg vásárolták ezt a birtokot, akkor azt bizonyos költségek felszámítása mellett a vételáron kell az uj tulajdonosnak és az igénylőnek átadni. Egészen természetes, hogy akkor, amikor ezt a törvényt alkották, nem számítottak arra, hogy máról holnapra ezt nem lehet végrehajtani s épen ennek következtében indokolatlan haszonra, bizonyos indokolatlan kedvezményre tettek szert azok, akiknek a háborús birtokát azonnal nem vették megváltás alá. A törvény szellemével ellenkezik az, hogy ilyen indokolatlan előnyben részesítsen valakiket, csupán azért, mert fizikai lehetetlenség volt azonnal az ő birtokukon megváltást eszközölni, s magától értetődő, hogy a nemzetgyűlésnek és a kormányzatnak gondoskodni kell arról, hogy necsak azokat érje ez a helyzet, ez a körülmény és ez az eljárás, akiknél a megváltási eljárást azonnal foganatba tették, hanem az minden háborús birtokra vonatkozzék, következőleg a földbirtokreformnak ezt a paragrafusát novellám utón valamiképen pótolni kell. En tehát leszek bátor erre vonatkozólag egy határozati javaslatot benyújtani (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt : rövid időn belül törvényhozásilag gondoskodjék arról, hogy az 1920. évi XXXVI tcikk 44. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés érvénye valamennyi háborús szerzeményű birtok 500 kataszteri holdon felüli részére alkalmazandó legyen.« (Helyeslés a bal- és szélsbbalóldalon.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Fontos az is, hogy a földbirtokreform 91. § át — amely azokról a birtokokról szól, amelyeket hadinyeresóg folytán szerzett az uj tulajdonosuk, azonképen, hogy az előbbi tulajdonos háborúba volt kénytelen menni és igy nem tarthatta fenn a birtokát, — minél jobban igyekezzünk a gyakorlati életben megvalósítani. En ezzel a ponttal kapcsolatban egy másik kérdést is leszek bátor felvetni, amely talán egy kissé eltér a földreformra vonatkozó fejtegetéseimtől, azonban ezen az elven épül fel s épen azért, mert eltér egy kissé, röviden fogok vele végezni. Arról van szó, hogy ha már a földbirtokreformnál igy honoráljuk és respektáljuk azoknak a háborús tevékenységét és vitézségét,akik a harctéren küzdöttek, akkor ezt ne csak a földbirtokreformnál honoráljuk, hanem a kereskedelmi és az ipari élet terein is. Voltak olyanok, akik a harctéren voltak elejétől végig és kénytelenek voltak az üzletüket eladni, mert nem tudták fentartani épen a távollétük folytán, és eladták kiknek? — sokszor olyanoknak, akik a háború alatt az ő vérükből gazdagodtak meg, az ő vérükből csináltak magoknak aranyat és ezzel vásárolták meg azoknak a hősöknek birtokait, vagyonkáját, akik a harctéren küzdöttek és kitették életüket a veszélynek, (ügy van! balfelöl.) Méltányos, hogy ne csak a földbirtokreformnál, hanem egyebütt is tekintettel legyen erre a kormányzat és a nemzetgyűlés. Például a lakásügyi viszonyok rendezésénél ezeknek bizonyos előnyt kell biztosítani, biztosítani kell azt, hogy nekik ne lehessen olyan könnyen felmondani, mint azoknak, akik itthon voltak a háború alatt ; biztosítani kell nekik, hogyha tényleg bebizonyosodik, hogy háborús vagyonon vették meg az ő birtokukat azért, mert ők nem tarthatták meg azt épen a bevonulásuk és katonai kötelezettségük következtében, akkor némileg legyen módjuk arra, hogy ezt a kis üzletet, ezt a kis vagyonkát visszaszerezhessék. (Helyeslés bal felől.) Az erre vonatkozó fejtegetéseimet én a földbirtokreform törvény 91. §-ára alapítom. Azt hiszem, hogyha már a nemzetgyűlés itt a földmivelő népnél ilyen méltányossági szempontot vett tekintetbe, akkor ugyanezt megteheti a kereskedelemmel és iparral foglalkozó polgároknál is. Még csak arra kívánom felhívni a nemzetgyűlés figyelmét, hogy a tárgyaló biráknál ós a gazdasági felügyelőknél bizonyos erős és határozott rendszert és regulát kell behozni, (ügy van! bal felöl.) Ha nem felel meg az a biró, az a gazdasági felügyelő feladatának, akkor ne