Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-74

Î6 À nemzetgyűlés 74. ülése 1.922. Kiss Menyhért; A legszebb volt! Láng János: A mi irodalmunkba és a mi költészetünkbe a liberális sajtó szerint csak ők és csak azok hoztak be zamatosságot, akiknek pszichéje pedig nagyon távol állt a magyar nemzet lelki és érzelmi világától. (Ugy van! a balközépen.) És mi tűrtük ezt a támadást vagy alig hallható morajjal kisértük ezt a merényletet, mert hát mi liberális nemzet voltunk. Ennek a sajtónak köszönhetjük aztán azt, hogy az isteni és az erkölcsi tekintélyt, minden nemesebb gondolkozást aláástak, aláaknáztak és beszennyeztek (Ugy van ! a balközépen.) és a sárba rántottak, de ennek köszönhetjük azt is, hogy a faji érzés, a faji együvétartozás gondolata meglazult, lassan szétzüllött, azért, mert mi liberális haladó nemzet voltunk. Iparunknak és kereskedelmünknek híre, amely pedig messze terjedt a külföldön is, a liberális törvények és liberális államberendezkedés nyomán elhomályosult, ugy hogy — a háború előtt olvastam — amikor a magyar iparról és a magyar kereskedelemről beszéltek, erről már csak mint gyanúsról, mint megbizhatatlanról emlékeztek meg. (Ugy van! jobbfelöl és a középen.) Nem akarok itt arról a német konzulról beszélni, aki kioktatta az ő népét, hogy ha magyar kereskedővel vagy magyar iparossal állanak szóba, előbb kérdezzék meg őt, mert ő nem tartja mindegyiket megbízhatónak. Amikor pedig gazdasági és szellemi téren elég erősnek érezte magát ez a szellem, nem megkisérelte-e a szorosan vett erkölcsi téren is rést ütni? A sok liberális mázzal kikent-kifent honatyák segítségével sikerült is ez, mert hiszen törvényeket alkottak, amelyekkel az egyházon és az egyház erősségén véltek nagy csapást mérni, pedig tulajdonképen az állam erősségét gyengítették meg. Elég itt a polgári házasság intézményére rámutatnom, amely ha egyebet nem szült, — méltóztassék visszaemlékezni az elmúlt 28 évre — a vagyonjogi és magánjogi kérdéseknek olyan komplexumát szülte, amelynek financiális, erkölcsi és fajrontó következményeit a legnagyobb mértékben destruálóknak kell tartanom. f Ki mert szólani akkor ? Es ha valaki szólani mert, akkor liberális sajtó, amely ezt az állampolitikát alátámasztotta, nem pozdorjává zuzta-e, nem semmivé tette-e, nem ásta-e alá és nem rántotta-e le tekintélyében az illetőt, ugy hogy azt, akinek ez ellen még szava volt, vagy szót akart emelni, lassan elhallgattatták, ilyen vagy amolyan eszközzel, de lassan-lassan elnémították a hazájukért aggódó, élesen meszszelátókat. Mi pedig lassan-lassan, észrevétlenül csúsztunk a liberális lejtőn lefelé, ugy hogy ma alkuba kell bocsátkoznunk, ki kell egyeznünk — talán épen a mai napon kell egyezkednünk — és magunkat megaláznunk odakünn, ha élni akarunk évi december ho 18-án, hétfőn. T. Nemzetgyűlés ! Micsoda is tulajdonképen az a liberalizmus ? Azt hallottuk a közel napokban, hogy a liberalizmus ma az erősebb harca a gyengébbel szemben, hogy az emezt felfalja. Ha én ezt a megállapítást gazdasági értelemben el is fogadom, még sem tudom egészen a magamévá tenni, mert én a liberalizmusnak más kritériumait is ismerem. A liberalizmus nézetem szerint a laikus morál. A laikus életfelfogás, az isteni és emberi törvényeknek, tehát az állam és az egyház erősségének aláásása, feldulása; tudatos harc azon bizonyos cél érdekében, amelyet a liberalizmus minden áron el akar érni. Ahogyan nem az állam és nem az állampolgárok érdeke volt az, hogy a liberális törvények és a liberális államberendezkedés nyomán régi becsületes iparos és kereskedelmi cégek cégtáblát cseréltek; ahogyan nem az állam érdeke volt az, hogy régi magyar ősi kúriákról régi magyar címereket szedtek le idegen kezek ; ahogyan nem az állam érdeke volt az, hogy a külföldön tisztelt elmékről idebenn tudomást sem vettek, elhallgatták őket azért, mert a liberalizmus szekerét tolni hajlandók nem voltak ; ahogy nem volt az állam érdeke az, hogy a sajtó hangja igy eldurvuljon és — hogy ne mondjam azt — csapszéki legyen : ugy nem volt a magyar psyebének, a magyar nemzetnek elsőrangú, még csak tizedrangu érdeke sem, hogy a házasság szentsége, a házasság intézménye helyett egy bármikor ötletszerüleg felbontható közönséges, laikus szerződést csináljon. Én ma sem tudom elhinni, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a laikus szerződés a magyar népnek olyszerü óhaja, kívánsága vagy talán követelése lett volna, amely nélkül boldog családi életet a magyar ne élhetett volna, ne élhetett volna szebb fajfentartó életet. Dehogy ! Laikus morá lett volna, amely elé szabni, azt a laikus morált, amelyet a mi liberális atyáink, a mi liberális őseink vagy elődeink, részben romlottságból, részben kevélységből, részben emberi tekintetekből, már régen követtek. Pakots József : Hallatlan ! (Zaj.) Az ősöket is megbántja! Romlott ősök! Meskó Zoltán: Azoknak is sok hibájuk volt! Azok voltak az első földosztók! Cserti József: 500 évvel el van maradva, (Zaj.) Láng János : Nem hiszem, hogy volna egy ember, aki a mindnyájunkkal valóban közös egyéni emberi gyengeségeinktől eltekintve, Tisza Istvánról nem mint céltudatosan és gerincesen a célért küzdő bölcs államférfiuról emlékeznék meg. Nos, azt mondják, hogy Tisza István liberális volt. Eőri-Szabó Dezső.' Nemes értelemben! Láng János: Igaza van annak, aki azt mondja, hogy Tisza István nemes értelemben liberális volt. Tisza előtt azonban a haza és a haza érdeke mjnenekelőtt való volt. Es hogy