Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

A nemzetgyűlés 81. ülése 1923. évi január hó 10-én, szerdán. 95 dásban látszik kimerülni, nem tudom magamévá tenni, (Ellenmondások jobb felől.) mert ez alkalmas a tényleg létező nagy zsidókérdés elmérgesitésére, de nem alkalmas e kérdés alapos megoldására. Méltóztatnak visszaemlékezni a régi néppártra, amelynek én is szerény tagja voltam, később pedig elnöke lettem ; ez a párt soha antiszemitizmust nem hirdetett. Nem hirdetett pedig azérfc, mert az volt velem együtt a felfogása, hogy izgatószerekkel gyógyítani s negatívumokkal pozitiv nagy kérdéseket, pozitív értelemben megoldani lehetetlenség. (Ugy van! a bal- és a szélsőbahldahn.) Velem együtt az a felfogása volt és nekem ma is az a felfogásom, hogy a zsidókérdésnek csak egy megoldása van, és ez a keresztény állami és társadalmi életnek minél nagyobb expanziója, ezen expanziónak minél intenzivebbé tétele. (TJgy van ! a bal- és a szélsőbahldahn.) T. képviselőház ! A zsidóság etikája eredetében nem azonos a keresztény morállal, mert különböző forrásokból ered és különböző nézőpontokból indul ki. Kiss Menyhért : A Talmud ! Gr. Zichy János: A zsidóság a múltban határozottan inferior szerepet is volt kénytelen játszani, mert hiszen lelkülete épen ugy, mint energiája gettók falai) közé volt beszorítva, nem csodálatos tehát, hogy ha az ő lelkülete, épen ugy, mint energiája nem fejlődhetett ki természetesen, és atavisztikus alapon bizonyos beteges, sőt kóros tüneteket mutat fel és innen erednek az aberrációi. Sajnálatomra azonban ezeket az aberrációkat én ma már a keresztény társadalomban is látom, s fájdalommal konstatálom, s mert ez igy van, nézetem szerint nem szabad generalizálni. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon helyeslem a kormány azon törekvését, hogy bizonyos beteg etikáju elemeket vissza- s ki akar szorítani ; sőt azt tartom, hogy a kormány még nagyobb energiát is fejthetne ki bizonyos be- és visszaözönlő katilináris exisztenciákkal szemben, (Ugy van!) akik megmételyezik a mi népünknek amúgy is agyonmételyezett lelkületét és még inkább kiszívják e vérszegény nemzet életerejét. Helyeslem az erkölcsi véd vámokat, azokat szükségeseknek is tartom, de ebből nem következik az, hogy az anatémának leplét tisztán és kizárólag csak a zsidóságra borítsuk rá, mert hála Istennek, ott is találkozunk olyan tényezőkkel és típusokkal, (Félkiáltások balfelől : Kormánytanácsosoknak jók!) amelyek szintén konstruktivek és amelyeket a mai nehéz időkben nagyon jól fel lehetne használni. Mert ha a kormány igy folytatja, ebben az irányban a politikáját, akkor ez lehet egy előttem érthetetlen politikai kedvtelés, de semmi esetre sem lehet hasznos, guvernementális, legkevésbé pedig konstruktiv politika. Mert eltekintve attól az igazságtalanságtól, ami ebben a ténykörülményben rejlik, még kárt is csinál magának azáltal, hogy összekovácsolja az egész zsidóságot, az alját és a javát ; ellenséget csinál magának belőle törekvései számára, elriasztja őket magától és ellenségévé teszi azokat is, akik a maguk erkölcsi tartalmával és anyagi erejüknél fogva tulaj donképen hasznos munkájában segíthetnék. Ne méltóztassanak engem félreérteni. Nem akarok a zsidóság védelmezőjének fellépni, hiszen erre voltaképen a legkevésbé hivatott én vagyok. Akkor, amikor igy beszélek és amikor ezeket mondom, tulaj donképen csak annak a keresztény irányzatnak hitelét szeretném emelni, amely keresztény irányzatnak mindenkor követője voltam, vagyok és leszek. Bármennyire szubjektive gondolkozom is, ha guvernementális magaslatra igyekszem emelkedni, e tekintetben más és egyéb konklúzióra jutni nem tudok. Ami a kormánynak a konzervatív tényezőkkel szemben folytatott politikáját illeti, — és ezek közé a konzervatív tényezők közé sorozom elsősorban azokat, akik a legitimizmus gondolatát lelkűkből soha kiirtani engedni nem fogják — nem tartom megengedhetőnek azt, hogy a kormány vizet prédikáljon és bort igyék. Mert ha igaz az, amint a kormány ki« is jelentette, hogyt. i. a detronizálási törvény épugy mint a trianoni békét magában foglaló törvény csak kényszer hatása alatt hozatott és ezeket nem motu proprio hozta ide, hanem külső körülmények kényszerhatása alatt és természetesen magát ezzel kifelé is csak formailag azonosíthatja, nemtartom megengedhetőnek azt, hogy a kormány befelé azt a látszatot keltse, mintha a detronizálási törvényt fundamentális törvénynek tekintené. Nem szabad ezt megengedni és nem szabad megengedni közegeinknek azt, bogy bárkit is azért, mert legitimistának vallja magát és aszerint él is, megbélyegezzenek. (Helyeslés a balközépen.) vagy őket vexációknak tegyék ki, mint ahogy az megtörtént. Huszár Elemér: A Ludovika-akadémía esetében ! Gr. Zichy János : Vannak érzések, amelyeket az emberek lelkéből kiirtani nem lehet és vannak meggyőződések, amelyeknek propagálását semmiféle törvényes intézkedésekkel sem lehet megakadályozni. (Helyeslés a balközépen.) Ezt tudja mindenki, akinek etikája és logikája van, kell tehát, hogy tudja a kis-entente és a nagy-entente is, és kellene, hogy a kormány is tudja ezt. Miért akarja tehát elhitetni az egész világgal, hogy Magyarországon a legitimizmus kérdése egy csapásra önmagától megszűnt, hiszen mindenki tudja, hogy ez nem áll. És miért akarja a kormánypárt egyrésze megbélyegezni azokat, akik épen azért, mert erős politikai meggyőződésük van és mert a jogfolytonosság leghatalmasabb oszlopához, a legitimizmushoz ragaszkodnak, tulaj donképen a legnagyobb konzervatív erőt rejtik magukban, amit leginkább lehetne a konszolidáció nagy munkájára felhasználni. Eőri-SzabÓ Dezső : A magyar nép nagy tömegei ugyan nem legitimisták ! Rassay Károly: Azt szeretném tudni, hogy a kormánypárt milyen ? !